Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

mely pontjára ne kelljen csillag alatt felvilágosítást ad­nom, itt említem meg, hogy a dolgok igy állván, miként járjon el s miként határozzon a közgyűlés máskép, mint a miképen eljárt. Göthe azt mondja, hogy : „az ostobaság ellen hiába küzdenek az istenek;" én nem tudom igaza van-e, sőt kétlem, hogy okkal-móddal a legbutább embert is ne lehetne felvilágosítani; azt azonban merem állítani, hogy a pártszellemtől áthatott magyar embert földi halan­dók nem képesek bármily érvekkel sem az egyszer saját­jának vallott nézettől eltéríteni. S igy gyűlésünknek alig lehet mást tenni — ha csak napokig tartó üres feleselé­seket nem akar előidézni, p dig erre nincs idő, — mint hogy engedi a megbízott vagy vállalkozó pártszónokot kibeszélni, a párt kívánságára a mit csak lehet megtenni, jegyzőkönyvbe vinni, és azután haladni tovább. Farkas József. Az igazság és méltányosság érdekében. „Nem szeretem az embereket, azért vétkesek." Raynauld. Magyarországi protestáns felsőbb tanügyi kormány" zatunk történetében mostanában nem igen fordult elő oly botrányos, autonómiánkat és tanügyi reputationkat egy­aránt megszégyenítő s általában veszélyesebb következ­ményű mozzanat, mint az, melyet a dunamelléki ref. egy­házkerület közgyűlésén SziládyÁronés hét társa még junius hó elején rendeztek, a legközelebbi közgyű­lésen pedig e napokban folytattak. Nem kevesebbről mint arról volt szó, hogy a pesti ref. theologiai intézet dogma­tika és gyakorlati theologia tanárai, már évek óta nem tesznek eleget kötelességüknek; az első nem végzi be pontosan tantárgyának anyagait, az utóbbinak pedig mű­ködése annyira hiányos, képző hatás és eredmény nélküli, hogy a segédlelkészek mostanában megdöbbentő járatlan­ságot tanusitanak az egyházi gyakorlati életre vonatkozó dolgokban; nemcsak, hanem, mint az, ez ügy megvizs­gálására kiküldött bizottság kedvező és sok tekintetben meglepő eredményekre utaló jelentése ellenére is, állítta­tik, tanárok és tanítványok csak a reájok szegzett nyo­mozó szemek kémkedő pillantásai által szorítva, láttak komolyabban ós lelkiismeretesebben kötelességeik telje­sítése után. Irtóztató vád, szomorú, kétségbeejtő dolog, ha igaz; még szomorúbb, hogy ugy intéztetett el, amint elintéz­tetett ! % Ez ügy első sorban, kétségen kivül, a dunamelléki szuperintendentiáé ; Ítélhet és határozhat felette saját tet­szése és bölcsesége szerint, de mert felsőbb tanügyi s különösen kormányzati kérdések állanak összefüggésben, a sajtónak, a nélkül, hogy megsértené az egyházkerületnek saját dolgaiban való rendelkezési jogát, jogában, sőt kö­telességében áll ez esethez hozzá szólani, s azért talán nekem sem lesz igen nagy bűnöm, ha e dolognak alkal­mából, fölemiitek némelyeket, melyek felett, a jövő érde­dében, i^pa fog ártani kissé komolyan gondolkozni. Amiket mondani akarok, nincs szánva apologiának a crédóba kevei t egyének mellett; egyszerűen ama kér­dés tisztázásához kíván járulni csupán : mi az, mit jogo­san és méltányosan megvárhatunk egymástól; tapintatos felekezeti tanügyünk előbbvitelére szolgáló-e azon eljárás, melyre a dunamelléki egyházkerület e fenforgó fegyelmi ügyben nekünk példát adott ? Egy-egy rendezetlenebb, kevésbé körvonalozott vi­szony magyarországi protestáns egyházi és iskolai életünk­ben alig van, mint az, melyben nálunk egyházkerület és tanári testület állanak, kötelesség, kötelezettség, és egy­mással szemközti felelősség dolgában. Nálunk a tanár megválasztatik, beállittatik, a legtöbb esetben nem tud­hatván meg egyebet, mint azt, hogy tanítania kell s hogy ezért részére évenkint egy bizonyos összeg járul ki. Mi és mennyi az a jog, melylyel szabadosan élhet, ki az, akinek bárminemű hivatalos eljárásáért felelős ; akinek utasításait elfogadni tartozik, a kinek felügyeletében meg­nyugodnia kötelessége; akinek ítéletétől mulasztás vagy visszaélés esetében méltán félhet, rendreutasitást elfogad­hat; s viszont minő ama mérték, melylyel a netaláni ítélő biró esetről esetre élhet, anélkül, hogy benne személyes tekintetek, ellenszenv vagy sympathia, hibás bemondás vagy mellék érdekek nyomhatnának ? — mind olyan kérdések, melyekre mi feleletet még sohasem ad­tunk; melyeknek gondjain túl tesz bennünket patriar­chális megnyugvásunk; a melyekre nézve formulázott statutumot, bár ezek valamennyien szervezkedési, iskola­alapítási s igy első nélkülözhetlen kívánalmai a tanügyi téren való sikeres mozgolódásnak, egyik szuperinteuden­tiánk, vagy iskolánk levéltára sem igen tudna előkeresni, dacára annak, hogy nevelésügyi életünk már jó régi, hogy e részben már történelmi multunkra is gyakran hivatkozunk. E részben való mulasztásunknak és fel sem vevésünk­nek mi a következménye, nem nehéz kitalálni és bebizo­nyítani. Az, a mi sok iskolában megtörténhetik, az, a mi a dunamelléki egyházkerületi gyűlésen megtörtént. Állami és külföldi iskolákban az iskolai igazgató vagy egyetemi tanács, szigorúan körülirt felügyeleti, vezetői, intézői jogokkal és kötelességekkel ellátott hivatal, oly éltető szerve az iskolai élet organismusának, mely az egésznek jórendben való mozgását intézi, mely nyomban rámutat a bajra, igazítja a roszul járó tagot; nálunk az évenkint, hivatalkori sorban következő igazgatóság, egye­temes papság az iskola terén, köztehervitelés és jubiláris év a tanári pályán; egy nehéz, keserű év lemorzsolása az adminisztratiónak a tanítástól nagyban különböző munkás­sági terén ; olyan hivatal, mely a háztartásban a m i n­denességhez hasonlít, melynek kellemetlen kötelessé­gei ugyan vannak, de joga semmi sem, mely mellett bizony mindenik tanár kényelmesen járhat a maga lábán ; mely ugy, amint az szervezve van, nem is meri igényelni, hogy ő rendező szellem az iskola magasabb jelentő­ségű életében s annak koronkint előforduló ügyeiben. Felekezeti iskolai kormányzatunk ilyetén szervezete

Next

/
Thumbnails
Contents