Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-01 / 44. szám

tárgyszerűség csak az előtt lényegtelen dolog, ki minden áron aggatózni és gyanusitani törekszik. Nem áll, hogy a felválalt térnek csak passionatus, nem pedig egyszersmind kötelezett tagjai volnának. A kör, a melyre ön kígyót s békát kiált, még csak alakulása stádiumán van tul, és mint ilyen természetesen sem önt, sem senkit nem lephetett meg eddig munkássági nyilatkozatával; de már a következő, és igy az első értekezlet tárgyául, e.-k erületi és kormányrendeletek átvizsgálása ós az azok feletti tapasztalati észrevételek vannak kitűzve, azt hiszem, hogy az errőli eszmecsere is megérdemli az időt és fáradságot, mit tán V ... ur is helyeselni fog ? Látja, már a legközelebbi értekezés sem lesz haszonnélküli étekezés. Ezen szójátékot bizonyára nem ön találta fel; mi gondoskodni fogunk, hogy az r betű nem fog kimaradni, önt pedig figyelmeztetjük, adja vissza e szót annak a kitől esetleg eltanulta, kinek kedvensebb foglalkozása e szójáték által kifejezett cselekvénynél nincs s talán nem is volt. „Hogy a kör-tagjai egymást erkölcsileg támogatják", ezt V. . . . ur egyenesen meg nem támadja ugyan, de annyit mond, „hogy a szélsőségig megtartják minden körtagot érdeklő ügy tárgyalásánál." Értjük a célzást ! Cikkiró azon fontos dologról szól, mely a legközelebb Szakácsiban tartott e.-m.-közgyülésen vitatárgya volt. Fontos dolog volt ez, mely nemcsak körünk tagjait, ha nem általában az összes lelkészkart mélyen érdekelte, ós hogy e tárgyban a kör tagjai is véleményt kockáztattak, az bizony nem a pártfegyelem következménye, hanem a mélyen érzett igazság nyilatkozata volt. És ha ezért minket pelengérre állit V. . . . ur, ennek alig lehet, vagy van más oka, mint az, hogy ön is azok közé tartozik kikre éles fegyver gyanánt hatott az igazság szava. Kárhoztatja végre V. . . . ur, hogy lelkészkörünk csak nyolc taggal alakult meg, és ebből azt süti ki, hogy státust formálunk a státusban." Erre csak azt jegyzem meg : Nagy kár, hogy V .... ur, a rólunk szóló lapon kivül a Prot. Egyh. és Isk. Lap több megelőző számait elfelejtette kölcsön kérni, vagy olvasni, megláthatta volna azokban, hogy másutt is, hol eddigelé lelkészkörök alakultak, nem igen bőven telt a tagok száma, a 7—8 taggal alakult lelkészkör nem épen unicum; de azért e lapok hasábjain, az ön gyanúsító cikkének megjelente előtt, seholsem olvastam, hogy a kevés tagokból alakult lelkészköröket azzal vádolta volna valaki, hogy „államot formálnak az államban." Én részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy kevés, de ügybuzgó tagokkal sokkal többre megyünk, mint a nagy számmal, kiket nem mondom, hogy az alakulás pillanatában, az álszemérem be nem vezetne az alakítandó kör keretébe, de kik közül sokan már a legelső alkalom-; mai, részint helyi viszonyaik, részint családi körülményeik vagy más okokkal mentegetnék meg nem jelenhetésöket, az ily esetek 1

habár nem metszik i.s ketté a kör életének fonalát, de annak buzgóbb tagjaira kétségen kivül leverőleg s elkedvetlenitőleg hatnak, — igy nem levén a körnek karhatalma, hogy a vonakodókat s közönyösöket kebelébe visszaerőszakolja, csakugyan azon kevesek maradnának együtt, kiket azonos cél és nemes törekvés lelkesít. Egyébiránt a mi kicsiny körünk nem zárja ki f.-borsodi e.-megyénkben több hasonló lelkészkörök alakulhatását. No V . . . . ur, itt az alkalom ós szép tér a creatori dicsőség megnyerhetósóre! fel a zászlóval !! mit ha ön elébb kitűz, szívesen sorakoztunk volna alája. Azonban még most sem késő, hiszem sokan lesznek lelkésztársaim közül, kik meg fognák érteni az Ön felhívó szavát, bár másrészről tudom, hogy valamint az ön felőlünk tett jövendőlése nem fog teljesülni; épen ,ugy nem fog teijesülni azon szívélyes óhajtásom sem, hogy az ön kezdeményezése utján egy lelkészkört lássunk alakulni; nem fog teljesülni pedig azért, mert önnek a bátorság nem legerősebb oldala, ezen feltevésemet igazolja, hogy nyi[t sisakkal, saját neve alatt nem merészelt felszólalni, hanem az álnevüség köpenyébe burkolózva röpiti reánk mérges nyilait. Ki a nyilt eljárásnak nem barátja, ki álnevet veszen fel akkor is, mikor arra semmi szükség; ki ez alatt kezd szélmalom-harcot: már engedjen meg, én az ilyen egyénről nem bírom feltételezni, hogy kezdeményező lehetne, még kevésbbó, hogy valamit ki is vigyen ! Azonban V . . . . ur nem csak gáncsol, hanem tanácsol is. Tanácsolja, hogy a kör tagjai olvasgassanak s tanulgassanak. Helyes, köszönjük a jó tanácsot! De hogy scrupulusa e tekintetben is eloszoljék, dicsekvés nélkül kijelentem, hogy a kör használatára két belföldi s egy erdélyi tudományos lap van megrendelve. Igaz, hogy ezek közül a Prot, Egyh. és Isk. Lap a körnek nem saját cime alatt jön, minek'oka az, hogy a kör tagjai közül ketten, már az alakulás előtt saját használatukra megrendelték, most pedig megvalljuk költségkimélós tekintetéből a kör számára külön nem járatjuk, de a tulajdonosok szeretettel közre adják. Vannak hát lapjaink is, lapjainkban önképzésre segédeszközeink ! Remény lem, hogy V .... ur azt minden elfogultsága mellett is felteszi felőlünk, hogy ha már szerény anyagi viszonyaink mellett lapokra költekezünk nem fogjuk azokat kivágatlanul hagyni. Ezen jogos védekezés után két dolgot szükségesnek tartunk kijelenteni. Egyik az, hogy Vigil úrral többé szóba nem állunk, a másik, hogy hibázhatatlanoknak ma -gunkat nem tartjuk, ahonnan bárkitől szívesen veszünk jóakaró intést, tanácsot, figyelmeztetést, helyes kritikát ; mert ez utóbbiról azt hiszszük, hogy habár ellenkező oldalról áramlik is, tisztítja az élet nélkülözhetetlen elemét, a levegőt, de minden V . . . . úréhoz hasonló gyanúsítást, hamis próféciát önérzetesen visszautasítunk. Simon József, balajti ref. lelkész.