Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

és örökkévalóra irányul, de nem mint személy marad fenn, hanem beolvadva az egyetemes értelembe. Ezen rövid vázlatokból is látható, hogy Aristoteles nagyon sokkal járult a tudomány történeti kifejlődéséhez, bárha speciális kutatásai nem voltak is mindig eredmény­dusak. Ha eltekintünk is azon nagy horderejű ténytől, hogy ő irányozta az emberek figyelmét vizsgálni az is­meret alapjait, s a gondolat alakjait, már az is nagy érdeme, hogy ösztönt adott a tisztán tudományos szel­lemre, az által, hogy folyvást a tapasztalásra mutatott, mint az ismeret forrására, és a vizsgálódó s inductiv mód­szert törekedett érvónyesiteni. Ha tanításai táplálták a scholasztikasok üres szőrszál-hasogatásait, táplálták az arabok tudományos kutatásait. Mindkét irány az ő be­folyásának tulajdonitható, s innen van az, hogy hatalmas tehetségét méltán ugy lehet tekinteni, mint uralkodó ha­talmat egészen a modern iskolák keletkezéséig. Nagy Ferenc. KELFÖLD. A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. Már a májusi közgyűlésen látható volt egy őszi gyűlés tartásának szükségessége, el is batároztatott még akkor ennek megtartása, habár távolról sem sejtettük azt a csapás^, mely később egyházkerületünket sújtotta, s mely mint* *»% ínKAl/b clKerumeileu VULT O GJ ULÉN ÖOOEO hivása, bármennyire idegenkednek is egyházmegyéink attól, hogy évenként két vagy több gyűlés tartassék. A nov. 11 ikére hirdetett gyűlés eléggé népes volt. A nagy munka alatt majd hem leroskadó püspökünk, s fáradhatlan főgondnokunk példája buzditólag hat a köz­gyűlés tagjaira, s dacára a késő zord őszi időnek, megje­lentek a legtávolabbi egyházmegyék esperesei és kép­viselői is, eljött a ki csak jöhetett, sőt eljött köz­gyűlésünk egy uj tagja is, Tisza K á 1 m á n ur, ki a mult ülésünk alkalmávali elfoglaltása miatt ta­nácsbirói székét ez úttal foglalta el. Lehangoló volt a gyűlés kezdetén az összes jelenlevőkre nézve üresen látni azon széket, mely 26 év óta nem volt üresen soha, mely­nek gazdája több mint negyedszázadon keresztül ott volt mindenkor gyűléseink megnyitásán, s ott volt végig, an­nak bezártáig. Most a szék üresen állott, s midőn gr. Lónyay Menyhért elnök ur tolmácsolta a veszteséget, mind­nyájan éreztük, hogy Polgár Mihályban egyházkerületünk egyik kipótolhatlan munkását vesztette el. De még inkább kittint ez, midőn a tárgyalások megindultak, vagyis mi­dőn az ő helye betöltéséről megkezdődtek a tanácskozá­sok. Ebkor láttuk csak, hogy minő szolgálatot tett ő egyházunknak, s hogy ha most az ö általa viselt tisztet, j bban mondva terhet négy-ötfelé osztjuk is, mégis nagy hálára leendünk lekötelezve azok iránt, kik a tehernek ha csak egy részét is magokra vállalják. A v. főjegyzői hivatal betöltésének joga a gyülekezeteket illetvén, erre a szavazás elrendeltetett: ügyvédül a közgyűlés megválasz­totta id. Muraközy László urat: az államsegély és a főpénztárhoz tartozó értékpapírok s kötvények kezelé­sére — miután ezeket a vidéken lakó pénztárnok nem ke­zelheti, — felkéretett Várady Károly ur; főiskolai pénztárnokul Goncy Pál ur, levél- s irattáruokul pe­dig Ko v á c s A1 ber t ur. — Az elnökség által e célra kinevezett bizottság jelenti, hogy a néh. Polgár M. kezei közt volt egyházkerületi iratokat s 158,837 forint értékű értékpapírokat, kötvényeket a mult hó elején annak örö­köseitől átvette, mindent a legnagyobb rendben s hiány­talanul találván; majd azután a gyűlés végén ugyanezen bizottság szétosztotta, illetőleg átszámolta ezeket az illető pénztárnokoknak ; valamint átadattak ez alkalommal azon értékpapírok s alapítványi levelek, haszonbóri szerződések is, melyeket a pesti theologiai intézet fennállása óta püspök ur kezelt. A közelebb érkezett ministeri intézmé­nyek között csupán egy volt, mely kissé hosszasb tár­gyalásra szolgáltatott alkalmat, nevezetesen a vallásügyi ministeriumnak azon intézménye, mely tanitóképezdénktől az eddiginél részletesebb, ugy szólván mindenre kiterjedő jelentést kiván, s kívánja a többek közt azt is, hogy a képezdébeu használt kézikönyvek s esetleg kéziratok is felterjesztessenek. Ez a kívánság persze kissé különös­nek tűnik fel előttünk Önkormányzati s iskolaszervezési joggal biró protestánsok előtt, habár sejtjük az ennek alapul szolgáló indokokat, kötelességében állván a kor­mánynak moafc talán inkább, mint valaha a haza terüle­tén levő tanintézetek felett őrködni; másrészt nagyon is érdekében állván a különböző képezdék tankönyveit is­merni, hogy ezek küzül a legjobbakat a maga által fen­tartott, s kétség kivűl nem a legjelesebb tankönyvekkel ellátott képezdéi számára kiválogassa, vagy azok figye­lembe vótelóvel minél jobbakat készíttessen. Kérdés azon­ban, hogy ily tiszta szándék fogja-e mindenkor a kormányt vezetni, azért mi jónak láttuk a felterjesztéseket illetőleg a régi szokás mellett megmaradni. De annál kedvesebben fogadtatott egy másik intézmény, melyben Schmausz Ferenc bácsmegyei torzsai jegyzőnek a helységbeli ágost. és íef. vallású hitközségek javára, a magyar nyelv terjesztése céljából felállítandó népiskolára külön külön tett 100 forintnyi, s élte fogytáig évi 10—10 forinttal gyarapi­tandó alapítványa, egyházkerületünkhöz tétetett át mint felekezeti alapítvány. Ugy szintén kedvesen fogadtatott egy pénzügyministeri intézmény is, mely az elnökség fel­terjesztése folytán tudatja, hogy az...' adóhivatal, mely a lelkészi földek után járó adó miatt a lelkész ellen in­dított végrehajtást, ezen „helytelen eljárásáért" súlyos felelősség terhe alatt oda utasíttatott, hogy az 1870. apr. 15-iki pénzügyministeri rendeletet minden ily esetben szi­gorúan megtartsa. A miniszteri leiratok el levén intézve, felhozatott, hogy a református egyház számos sérelmei, dacára a sok feliratnak, nem lettek orvosolva, vagy legalább közgyűlé­sünk azok netaláni megorvosoltatása felől nem értesül,

Next

/
Thumbnails
Contents