Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-08 / 45. szám
varta meg, nem jobban megérdeinli-e a büntetést? Elhallgatni egy ilyennel, illetőleg felfüggeszteni egy ily fontos ügyben, a már érdemlegesen hozott határozatot : valóban különös, és ha van valami, mi a birói tekintélyt tönkre teszi, ugy bizonynyal az az, ha egy tanácstestület mar nem is elibe tartozó bün elsimitása felett képes megalkudni. Igy tehát bármit akárki is ha látja hogy tettének vádjának rosz kimenetele lesz, megbánja bűnét és azonnal feledve van minden — Kár volt tehát nekünk is megretirálni. Voltak tehát gyűlésünknek több közérdekű, és még lettek volna halasztást nem igen szenvedhető tárgyai is, melyeknél a késedelemmel csak magunknak ártunk ; de mivel gyűlést artásunk napjai rendszerint vásári napokkal esnek össze, midőn a bejövök adnak-vesznek, szétszóródtunk a nélkül, hogy többet is tettünk volna. Elintézendő lett volna pedig, a nálunk közelebbről tényleg gyakorlatba nem volt, most ujabban megállapitni célba vett kegyeleti év ügye. — Kárunkkal történik a magtári ügy halasztása, mely szerint egy közelebbi értekezletünk alkalmával, gyámpénztárunk növelése céljából felállítandó takarékmagtár alapjául, minden lelkész 1—1 köböl búzát ajánlott meg, ez pusztán már csak az alapszabályok helybenhagyása s megerősítése miatt halad, gyámoldánk kárára. Ha vele készen leszüűk, nem késem ez örvendetes hirnek is kifejezést adni, s mikéntjéről értesíteni azokat, kiket az ily ügy érdekel. És most, mint más gyülésekrőli tudósítók szokták, bevégezhetném soraimat azzal, hogy barátságos együtt beszélgetés mellett megebédeltünk s szétoszlottunk, de ezzel nem dicsekedhetem; nem igen erős bennünk az együtt beszélgetés vágya, az összetartás ösztöne, kivévén a körösvölgyieket, s ez az oka, hogy sokszor már a gyűlés vége felé szétoszlunk, ki erre, ki amarra, s még csak az ebéd se hoz össze bennünket. — Én óhajtom, hogy ez jövőre másként legyen, kivitele egyedül tőlünk függ. N.-'Várad, nov. 2. 1874. Szikszay József, ref. lelkész. A Vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk sept. 28-án tartá közgyűlését; melyen nem csekély fontosságú tárgyak kerültek szőnyegre. Az eleve megállapított tárgysorozat 15 pontjának majd mindenike olyan volt, hogy azoknak tárgyalása bölcs körültekintést, alapos tanulmányozást igényel. Fájdalommal kell azonban kijelentenünk, hogy a tanácskozások folyama alatt kevéssé tapasztaltuk, hogy az illetők figyelembe vetiék volna az ujabb idők fordulatait: figyelemmel lettek volna a mai viszonyokra, s hazánk alkotmányos életére. Nagyen bő alkalmunk nyilt tapasztalni e gyűlésen, hogy korunk uralkodó eszméi gyorsabban fejlődtek ki, mintsem azokat egynémelyik társunk figyelemmel kisérhette volna, és még a gondolkodni szerető fők közül is némelyeket ugy látszik egészen készületlenül találtak a mai kor vezérgondolatai. Sokszor majdnem ugy tetszett előttünk, mintha ma még nem 1874-ben, de 1864-ben imának, mintha némelyek mit sem tudnának, vagy legalább nem akarnának tudni azokról, a melyek az utóbbi 7 év alatt történtek. Pedig hiába, a világ kerekeit, annyival inkább a protestántismusét megállítani nem lehet. Első tárgy volt a kecskeméti jogakadémia kérdése, mely alkalommal felolvastattak előbb a debreceni és a többi prot. jogakadémiákra vonatkozó határozatok; azután pedig megkezdődött az autonomia sérelme feletti praedicatió, egy hang volt csak, mely azt állitá, hogy a ministeri rendelet nem sérti az autonomiát, állítván, hogy a protestánsoktól nem vétetett el jog, csakis szabályoztatik, a törvényhozás nem hozhat a legnagyobb részletekre terjedő törvényt. A jogakadémia most már szükségtelen, mert nincs kiszorítva a prot. szellem az egyetemről. Ha valami elvétetett tőlünk, az nem egyéb, mint a rendetlenség, mit e téren mutatánk stb. Határozat végre az lett, hogy a min. rendeletnél jobb szerettük volna, ha az orsz. gyűlés rendelkezett volna; a tanintézeteink körül felmerült hiányokat elismerjük s azokat igyekezünk pótolni, de a jogakadémiát fenn kell mindenesetre tartani. A középtanodai dolgokban is a debreceni hang lett irányadó. Csodálatos véletlen? Az egyetemes tanügyi bizottságra azon határozat hozatott, hogy életbe léptettetvén a sup. által tervezett egyház ker. tanügyi bizottság, az egyetemes szüntettessékbe. Egyik a másikat kizárja. A néptanítónk nyugdíjazására nézve meleg óhajtását fejezé ki az egyh. megye az iránt, hogy az mielőbb Molnár A. ur törv. javaslata értelmében, megvalósíttassák. Több tárgyakra, mint péld. a tanitó- és lelkészválasztás szabályozása, bevárja egyházmegyénk az egyh. ker. által kiküldött bizottság munkálatát. A magtár ügye is szőnyegre került; most ismét bizottság van kiküldve az alapszabály megváltoztatására, és a magtár pénzzé tételére. Erről nem szólok többet. Nevezetes tárgy volt a valláskönyv kérdése. Erre nézve azon óhajtás nyilvánult, hogy vajha miként a zsoltárra, ugy erre is lenne egy a superintendentiák által közösen megállapított és elfogadott tankönyv. Hogy mi lett voltakép a határozat, bizton nem vehettük ki. A közgyűlés előtt végül egy szerény interpellátio fordult meg. Egy egyház 1869-ben tanítót választott. Ezen tanítónak jelenben sincs, sem meg erősítése, sem dijlevele. Az egyház az utóbbit ki nem állithatja, mivel az egyháznál semmi nyoma nincs a dijlevélnek. Ez eset jelentetett az esperesi szemle alkalmával, később hivatalos ajánlott levélben felkéretett a főesperes ur, hogy az egyházmegyei levéltárból lenne szives kiíratni, a költséget viseli az egyház. E levélre és alázatos kérelemre lőn semmi válasz. Most a közgyűlésen kérdeztetett a főesperes ur „Miért nem válaszolt" ? Feletet. „Nem találtam érdemesnek a felelet." Ezen felelet eléggéillustrálja helyzetünket. Szabadszál 1ási 100