Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

az mindenesetre behozandó. Hogy mennyire ismeri Stremayr a nép óhaját, s hogy nem tévesztette-é össze, vagy nem vette-é egynek a papság óhaját a nép óhajával, nem tudjuk ; de azt sejtjük, hogy a müveit fiatalság óhaját aligha tolmácsolta fentebbi szavaival, s hihetőleg innen magyarázandó ki, hogy midőn e hó 21-én a bécsi egyetem dísztermében az uj rector szókfoklalási ünnepélyén megjelent, a fiatalság által ugy megérkezésekor mint távozásakor kipiszszegtetett. * Ugyancsak ezen egyetemi ünnepélyről, melyen mintegy 700 egyetemi hallgató, és számos előkelő tudományos vendég jelent meg, a következő tudósitást olvassuk a „Hon"-ban: „Az ünnepély kezdetét vévén, Spáth prorector olvassa föl jelentését a mult tanév lefolyásáról. A jelentésből átvesszük a következő adatokat: a lefolyt tanévben az egyetemet 7428 tanuló látogatta, kik közül 3813 a téli és 3615 a nyári félévre esik. Az összes tanulóságból 2680 ausztriai születésű, 272 külföldi. Az egész egyetemen összesen 461 diploma adatott ki, vagy 100-zal kevesebb, mint a megelőző évben. Spáth után Wahlberg az egyetem uj rectora lépett a tribünre, s egy igen szabadelvű beszédet tartott a bécsi egyetem fejlődéséről, fejtegető általában az egyetem lényét és hivatását. Az egyetem nem lehet sem tisztán egyházi, sem tisztán állami intézet (viharos tetszés) s hogy ide, a mostani fejlettségi fokra jutott, annak köszönheti, hogy kivetkőztettetett clericalis jellegéből és világiasittatott (tetszés) ; újra clericalissá tenni akarni, nem volna egvébb anachronikus lehetetlenségnél (élénk tetszés.) Az egyetem hivatása: az általános műveltség s a szakképző oktatás. Annyi bizonyos, hogy az állam soha roszabbra nem használhatja a felső tanintézetet, mintha azt kenyérkereső tanulók, üzleti qualificatiok és közigazgatási hivatalnokok chablonszerü intézetévé akarja tenni. Minden csapás, melyet az állam a tudományosságra mér, visszapattan magára az államkormányzatra. (Élénk tetszés.) A bécsi egyetem a 16. és 17-ik században a jezsuiták hatalma alatt a katholikus propaganda szolgálatába szegődött. Csak a 18-ik században kezdett éledni és hivatása felé tereltetni. A jezsuiták kezében e czélt tűzték elébe: „jó alattvalók, használható hivatalnokok, de nem tudósok." Hogy egyetemünkön, — ugy mond — mind ennek dacára oly sok jeles tanerő működött, egyedül azt bizonyitja, hogy Ausztria népeinek művelődési hajlama kétségbe vonhatlan. Legsajuosabb volt a történeti tudományok elhanyagolása, melynek Ausztriaellenes szempontból előadása az ifjúságot is pessimistikussá s negativ gondolkozásuvá tette. Az 1849-ki egyetemi reform, s Thun javításai emelték csak az osztrák egyetemet európai színvonalra. Ezen mozgalmat befejezte a birodalmi gyűlés 1874. apr. 27-én hozott határozata, melynek következtében a bécsi egyetem megszűnt felekezeti lenni, s a tanszékek betöltésénél e tekintetben jelenleg szabadelvűbben járnak el, mint Németországban. Ezóta a bécsi egyetem a tudományos műveltség szilárd harcosa lett. A rector végül a tanulóságot buzdítja s lelkesíti. (Hosszas és zajos éljenzés.) „Szegény bécsi rector bizony nagyon el van maradva a világtól, még olyasféléket beszél, hogy az egyetem nem lehet tisztán egyházi intézet, s hogy az egyetemet újra clerikálissá tenni akarni anachronikus lehetetlenség volna. Ugy látszik nem kiséri figyelemmel a magyarországi mozgalmat, s nincs tndomása róla, hogy a magyar reform, egyház bölcsei épen most látják szükségét egy felekezeti egyetem alapításának. * Ad vocem egyetem! Kit lapunk közelebbi két számának a debreceni egyetem ügyében hozott cikkei talán nem győztek meg teljesen az azokban kifejezett álláspont helyessége felől, annak ajánljuk, hogy olvassa el a „Pesti Napló" octob. 22-iki számának „a debreceni prot. egyetemről" hozott cikkét, melyben Baráth Ferenc ur, talán a tanítványi hálaérzelemtől is buzdittatva, védelmére kél a debreceni egyetem eszméjének. S minő érvekkel ? A ki ismeri Baráth ur tolla gyakorlotságát, másrészről latra teszi az általa felhozott érveket, akaratlanul is arra a gondolatra jő, hogy alig ha igaza nincs azon félnek, aki ellen csak ily érveket lehet felhozni. Azt mondja ugyanis — s ez képezi cikke súlypontját: — "„Kifejlett igenis a magyar protestántismus egyes egyéneiben . . . de a nagy tönegerő ott van mélyen, összenyomva, kifej* letlenül . . . Legbensőbb meggyőződésünk, hogy az emberiség fejlődésének törvényei végcéljukban azt követelik hogy az emberiség kifejlődjék mind a felekezetiesség, mind a nemzetiség burkaiból, s uj alapon egyesüljön. De ugyanezen tőrvények követelik azt is, hogy a felekezetiesség és nemzetiség korlátain belül fejlődjék ki mindaddig, mígnem kifejlésre hozta mindazt, a mi benne jó, isteni, a köznek javára. Átigrani a fejlődés törvényeit képtelenség, lehetetlenség. S mi épen ezen szempontból méltánylunk minden mozgalmat, mely a magyar prot. egyház kebelében támad, s annyival nagyobb méltánylásunk iránta, minél közelebb tudott hatolni a mély réteghez, minél jobban megmozgatá azt." Ezek képezik érveléseinek, mint mondók, súlypontját, s ebből következik szerinte, hogy szükség van prot. egyetemre A fentebb idézett szavak mind igazak, aláírjuk, sőt hirdetjük folyvást, hogy a protestántismusnak ki kell fejteni a benne rejlő erőt, elvet, igazságot, mert különben elveszünk mi is, de el egész nemzetünk is. Hanem miként következik ebből az egyetem szüksége? Hiszen tekintsünk szét, s látandjuk, hogy ma már a középtanodák is majdnem egészen letörlik magokról a szorosabb értelemben vett felekezeties jelleget, még ha névleg felekezetiek is, és az egyetemtől s egyetemi tanároktól meg azt reményijük, hogy ezek a „felekezetisóg korlátain belől" fejleszszék az emberiséget? és hiszi cikkiró ur, hogy épen az egyetem volna az, mely „minél közelebb tudna hatolni a mély réteghez, s minél jobban megmozgatná ezt." Aligha hiszi biz ezt. Mi legalább nem nem hiszszük. — A főbb cáfolópontok egyike pedig igy hangzik: „A mi Ballagi Mórnak azon állítását illeti, hogy „„nemzet csak egység álltai lehet erős,"" ez a mennyiben a véleményekben való egységre vonatkozik, annyira üres frázis, hogy felesleges cáfolgatni." Ez is