Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-15 / 46. szám
hanem tekintély dolgában mégis magasabban áll a csariádi püspök. Minél tágasabb s szélesebb valamely hivatalnak hatásköre, annál nagyobb annak tekintélye is, s amint a munkakör és a vele járó jogok összébb szoríttatnak, vagy többek között osztatnak el, a tekintély is kisebbedik. A lelkész arra van hivatva s azért van hivatalába állítva, hogy mig egyrészről atyja, vezére, vigasztalója, tanácsadója hallgatóinak, másrészről őre az erkölcsöknek, végrehajtóji az egyház törvényeinek, felügyelője, sáfára s gyarapítója legyen az egyház javainak, szóval legyen a gyülekezetnek lelke. Ezért kötelessége az igehirdetés, tanítás, hogy feddőzzék, dorgálódzék bátran, személyválogatás nélkül, s gyakorolja a fenyítéket bölcseséggel és szelídséggel. Ugy de az egyházi fenyíték megszűnt, az erkölcs bomolhat, senki se törődik vele; házasságtörés, istenkáromlás, ünreprontás többé bűnnek sem tartatik; a lelkész önálló tevékeuységi köre csupán a prédikálás és az anyakönyvek vezetése, a többi a helybeli presbyterium joga, melynek a lelkész épen Vi3-ad rész e » már most bármi szépet, jót akarjon a lelkész, ott áll mellette, sőt sokszor ellene' 12 válas2tott férfiú, a kik ha akarják, minden jót és szépet dugába dönthetnek, sőt sok helyen szokásba kezdik hozni, hogy a 12 presbyter a pap . tudta nélkül összedugja fejét s határoz, s határozatát végre is hajtja. Ilyen határozatot hozott három daróci előljáró az idén 1200 frtos torony építésben, a mesteremberekkel megalkudtak, s többi társaikkal azután fogadtatták el a határozatot, a lelkésznek pedig tudtára sem adták, hanem erőszakkal kivették a pénzt a kassából, a papnak pedig még csak beleszólást sem engedtek, s az eklézsiát tetemesen megkárosították. Egyik lelkész barátom fel akarta szereltetni az iskolát a kor és törvény kívánalmai szerint, az elöljárók nem adtak reá pénzt. Akkor a lelkész megszerezte a földgömböt s térképeket a maga emberségéből, a 12 előljáró pedig megtiltotta a nép nevébeu annak tanítását; magam jelen voltam a közvizsgán, midőn a térképet ponyvának, a töldgömböt gombócnak csúfolta a gyülekezet, s tiltakozott, hogy azzal az ő gyermekeiket ne kínozzák. Tudjuk, hogy az országos törvények a népiskoláiban a gyümölcsfa-tenyésztés tanítását is követelik. Midőn nálunk a legelöelkülönzés megtörtént, azo nal indítványoztam, hogy hasittassék ki fél hold faiskolának; az egész ^gyülekezet felzúdult ellene, durván visszavetették az indítványt. Később a ministerium sürgette, én ismét felszólítottam a birót s elöljáróságot, akkor meg összedoboltatták a népet.s mely iszonyú istenkáromlások között tiltakozott az ellen, hogy az ő legelőrészükből b^rmi cim alatt is valaki csak egy talpalatnyit is elvegyen. Akkor azt mondtam: „imé itt van 13 hold iskolaföld, az az iskola hasznára van adva, abból hasítsunk ki hát félholdat, azzal nem csorbul senki legelője", erre nem tudtak többé mit válaszolni, hanem ráment egy pár elöljáró a néptanítóra, s azt súgták nek>, hogy ha el meri foglalni a már kihasított faiskolát, hát nem lesz békességes maradása a faluban, vagy segédet hoznak a nyakára, s igy faiskola máig sincs, mert kell az a darab föld az egyik sógornak potom áron haszonbérbe. A pap munkálkodnék szívesen egész a megszakadásig, teljesítené az egyházi hatóság rendeleteit, jó karba hozná az iskolát, rendbe szedné, szaporítaná az egyház javait, épitene, gyarapitana szive szeiint, de ott van mellette 12 erős férfiú, akik folyvást gáncsolják s gátolják, s ha valamit nagy erőfeszítéssel keresztül vitt, s már-már a valósítás küszöbén áll, valamelyik bocskoros atyafi fölrúgja s összedönti. Igy jártam én a takarék magiár-alapitással. Azt mondtam: az iskolaföldeket munkáltassuk pár évig közmunkával, a termését tegyük le takarékmagtár alapjául, — ez nenutetszett, sokallották a munkát; ekkor azt mondtam adjuk ki hát feléből, igy senki sem t.sz benne egy kapavágást se ingyen, mégis lesz három év alatt tisztességes magtári tőke. ez ellen már nem tudtak semmit se szólani, azt mondták, hogy „jó lesz biz a" s még az nap kimentek, s kiadta a biró haszonbérbe, s megbukott a takarékmagtár. A gyülekezet virágzásáért szeretik a papot tenni felelőssé, s valóban a felelősség isten és a világ előtt csakis a lelkészt terhelheti, mert hiszen azért tanult 12 esztendeig, hogy legbölcsebb légyen Izraelben ; hanem ha nincs meg a kellő jogkörf hatalmi eszköz, melylyel szándékát keresztül is vihesse : haszontalan minden igyekezete, s munkája csak sisifusi munka. Azt mondják, itt a gyülekezet hajója, kormányozz ós evezz ! de ott áll a hajóban még 12 másik hivatalos egyén, aki szintén kormányoz és evez, még pedig egészen más irányban ! A ministeri felelősség abban áll, hogy bizonyos kormányzati elv keresztülvitele vagy fenntartása végett megbizatik egy kitűnő egyéniség, aki aztán kiválogatja maga a megbízható ministertársakat, s ezek egyöntetű gondolkodással kormányozzák az országot, még pedig felelősség terhe alatt. Vájjon képzelhető volna-e kormány, melyben a felelősség a miuisterclnököt illetné, hanem ministertársait és tanácsosait a nép választaná a legszélsőbb ellenzék közül, a „verbi divini minister" — a ref. pap — pedig csaknem mindenütt ilyen helyzetben van; tenne minden jót, de munkájában gátoltatik, s a sikertelenség miatt a felelősséget mégis az ő nyakába szeretik keríteni, mint Baky ur más alkalommal a pengő kros adó be nem fizetése miatt egyenesen a papokat okolta. Bizony csak anuak van tekintélye, akire valami bízva van.s azt lelkiismeretesen teljesiti is; de ha a lelkésznek valamely eklézsiai dologban még azt is lódíthatják presbyterei a szemére, hogy „nem bízták azt kigyelmedre", akkor biz a papi tekintély nem ér többet mint egy üres kamara kulcsa. Fitogtatni lehet, de haszna nincs semmi. Ha a papnak valamelyik hallgatójával dolga vau, a hívásra csak ugy jelenik meg, ha akar, de ha a szolgabíró hivatja, ugyancsak iparkodik a kitűzött órára ott lenni, mert tudja, hogy ott nem tréfálnak, hanem na ein rne-fy szípségdójj, odi vitetik vason ; ha a szolga-101
