Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
el, kivált ha még más is olvassa, de nem tehetünk róla, majd ha Írhatunk örvendetesebb dolgokat, azokat megírjuk elegantiával, addig pedig maradunk rusticusok ; hiszen sziklát törni, utat egyengetni kell nekünk naponként a kemény uyaku izrael földén, ezt a munkát pedig csákánynyal és fejszével szokták végezni nem penecilussal, ezért a rusticitás! ha'ugyan az?! ;. II . : - > Nagy Ignác. Lapunk egynémely olvasója, kivált a kinek nem volt alkalma a jobbágyterhet viselő s különösen a katholikus földesurak, püspöki káptalani jószágigazgatók igája alatt nyögő, s a protestáns urirendet, értelmiséget teljesen nélkülöző volt jobbágysággal közelebbről megismerkedni ; az kétség kivül megütődve olvasandja ezen cikk egy némely helyét, s alig fogja elhinni, hogy az itt elmondottak nem túlzások, nem képtelenségek. Pedig e cikk nagyon is a gyakorlati élet köréből vau meritve ; épen azért közöltük, mert egyik föszükség, ha a bajt orvosolni akarjuk, — hogy azon testnek, melyet magyar prot. egyháznak nevezünk, — ismerjük lehetőlég alaposan minden egyes részét; s ha gyökeresen akarunk orvosolni, ne csupán a virágzó városi gyülekezeteket tartsuk előttünk, de gondoljunk a távolabbi vidékek falusi egyházaira is; és gondunkat, anyagi áldozatainkat ne csupán egyes kegyelt központi helyekre forditsuk folytonosan, hanem tegyünk, s áldozzunk a részekért is. Hogy azonban helyes lenne- e azon eljárás, melyet cikkiró javasol, az már más kérdés. Ha csak a mára tekintünk, ha a papi tekintélyt, befolyást rögtönözve akarjuk helyreállítani, akkor aláirom a javasolt eszközöket, akkor igenis helyén látom, hogy alkalmazzunk ha kell még világi karhatalmat is, börtönt, pénzbírságot stb. Csakhogy ez által nem gyógy íttatik meg a betegség, csak elfojtatik, hogy azután később, talán holnap, vagy holnapután annál rohamosabban törjön ki. Akár keletkezését, akár jellemét tekintsük a prot. lelkészi hivatalnak, a világi hatalom s erőszakoskodás nem illik hozzá ; nekünk más eszközeink vannak, ezek lassabban hatnak, de biztotabban, s tartósabb eredniénynyel. Legyen szabad a többek közt „Belföld" cimü rovatunk második cikkében Weber András evang. lelkész példájára hivatkoznom, ilyesfélék a mi eszközeink. Farkas J. TÁRCA. Aristoteles. (Folytatás és vége.) Metaphisilia. Aristoteles a metaphisika, vagy mint ő nevezi az első philosophia viszonyát a többi tudományokhoz következőleg határozza meg. Minden egyes tudomány meghatározott mezőt foglal el, a lét különös, módját teszi vizsgálódása tárgyává, de közülök egy se foglalkozik a lét fogalmával. Szükséges tehát egy tudomány, mely azt, mit a többi tudományok tapasztalatból vagy feltételesen elfogadnak, viszont vizsgálódása tárgyává tegye.- Ezt teszi az első philosophia, midőn a léttel foglalkozik (elvontan a tárgyi dolgoktól), mig azonban a többiek a határozott concret létet vizsgálják. Ha csak anyag volna, akkor a phisika lenne az első es egyetlen philosophia, de mivel anyagtalan és mozdulatlan lényeg is van, mely minden lét alapját képezi, ugy általános philosophiának is kell lenni: ezen bölcsészet tárgyát pedig az eszmék, főkép igten képezi, mint absolut tiszta lét. Aristoteles metaphisikájában sem találunk oly rendszert, mit egy mai tudományos műben elengedhetetlenül megkívánunk, bár nagyon sokan megpróbálták azt kimutatni s néha igazán kitűnő szerencsével. Ennek oka onnan magyarázható, hogy ő volt az első, ki megpróbálta az ismeretanyagot rendszerbe foglalni s a vizsgálódás különböző ágait ogy forrásból fakasztani fel, de az akkori hiányos ismeret és félszeg módszer mellett ez neki se sikerülhetett. Innen van az, hogy metaphisikai elveket oly müveiben is fejteget, hol azokra nincs szükség. Aristoteles az ismeretet s igy a tudományt is a tapasztalatra alapítja, de őt is félrevezette azon föltevés, hogy tapasztalás által a végokokra, első elvekre (prima priucipia) eljuthatunk, nemcsak hanem, képesek is vagyunk azokat tárgyilagosakká tenni. El volt a köd, mely előtte elzárta a láthatárt, s igy törtónt, hogy Ő is tisztábbaknak tartotta az eszméket, mint a tüneményeket. Ebből származik azon fejtegetés is, hogy a tudomány mélyebb és szélesebb ismereterő, mint a tapasztalat, mert a dolgok lényegét és okait tanítja, az ember pedig csak akkor tud valamit szabatosan, ha nem egyedül azt tudja, hogy mi van, hanem azt is, hogy miért van. Az a baj itt, hogy sehol sem bizonyítja be, hogy az ember tudhatja a „hogy ós miért"-et, hanem csak egyszerűen fölteszi. Szerinte a philosophia magaslatán az ember akkor áll, midőn odajutott, hogy látja ezen főelveket vagy okokat, s ilyen van négy. 1. Az alaki ok vagy lényeg az, a mit egy dolog létokának nevezhetni. Bárha az alakot nem lehet elválasztani a lényegtől tényleg, gondolatban lehet s ez elég volt a régieknek. A lényeges alak röviden az, ami a dolgot azzá teszi, a mi. A különbséget egy dolog lényege és ugyanazon dolog fogalmi lényege közt, az akkori bölcsészet még nem engedte meg. '