Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-15 / 46. szám

és kegyelettel forgassa lapjait a felfödőzésekért, miket tartalmaz. S valóban az utókor nem is volt hálátlan iránta, de ő se méltatlan a hálára, mit nagy szelleme és tudo­mánya kivívott. (Vége köv.) Nagy Ferenc. 111 BELFOL D. A makói nazarénusok ügye. Azon nem kevéssé megdöbbentőnek jelzett hir elle­nében, melyet a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap f. évi 44-ik számában a különfélék közt egy politikai lap tudó­sítása után közölt, mely szerént Makón egyszerre 80 család jelentkezett a nazarenus felekezet híveiül, meg­nyugtatásul kérem közölni becses lapja közelebbi számá­ban, miszerént igaz ugyan, hogy a közlemény szerént ezen felekezet folyvást terjed, minek bizonyságául szol­gál a Vasárnapi Újság f. évi 44-ik számában „Egyház és iskola" rovat alatt közölt azon körülmény is, hogy már önerejükön épített díszes imaházuk van, de hogy meg­döbbenést okozó mérvben szaporodnának, azt határozottan tagadom. Nem terjedt még az a tan oly nagyon el, hogy egyszerre egész család bevenné ; eddigi tapasztalatunk és tudomásunk szerént a szaporodás ugy történt, hogy egy családból csak egy, t. i. vagy a férj, vagy a nő tért át, de egyszerre mind a kettő ritkán, az áttért azonban ren­desen maga után vonta a másikat is. Azon körülményről pedig, hogy 80 család tért volna át egyszerre, itt Makón sem hivatalos, sem magán tudomásunk nincs. A rende­zett tanácsú városi hatóságnál, hol szülötteiket ós halot­taikat nyilvántartás végett bejelentik nem jelentkezett egy sem, a nazarenus felekezet főnökénél, kit diakónusnak, seniornak hivnak, jelentkezhetett, de azt is csak meghal­lottuk volna valakitől hamarabb s talán biztosabban mint a politikai lap. És hogy ezen hir nem csak nem való, de nem is valószínű, ösmertetésül alkalmat veszek elmondani, misze­rént nem könnyű a Nnzarenusok társaságába bejutni, s ez nem csak egyszerű bejelentés mellett nem történhet, de még akkor sem, ha valaki a gyülekezetet több évig hiven látogatta. Ennek különös titokban tartott kellékei vannak, s csak is akkor vétetik fel valaki, ha a sokoldalú meg­próbáltatást kifogástalanul kiállotta, melyeket annál ne­hezebb kiállani, mert azok nem dogmatikus tantételekből állanak, hanem a gyakorlati erkölcsi életre vonatkoznak. Szabó Ferenc, városi főjegyző. RÉGISÉGEK. Bessenyei Györgynek egy eddig ismeretlen műve. (Folytatás.; Az urvacsorájdnalc titka a kenyérlen és csudája a Krisztus testében. ' Majd elindulok vizsgálni, mi a titok a kenyérben, mi a csuda az Urnák testében, hol a szem változást nem lát, a tapasztalás nem talál, de a lélek hiszi, melyben a természet bizonyságtétele nélkül hitnek származni, örökös lehetetlenség. Lássuk, mi az az urvacsorájában, a mit e világnak fényes része és az emberi nemnek legbölcsebb, legszentebb osztálya itt Európában, majd ezer esztendeig hiszen már egy pihőben. Mely dolgot a magát felfedezett egeknek minden szentségében felöltözteti ós vallásul erőszakkal az értelem nyakára tolt. Mindig a tudósok, e világi bölcsek vádoltatnak hi­tetlenséggel, vallásrontással, kik csak a természet világá­nál vakoskodnak, hol elméjök örökös tévelygésre van átkozva. Tekintsük a kinyílt egeknek titkai által meg­világosodott híveket is, ós fontoljuk, melyik jobb, ugy hinni-e mint következik, vagy ugy nem hinni? Ne mondjuk, hogy a ülozofus nem tévelyeghet, de azt se állítsuk, hogy valamit az emberek e földön vallás gyanánt hisznek, mind mennyből alászállott igazság volna. Ne kissebbitsük magunkat azért, ha egyet nem érthetünk is. Könnyű az embernek kölcsönbe egymást bolondnak mondani, de ez egyik félnek sem emeli méltóságát, hanem csak azt próbálja, hogy az ember nagy korában is lehet eszetlen, alacsony és makacs gyermer. A mocsok tudod nem ok. Felelj! Győzedelmeskedhetsz a suton hozzád köszörült társaiddal együtt azokat nevetvén titkon, kiknek nyilván eleibe állani nem mersz. Megfeszült torokkal kiáltod ugy-e hogy a vallást rontják? De tudod-e szent rokon, hogy mig vallásod divatjában volt, mikor az emberek minden csudát, rendelést rakásra hittek, egyik kezében örökké gyújtogató üszköt, a másikban pedig öldöklő fegy­vert tartott? Köszönd a világbölcseknek, hogy most gon­dolatodért elevenen meg nem sütnek, ós a hármas kereszt­nek békói lábadon nem zörögnek. Mégis C3ak a filozófu­soknak jut az esztelenség mindig osztályba. Gyere velem, a világi tudósokat már megitólted, lássuk az egeknek bölcseit is. Megvéknyult a hit, azt mondod, én pedig vastagabbat mutatok neked a bihari havasnál. De megállj, móg kérdés ha lehet-e világi embernek az oltár titkaihoz közeliteni szentségtörés nélkül? Olyan halandónak, ki valamit az oltári szolgák mondanak neki, belső világát magában eltörölvén, érzéketlenen, vakon siketen hinni lelkének örökös elvesztte mellett köteles ? Kinek idvessége is oly feltétel alatt adatik meg, ha le­mond róla, hogy ember, ós hitében nem gondol, nem esz­mél nem fontol. Ki fogadást teszen, hogy a természetnek minden ösztöneivel, bizonyságtételeivel egyetemben, ekk­lézsiai rendelésekké változik, nem kívánván istenéről is 102

Next

/
Thumbnails
Contents