Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-15 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előíizetési clij: Hirdetések díja K i a d ó - h i v a t,a 1 : Mária utca 10-dik sz,, elsfl emelet. Hely ben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásná — Bélyegdil Mi sietteti városon a protestáns pap iránti tisztelet hanyatlását? A mult évben útnak eresztettem egy cikket ily cim í-lat': mi sietteti falun a prot. pap szeretetónt k s tekintélyének hanyatlását. E tárgy feszegetése ez évben a legérdekesebb cikkeit hozta a prot. egyházi lapnak. Két tábor állt a csatatéren. Egyinnek zászlóján e felirás volt olvasható : van tekintély, vau tisztelet; a másikén ez egy szó: nkcs. Melyik harcolt az igazság fegyverével? Egyik sem és mindaketíő. Ha átaláno^ságban szóltuuk : egyik sem ; ha részletekben : mindkettő. Van tisztelet, tekintély egy intelligens publicum mai szemben •— ha nincs lukmaszedés, — ha a tekiutély megnyerésének kellékeit birja a lelkész ; nincs tekintély egy bármilyen tömeggel szemben minden kellék birása mellett is ott, hol lukmaszedés a fizatési forma. Még eddig minden lelkész, ki lukmát szed s kivel e tárgyról beszélgettem, ujabban ós erősebben erről az igazságról győzött meg. Megemlítem azt is, hogy ismerek derék lelkészeket, kiket az egész környék intelligentiája respectál, csak saját hallgatóik nem, ott csüngvén közöttük az Eris almája, a lukmaszedés. Azonban nem akarok most remiuiscentiákba bocsátkozni, hanem áttérek a cikk címére s el mondom: mi sietteti városon a prot. ptp tekintélyének hanyatlását mind saját hitfeleink, mind a más vallásúak előtt. S hogy minél rövidebben s kézzel foghatóbban bizonyíthassak, elmondok egy esetet, melynek magam is szem- ós fültanuja voltam. * on a napokban honvédzászlószentelés volt. Az egész környék intelligentiája megjelent. A szabadban rögtönzött kápolna előtt három szónok fangált; egy katholikus, egy református, egy zsidó. Először kilépett a katholikus s kedves szónoklattal kitűnő beszédet mondott. Ki ez? kórdóm egy mellettem levőtől. Hát nem ismeri ön? a p ... i káptalan egyik leghíresebb szónoka P . „ . . . jelenben a püspököt helyettesíti. Bravó. Illő is, hogy ily ünnepélyre méltó szónokot küldjön a püspök. Utána kilépett a református. Feszült figyelem. A közönség túlnyomó része katholikus, s természetünk, hogy egy idegentől többet várunk, mint ismerősünktől. Ki lépett hát a református szónok oly fakó reverendában s oly nyakravalónak való palástban, mely rokonszenvet egyátalában nem költhetett. Gondoltam, majd helyreüti beszéde Csalódtam. Ócska v)lt itt ruha, beszéd. A szónoklat a két C-re való fel s alá ugrálásból állott, hol oly erővel mint a kit amputálnak, hol oly halkan, mintha az amputatió alatt elájult volna; inkább szánalom, mint érdek a hallgatása. Maga a munka nem volt egyéb mint hajánál fogva előrántott citatiók összefércelése; nem szüret, csak böngészet, kapásszőllő böngészete; ez még csak tűrhető lett volna, hanem fellángolt a pártvér s kevés hiján el nem sorolta névszeráut azon országnagyjait, kik hivataloskodásuk alatt emeletes házat építtettek. Szánalom, mosoly, majd boszankodás kisérték a beszédet. Végre kilépett s zsidó szónok; igaz,, hogy szónoklata bírálaton alul áll, de legalább csinos, beszédecskét 'mondott s nem politizált. 9 Ez eset eléggé illustrálja azt a kálvinista indolentiát, mely közömbösnek mutatja magát minden külsőség iránt. J Mig az a tábor, mely különben is erős, hatalmas, imposans, el nem mulaszt minden alkal felhasználni az emberek rokonszenve, tisztelete ébresztésére s ily ceremóniákhoz elküldi, legképzettebb bajnokait, addig mi anyagi s szellemi szegénységünket bizonyító lovagokat küldünk a küzdtórre; aminek eredménye aztán az, hogy inkább pudorral 101 *