Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

is a személyes érdek kifogásolni. A jelentés szerint Gyónón az egyháztagok között a presbyteriumal és más egyháztagok­kal egyetértve a bizottság bizonyos osztályzatokat állapított meg ez egyház szükségeinek könnyebb fedezése végett. Ez ellen azonban több földbirtokos protestált. A gyűlés helye­selte a kiküldött bizottság eljárását s az osztályozás körüli súrlódások kiegyenlítése végett emiitett közegét továbbra is megbízza. A v a s a d i veszendőbe indult magtár ügye gróf Ráday G. és a monori lelkész urak buzgó működése foly­tán egészen rendbe jött; a kivett gabonáról kötvények állíttattak ki, s a biánvzó mennyiség a hanyag magtárnok terhére íratván, az egyház részére visszaszereztetett. A nevezett grót sikeres fáradozásáért jegyzőkönyvileg köszö­net mondatott. A nov. 10-ki kerületi gyűlésre képviselőkül ifj. gr. Ráday G., Yattay Gyula, Szilágyi Benő, Göncy Benő urak választattak meg. A gyűlést megelőző napon az egyházmegye alsó já­rásának lelkészértekezlete tartatott, melyen Szilágyi Benő ur elnökül, Törő Lajos ur jegyzőül megválasztatván, több a praktikus élet köréből felmerülő, és a lelkészeknek ré­szint liturgikus, részint lelkipásztori működési körében gyakorta előforduló kérdés megvitattatott, továbbá több oly egyházi hetilap és folyóirat megrendelése, melyeknek ismerése a mai korban egy müveit lelkészre nézve erkölcsi kötelesség, de a melyeket mégis külön-külön mindenki a tudvalevő anyagi viszonyok miatt nem szerezhet meg, el­határoztatott. —s —s. RÉGISÉGEK. Hiteles adat egy pléhánus farizeusi buzgóságáról. 1858. kisaszszony*) napján, sept. 8-ikán estve, a tibold-daróci (Borsodm.) plebánus Rakówszki Ignác, a szőlőhegy-kerülők közül egyet, névszerint Csizmadia György reform, egyént, biró által magához beparancsoltatott. A kerülő nem tudván, hogy a biró mivégre parancsolja, a biró parancsának engedelmeskedett, s elment a kath. paplakra. A plebánus kikérdezte, hogy akkor nap kik dolgoztak a szőlőhegyen ? Tudnivaló, hogy a katho^iku­soknak ez a nap ünnep lévén, nem dolgozhattak; tehát csak reform, emberek dolgoztak a szőlőhegyen. A kerülőnek is ennélfogva csak reform, embereket lehetett megnevezni. Ő tehát nem tudván, hogy a plebánus mi okbul kérdezi; megnevezett vagy husz egyént. Azok közül, kiknek neve eszembe jut ezek: Bóka István idősb, Bóka István ifjabb, Dósa György, Vitányi Sámuel, Nagy Márton, Bóka József, Farkas György, Szabó Számuel, Konc János, Csizmadia *) Az ezen időbeli kath. tanitót alólirt közlő kérdvén, mire ünneplik kisaszszony napját feleié: hogy még akkor sz. Mária kisaszszony volt De mondám: hiszen nagy bold. aszszony meg­előzi. Hát isten tudja; a papok parancsolják megünnepelni. György idősb, 'Mocskos Sándor, Karucka József, Csik István, Dósa István idősb. A kerülő aztán a plebánustól eljött, nem is sejtve annak célját, igy én sem tudtam akkor róla semmit. Mignem azon év október havában, a fentebb nevezett egyének közül néhányan eljöttek hoz­zám, és pedig a mezőkövesdi cs. k. szolgabírói hivataltól haza érkezve, kérdeni okát, miként lehet az ? őket refor­mátusokat, a m. kövesdi szolgabírói hivatal, a kisasszony napján tett munkáért, személyenkint egy-egy pengőforin­tig megbüntette. Én elálmélkodtam az eseten, aztán utána látván a dolognak, tudomására jöttem, hogy a daróci plebánus vádolta be a nevezett egyéneket álnokul, mint kik vasárnap s egyéb ünnepnapokon dol­goztak. Kisaszszony napját pedig érintetlenül hagyta. Igy vonta büntetés alá a szolgabírói hivatal, nevezett egyéneket. Annak különösen egyik kezelője, valami Gás­párdi nevű szeleburdi gyermek egyén, ki sem hallgatta őket, sőt mentegetődzésökért elzáratással fenyegette; különösen Nagy Márton nevü 68 éves öreg ősz hajú embert, a gyer­mek hivatalnok meg akarta vasaltatni, s te gazember cimmel illette azért, hogy szólni mert Az ítélet ebből állott: kentek az ünnepeken és vasárnapokon dolgoztak : tehát fizetnek 8 nap alatt, ha különben nem, executióval is egy-egy pengő forintot. Nem volt szükség, sem tanura, sem a vádlottak kihallgatására; elég volt a plebánus misztifikált, álszinbe öltöztetett vádja. Eddig van a hozzám mint azon időbeli espereshez beadott panasz, az utána orvoslat eszközlését kérő folya­modványt nem szükség leirnom. Elég legyen annyit tudni, hogy minden erélyes föllépésem, az illető helyekre lett fölterjesztésem, eredmény nélkül maradt. Jelen közlésem már nem keres orvoslatot. De hiva­talos irományaim halmaza közül 16 év multával kerülvén szemem elé ; részint, hogy az olvasó közönség, a közeli mult évtized és a mostani közti nagy különbséget lássa s a jelent a mult felett becsülni tudja ; részint, hogy a derék plébánust Rakowszkit, ki ha él azóta 16 évvel idő­sebb, s tán humánusabb is, megismerje; hogy neki a kanonokság felé ily fénylő érdemének napfényre hozásával lépcsőt készítsek; jónak láttam a prot. egyházi lapban közleni, s az olvasó közönség ítélete alá bocsátni. Édes Albert. Külföldi egyház és iskola. A svájci reformegylet. (Vége.) H. A temetés sem kizárólagos dolga többé az egyháznak. Ha­lottaink eltakarítása és nyughelye felett ezentúl polgári hiva­talok is fognak őrködni. Ez is első sorban védeszköz a kath. egyház hatalmaskodása ellen. Nem fogja hát többé azt, ki az utolsó kenetben tán nem akart részesülni, ének és ha­rangszó nélkül, a temető árkába temetni. Az állam, az egyház ily fanatikus önkénykedóse ellen, védeni fogja a

Next

/
Thumbnails
Contents