Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-12-06 / 49. szám

PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K i a d ó - h i v a t n, 1 : Mária-utca 10-dik sz., elsfí emelet. Elfííizetési ílij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban Hirdetések díja : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásn á 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Előfizetési felhívás „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLÁI LÁP" 1875-ik évi tizennyolcadik évfolyamáru. s, izemben azon panaszokkal, melyek a magyar prot. egyházi és theologiai irodalom nagy hárramaradottsága, a vallásos élet s tevékenység pangása miatt oly sokszor hangoztattak, édes reményekre jogosító önérzettel tekinthetünk szét a közelebbi pár évtized eseményein. Ily rövid idő alatt alig történt bárhol is aránylag oly nagy haladás, mint épen nálunk. A ki az ötvenes évek elsö felében a hazánk és egyházunk fölé vont jégkéreg alá éles szemekkel tekintett, az talán felismerte ott az életteljes csírát; de a felszínen végig tekintő előtt szomorú tájkép tünt fel. Sehol semmi élet, semmi mozgalom, ós semmi közeg, mely egyházainkat együvé fűzte, a közösség érzetét, s a tetterőt ébresztette, a haladási ösztönt, — vagy jobban mondva, a protestáns életelvet elevenítette, fokozta volna. És im ma két évtizeddel később minő erős íoka az ébredésnek, sőt már a munkálkodásnak mindenfelé a hazai protest. egyház körében. Innen és túl a Királyhágón egyegy hetilap, a harmadik sőt tán egy negyedik is induló félben. Pesten, Debrecenben, a kolozsvári unitáriusok körében egy egy havi, illetőleg évnegyedes folyóirat; a szép reményekre jogosító theologiai könyvtárból három becses kötet már a közönség kezén forog, ujabb kötetek készülőben. A vallásos hit és erkölcs, az egyetemes és theologiai műveltség felelevenítésén fáradozó protestánsegylet az egész hazában szétágazva; mindenfelé papi, tanitói értekezletek részint már munkálkodva, részint alakuló félben, egyházmegyei könyvtárak keletkezőben; a népiskolai s gymnáziumi vallástani kézikönyvek részint a kor szelleméhez idomítva, ezek átidomitása megindítva, bibliánk javított fordítása muükában, templomi énekes, halotti könyveink javítása iránt némely intézkedések tétetve is már, még inkább céloztatva; nép-,közép-, felső tanodáink minden tekintetben a haladó tökéletesedés útára tereltetve. Mozgalom, élet, tevékenység, reform, haladás mindenfelé ! ! S mindezek mellett — ha nem csalódunk — vagy talán ezektől föggőleg van még egy más örvendetes jelenség is. Másutt is, de különösen hazánkban a vallási és politikai pártállás, az egyház s a nemzet szabadsága avagy szolgasága szorosan együvé volt fűződve. A miért a magyar prot. lelkész szíve egyik felével Krisztus harcosa, de másikával az alkotmányos szabadság bajnoka volt; ós igen helyesen, mert hiszen a szabadság ügyében ő Krisztus ügyét védelmezte, s a midőn lelkesült és lelkesített az alkotmány védelmezése mellett: akkor ő egyszersmiud a szabadság elvén nyugvó evangeliumi keresztjénségnek, az emberiség józan haladásának is hasznos szolgálatot tett. De meg ha Krisztusnak szabad volt, önnön népéért különösebben lelkesülni, s annak szerencsétlen helyzete, jövője felett lelkéből elkeserednie, hát avagy gyarló szolgáinak bűnül volna-e felróható, ha önnön nemzetükért, azokért, kik velük egy testvér és egy vér, melegebben éreztek ? s ha midőn egész nemzetük eltiprására, megsemmisítésére tört az ellenfél, feledék, hogy ők a békeség fejedelmének szolgái, s készek voltak a felszentelt palástot harci lobogóként használni, s a szent könyvből idézett szavaival istennek küzdelemre lelkesíteni honfitársaikat ? Ki csodálkoznék azért, ha a magyar prot. papság Ősei három százados szellemétől áthatottan, a zsarnokság igája alól lett felszabadulása első perceiben nem ismerte fel a régi ós az ujabb idők közötti nagy különbséget, s ha engedve magát a majd mindenkit megragadó áramlat által sodortatni, mélyebben beavatkozott a világi dolgokba, az önnön testvéreinkből, honfitársainkból alakult politikai pártok viszályaiba, küzdelmeibe ; ha néha az egyház érdeke a haza érdekei miatt háttérbe tolatni látszottak. 107