Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-29 / 48. szám

» i mer.e forduljon még most tevékenysége? Mivel bizonyítsa még, hogy nem heréje a társadalomnak ?... Oh egy magaszt sés tágas tér marad még fel működése teréül. Maga az egész emberi élet. Igen. az egész élet, mert még minden változás mellett van egy tér, egy magasztos tér, melyet semmi invasio, semmi emberi hatalom el nem vehet a papságtól, egyedül önmaga. S ez az erkölcsi oktatás, vezérlés tere, az idealistikus törekvések szolgálata. Itt e téren nyílik a prot. papság jövőjének szép virága. E térre kell lépnie, ha még illatos rózsákat akar szedni, ha léteiét biztossá, megingathatlanná akarja tenni, mert itt élnie, halnia kell. S azért ne riadjon vissza senkisem. a ki a papi pályára lépett, mert hivatást érzett hozzá, látván az ellenséges koráramlatot. Hozzon hivatalához nemes, az igazságért, jóért, szépért és isteniért lángoló szivet, s a tudományok tárházában meglehetősen megrakodott értelmet, észt; szentelje magát ezen szép ideálnak s megjöu a tisztelet, megjön a becsület kívülről, meg a sziv elégedettsége, a lelkiismeret nyugodtsága, az értelem helyeslése, szóval a boldog megelégedés; s a pálya visszanyeri nymbusát, mert hiába, nymbus csak azt környezi, a mi a sziv boldogságának, az értelem kívánalmainak megfelel és boldogít. Ne legyünk tehát a papi hivatalnak kislelkü Tamásai, nem hal meg: még azért az ember, hogy a halálinadár kuvikol a háztetőn, nem mindig harangoznak halottnak, a papi hivatal felett elmondott gyászbeszédek, parentitiók is elmúlnak, s el kell mulniok, ha a p:ipság a mostani szokásával ellenkezőleg megragadja azt a módot, a mely még egyedül teszi őt lehetővé a kor rohamos felvilágosodási áradatában, a mely egyedüli pharos még az élet tengerén sivatagán, egyedüli mentő csolnaka a vészes habokból; leszáll az iskolába s kezdve a kis dadogó ajkú honpolgártól fel egész az érő ifjúságig és (a szószékről) A megérettt közönségig mindenütt ós mindenkinek az erkölcsöt, az isten, a felebarát szeretetét, a jó, az igaz, a szép szeretetét prédikálja, tanítja ; a kor műveltségével lépést tart, az ósdiságoknak ellensége, a copf gyűlölője. Csak egyet ne feledjen, a mit most ugy látszik teljesen feled, hogy azt mondja Pál apostol I. Timoth. 3. fejezet 2—4. versében^ h gy szükség, hogy feddhetetlen, mértékletes, józan életű, gazdálkodó legyen, nem pedig bor mellett ülő, verekedő, nyereségvágy ó, fösvény. Azt azonban, hogy ezt tudja, ne ugy igyekezzék bebizonyítani, hogy nyílván még az ártatlan időtöltést, mulatságot is kárhoztatja, korholja, beszól a világ romlottságáról, míg titokban önmagának még a tiltott örömeket is megengedi; mert hiába, a titkot gyakran még a tyúk is kikaparj i. Mértékletessége se legyen álerény, mely láttatva még egy kis bortól is vonakodik, míg titokban a mámort sem restelli, s lakodalmakban a korsót is meghúzza — ha a gyertyát eloltják. Gazdálkodása ne nyilatkozzék cynikus megvetésében a külső illemnek, mely nem átall rongyos piszkos ruhában, mosdatlan kézzel megjelenni; sem nyer ségvágyban, mely mindenkor, mindenben és mindenütt csak a hasznot lesi és semmiféle foglalkozást ocsmánynak nem tart, ha az anyagi hasznot hoz; sem garasért reszkető fösvénységben, mely legfőbb kincsének pénzes ládáját tekinti s azt oly aggodalommal őrzi, hogy szinte sohasem mozdul róla. Lelkülete is hivatalához méltó legyen. Ne kakaskodják, ne viaskodjék, ne harcoljon minden szaváért, minden illemet feledő hévvel, ökölharcra is kész indulattal; szóval prédikálja az erényt minden vaskalaposság nélkül s legyen maga is annak élő példája, mert exempla trahunt; tisztelje az illemet s tartsa magát ahoz, mert akkor megnyílnak eltte még a müveitek, a tehetősb osztály salonjai is. Ne tekintse a falut sem azon helynek, hol évtizedes zsirfoltok sem teszik salonképtelenné az öltönyt. Röviden, mutassa be önmagában, mindenütt, mindenben, mindenkor egy igazán müveit ember, egy valódi bölcs képét, annak minden előnyeivel s minden félszegségei nélkül. Igy aztán visszafoglalhatja előbbi állását, persze már

nem a hajdani hatalommal, de meglehet, ugyan • azon befolyáskörrel, igy a tán megtalálja az utat a szivekhez, s az eszközt, melylyel magát a társadalomnak hasznos tagjává avathatja még alegszabadelvübb, még a legcivilisáltabb, még a legrohamosabban haladó korszellem mellett is; mert erkölcsi monitorra,a megmentő hangoztatójára mindig volt ós mindig lesz szüksége az emberiségnek, s mert az idealismus rövid időre elhallgattatható ugyan, de le nem győzhető ! s mindaddig, mig egy hivatalnak akadnak olyan képviselői, a kik magokat hivatalukkal identificálják, azonosíthatják, nem kell azt a hivatalt az enyészettől félteni. Tehát: „surtum corda!" Hérk József.