Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

gyei ós a kerületi gyűléseken jelen legyenek s az érdekesebb ügyeket az illető szaktanár a gyűlés ulán nekik megmagyarázza, s átalában a Pesten nagy számmal felmerülő casuisticus kérdéseket leckéin megvitatja. Az ifjak jártassága az egyházjogi kérdésekben, még pedig nemcsak saját egyházunkéban, hanem a katholikus és más prot. egyházakéban is, vizsgái feleleteikből is kitűnt. Igy levén a dolog, e fennforgó kérdésben sincs semmi szükség ez idő szerinti intézkedésre, annyival kevésbé, mert felsőbb tanintézeteink mindenestől fogva az átalakulás és uj rendezés küszöbén állanak, sőt az egyházkerületek közt a felső tanintézetekre nézve szövetkezések vannak ki'átásba helyezve. Csikay Imre, Kiss Miklós, Tóth Ferenc, Fördős Lajos. (Vége követk.) Farkas József. Bácskából. Gyakran a legszorgalmasabb emberen is megesik, hogy akarata ellenére is tollában reked egy időre olyasmi, mely a gyors közzétételt nagyon is megérdemelné. Igy járt az ügy, melyről e cikkben szólni akarok, Reményiem, ba későn is, de némi érdekeltséggel fog olvastatni a főtisztelendő dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi szuperintendens ur által a bács szerémi ág. hitv. ev. esperességben tartott őszi egyházlátogatásról szóló tudósitás. A szeretett főpásztor ur ez őszön, september 21-kótől october 12-kóig espereségünknek a tavaszról hátra maraddtt következő 17 egyházát: Neudorfot, Uj-Pazuát, Ó-Pazuát, Beschkát, Újvidéket, Kátyoit, Járekot, Kiszacsot, Ókért, Uj-Sóvót, Kiskért, Kucurát, Ó-Verbászt, Uj Verbászt, Feketehegyet, Szeghegyet és Bajsát canonszerüleg meglátogatta. Ezen püspöki látogatás e mi különféle nemzetiségek-és hitfelekezetektől lakott vidékünkön ismét oly mozzanatokat mutat fel, melyek, ha az ember minden irányban igazságos és méltányos akar lenni, megérdemlik, hogy felemlittessenek és hangtulyoztassanak, mert mi protestánsok ezen ránk nézve oly fontos és ünnepélyes alkalommal újból a legkülönfélébb oldalokról azon előzékenység és kitüntetés által, melyben főpásztor urunk részetült, a legforróbb hálára lettünk lekötelezve. September 21-én superintendens ur az esti hajóval Vukovárra ért, honnan september 22-én reggel N e ud o r f r a indult. Az ut Neudorfra Yinkovcéu, ezen csinos, volt őrvédeki városon keresztül vezet. Már Vinkovcén innen vált a szeretett főpásztorra néhány neudoifi kocsi és lovas. Reggeli 9 órakor a menet Neudorfra ért, ós tiz órakor a visitationális szertartás végeztetett. Neudorf 650 lelket számláló kis német egybáz, mely 1810-ben keletkezett, de tok viszontagsággal küzködött, különösen a miatt, hogy gyakran lelkiatya nélkül volt. Legfőbb érdemet szerzett magának ezen egjház felvirágzása körül a jóhiiü, kitűnő Hajnócy Sámuel, néhai kiskéri lelkész. Reá nézve, bár majd 14 m. földre esett hozzá ezen leányegyház, bár utazási költségei ritkán lettek megtérítve, nem volt akadály a távolság s a költség abban, hogy leánygyülekezete hiveit gyakran meglátogassa, s a lelkiekkel megáldva ellássa. Ott áll még ma is az óriási szilfa, mely alatt Hajnócy a neudorfiakkal az istenitiszteletet végezni szokta, s bizonyosan sokszr

r megragadta az alkalmat, hogy e szilfára mutatva, a buzgó hallgatóság lelke elibe varázsolja Jézusnak a mustármagról szóló példázatát, lelkesítse hiveit a hitben, szeretetlen, s a csüggedést nem ismerő munkásságban, kitartásban. Fáradozása nem is maradt eredmény nélkül. Bár kicsiny is a neudoifi egyház, mégis szép reményre jogosit. Van csinos temploma, van egészen uj, igen szép iskolája, melynek felépítéséhez a zágrábi főhadiparanc nokság tetemes se gélyt eszközölt. Ugyanaz nap délután a főpásztor ur visszatért Neudorfról Vukovárra, honnan az éjjeli hajóval Zimonyba utazott, hogy onnan Uj Pazuára jutván, tisztét folytathassa. September 24-kén történt az indulás Zimonyból Uj-Pözuára. Hogy mily nagy mértékben nyilvánult az előzékenység és kitüntetés szeretett főpásztor uiunk irányában más nemzetiségek és hitfelekezetek részéről e püspöki körúton, erről már azon körülmény is tanúskodik, hogy például a zimonyi róm. kath, hivek közül Tanats lisztkereskedő hintóját és lovait, Ferkó vaskereskedő ur pedig hintáját adták a látogatási bizottság rendelkezésére Uj-Pazuáig, melynek határán a püspök urat Habi Ede ó-pázuai szolgabíró és kapitány ur, kisértetve a járásbiró, járásbiró* segéd, járásorvos urak és számos uj-pázuai egyháztagtól kocsin és lóháton, szívélyesen üdvözölte s az uj-pázuai lelkészlakra kisórte, hol az agg és érdemdús lelkipásztor, nagyt. Wé b e r András egy szép, megható beszéddel fogadta a szeretett főpásztort. Gondolom, nem vétkezem, ba szivem sugallatának engedve, az érdemes öreg úrral e helyeu kissé bővebben fogl; lkozom ; ő közel a nyolcvanéves életkorhoz, még mindig vidám, iiju mozgékonysággal biró, fáradhatlan munkás az Ur szőlőjében. Az általa tartott látogatási szentbeszéd, mely Máté evangy. XVI. 13-20. felett e themát: „A szikla, melyre az evangy. egyház épitve van" fejtegette, egyrészt mély bibliai tudományról tanúskodott, másrészt oly élénkséggel és lelki melegséggel volt előadva, hogy egy ifjabb erőteljes szónoknak is kiváló dicséretére szolgálhatott volna. Midőn pedig a látogatási bizottságot az iskolába kisérte, hot ő az egész iskolai éven át hetenkénti két órán a vallást maga tanítja, és a jelenlevő gyermekeket katechisálta, bámulatra ragadott mindnyájunkat, oly gyorsan, oly tüzetesen tett kérdést kérdésre, és a tanulóktól kivétel nélkül ép oly gyorsan nyertünk helyes feleleteket. Püspök ur az aggastyánt tel akará oldozni e teher alul, s azt a tanítókra ruházni, de Weber lelkész ur nem egyezett bele, s esededezett hogy a vallástanítás, mely őt felüdíti és edzi, továbbra is kezeiben hagyassák, mert ő azt, mig a jó isten 104*