Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

törvénytelenség már az elválasztó ítélet hozatala előtt is létezett, tehát az nem eredményezhette, hanem igenis jogtalanságot eredményezne akkor, ha a fönnálló tényleges törvényekkel ellenkező házasságnak szolgálna alapul. Ekként folyt az eszmecsere a fennidézett kérdés, az előtűnt szőrszál felett. Minthogy pedig mind a két rész erősen állott az általam lehetőleg híven vázolt nézete mellett ; határozott megál!

apodásra nem juthattunk a feltett kérdésben, hogy valyon helyes, vagy helytelen volt-e az emiitett lelkész magatartása ez ügyben ? És ha nem, miért nem ?! Pedig ez oly szőrszál a gyakorlati lelkészet körében, különösen mai korban, midőn a sokszor emlegetett polgári házasság hirére egyre több-több jelenségek mutatkoznak arra, hogy a régi épület eresztékeiben csikorog, a mely más helyen és kinőhet. Szóljanak azért e kérdéshez mások is, hadd fogyjon azon szőrszálak száma, melyek lelkészi pályánkon a gyakorlati működés körén akadékoskodnak előttünk 1 T ömösközi. RÉGISÉGEK. Bessenyei Gryörgynek egy ecldig ismeretlen nriíye. (FolytatásJ De a józan okosság vele nem ellenkezik, hanem csak azt cselekszi, hogy vak mérgétől és pusztító dühösségétől szabadítja. Micsoda veszedelmére nem voltak emberi nemzetünknek a superstitio és fanatismus? Árt-e, ha a filozofia e fenétől az embervilágnak élő testét és megromlott értelmét bélpoklosságából kigyógyítja ? A pogányok álmodott isteneiknek fertelmes oltárain azoknak nevében megöldöklött ártatlan kisdedeknek és embereknek vérével áldoztak. Hát mi ? Szóljak-e a keresztyénsógnek magán elkövetett öldökléseiről ? Maradjon, ne pirítsuk egymás orcáját! Csak erre felelj: dogma szeliditette-e meg a dogmától dühös világot, vagy filozófia és józan okosság ? Nem mulhatik hát el a vallás, mert két s három tudósnak susogva való vetélkedése három s négyszázezer hivő együgyű emberek közt, kevesebbet mutat a semminél. Miért mutatott hát Luthernek értelme annyit a római vallásban ? azért, hogy csakugyan vallással harcolt a vallás ellen, oly papi székre támadván, mely világláttára mennyet, földet botránkozással betöltött. De próbáld meg filozófiából országló hitet és szokásra vett nemzeti vallást csinálni s lásd, hogy üt ki ? Egy néhány ember vetélkedik s kételkedik, és egynehány milliom embernek törölje el születéssel s neveléssel adott vallását, melyet ha csak csupa szo» kás volna is, tőle elvenni nem lehetne. De tudjátok-e ti három s négy filozofusok egy országban és husz-harminc tudósok, hogy az együgyű sokaság neveiteket sem ismeri s nem is esmérheti soha ? Valamint ti őket tekintetbe nem veszitek, ugy ők sem titeket. Mikor utazol, beszélj együgyű szekeresednek Spinózáról, Hobbesről, Lucretiusról, Voltairról, Ruszszóról, Epicurusról sat. kik a vallást hányják s vetik: azt fogja tőled kérdezni: hol laknak azok az urak, járnak-e a debreczeni vásárra? Hogy juthatsz hozzá filozófiáddal? Székből kellene neki papolni, de a pap, vallás ellen nem papol, mert onnan ól ós becsültetik. Te világi okos, pap nem vagy. írsz, de a község nem olvas, beszélnél, hirdetnél neki, dehol ? s hogy ? ha papi hivatalban élsz, mint elmédben filozófus hihetsz, gondolkozhatsz, de nem mered mondani és papolni. A tudósok örökké vetélkednek. A tudatlanok örökké csendesek. A bölcsek mindig kételkednek, az ostobák pedig rajtok mindig nevetnek s mindent tudnak s hisznek. Attól félsz hát, hogy az emberi nemzetnek elméje hányattatásban lévén, vallása belőle kimégyen ? Ugy mint az oly gyermek, ki a tenger partján áll, hol a haboknak siedezéseket felemelkedéseket látja és megijed, hogy árkábul kiforr és a világot elborítja. Uraim, tudósok, ne csináljanak kegyelmetek magokból oly nagy következésü embereket, kérem szomszédsági barátsággal kigyelmeteket. Az együgyűség, tudatlanság örökké megszámlálhatatlan sokasággal lesz, a filozofusok pedig egynehány emberből fognak állani. Nem oly könnyű igen filozofussá lenni, mint zsoltárt énekelni és misét mondani. Minden nemes dolgot nehezen szül a természet, e miatt ritkán is. A mi ritka, drága. Mikor sokasodik meg annyira az arany, minta folyó vizekben zörgő kavics. Nevelés által megrögzött vallásnak dolgában a tudósok a tudatlanoknak semmit sem tehetnek, mivel kölcsönben mindenik fél esztelennek tartja a másikát. Azt mondod, hogy tudatlanok is vannak hitetlenek, és ha ugy oktatják azzá lesznek. Örökké voltak, de semmit sem teszen. Gyilkosok, tolvajok és más gonosztevők is lesznek mindörökké, de azért nem mondhatod, hogy a törvény és jó emberek fognak általok töröltetni a világról. Ki viszi véghez dogmás rokon, hogy olvasott és olvasatlan halandók közt dogmátlanok ne legyenek ? Micsoda törvény által marad egy ország gonoszság nélkül ? A zsidók törvényét vallását az isten maga irta, adta, szabta, hát nem találtattak-e köztök hitetlenek ? bálványok és gonoszok ? Mit akarsz ? Hogy minden ugy higyen mint te ? és az emberek közt értelemben ellenkezés és különbség ne találtassék? Ezért haragszol ? De nem haragszol azért szomszédodra, ha más ruhában jár mint te, ha kisebb termetet visel mint te, ha nem szereti azt a mit te kívánsággal eszel. Természetére, tetszésére hagyod. De ha ugy nem lát elméjében mint te, gyűlölöd. Valamint termet, tekintet kettő mindenben egyforma nincs e világon: ugy elme sincs, mely minden dologról egymással pontban egyet értsen. Ki különböztette meg a testet? Az isten. Hát az értelmet? A ki teremtette. Ki akarja mind egygyé tenni? Az ember, a ki teremtve van! Ugy e bigott hibázol, mindent értelmedre kívánván hozni ? Miért haragszol az emberre, hogy elméje okaidba meg nem nyugszik? Ha erkölcse jó, ha emberséges és jóltevő, többet ér értelmed a világnak a jóságáiál? De mi mellett kényszeríted szomszédodat álmodott csudáidnak elfogadására ? Ha csak azon okból vagyok köteles neked hinni, hogy te mondod: másnak is hinnem 100*