Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-25 / 43. szám

az ily kedélyeket ki állíthatja meg fele uton, p. o. talán a lutheri egyházkormányzat tekintélyénél, ki gátolhatja meg őket, hogy el ne menjenek s lene boruljanak a feltétlen egyházi tekintély, a csalódhat­lanság zsámolya elé? Mi reményijük , hogy Bajorország protest. köreiben az octóber 12-iki eset sokakat eszmélke­dósre indit, ós ha ugy leend, akkor mi azon emii­tett esetnek nem látjuk semmi káros hatását egy­házunkra nézve." Eddig a nevezett cikk, mi a magunk részéről csak azt adjuk még hozzá, hogy azon részint szü­letésüknél, részint vagyoni állásuknál fogva tekin­télyes egyének áttéréseit, kik mostanában az angol magas egyházból léptek s lépnek át a római egy­házba, s kiknek áttérése felől a kathol. lapok néha oly vérmes ' reményekkel eltelten, már-már egész Anglia áttérését jósolva tesznek jelentést, ugyancsak a fentebbi szempontból véljük megítélendőknek. Ma már az ó és uj szellem, a conservatismus ós libe­ralismus egészen nyilt s határozott, mondhatjuk élethalál harcot vivnak egymással. Ily küzdelmek idején közvetítésnek nincs helye. Yagy vagy. Ilyen­kor elérkezett az idő, hogy a rokon elemek egymás­sal minden oldalról egyesüljenek, tömörüljenek. Yagy el kell fogadnunk a tekintély uralmát, s ez esetben habozás nélkül aláírnunk még az infallibilitást is; vagy határozottan széttörni mindazon bilincseket, melyekkel régmúlt idők az emberi szellemet lenyű­gözték. „Ime eljő az idő — mondja Jézus — és immár eljött, melyben eloszoltok, kiki az övéihez" (Ján. 16, 32.); s „valahol leend a dög, odagyüluek a saskeselyűfc" (Máté 24, 28.), de hát „szükség mindezeknek meglenniök, s még akkor sem lészen vége." (Máté 24, 6.) FARKAS JÓZSEF. Mikor eskethetek a védkötelezettek? A védkötelezettek nősülése kőiül többször merültek föl kérdések, melyekre illetékes válaszért magnk a supe­rintendensek a minisztériumhoz fordultak. Egyben-másban kaptunk is, de néha, látszólag lega­lább vagy a kevésbé beható gondolkozás előtt olyan vá­laszt, a melynek nyomán bajos az eligazodás. Igy a midőn a korosztályok számitásáról van szó. A korosztályok számitása ugyanis az egyik miniszteri intéz., mény szerint ugy megy hogy, az első korosztály azon naptári év január hava 1-én kezdődik, a melyben a véd­kötelezett élete 20-dik évébe lép, a másik szerint pedig az első korosztály azon naptári év január hava 1-én kezdő­dik, melyben a védkötelezett élete 20-ik évét betölti. Ez alapon már most a szabadon nősülhetés ideje is különböző és egymásnak ellenmondó. A védtörvényben ugyan általános szabályul az állitatik föl, hogy a mig a védkötelezett a harmadik korosztályból ki nem lépett, mindaddig nem nősülhet.. Úgyde a harmadik korosztály­ból a föntebbiek szerint majd azon naptári év december hava 31-kével lép ki a védkötelezett, melyben élete 22-ik évébe lépett, majd pedig azon naptári év december hava 31-kével, melyben élete 22-ik évét betöltötte. Hogyan számitsuk már most a korosztályt, mikor tekintsük a védkötelezettet a harmadik korosztályból ki lépettnek, mikor eskethetjük őket a nélkül, hogy a 600 frt pénzbirságtól vagy a félévre terjedhető börtöntől való félelem ne háborítsa álmainkat ? E kérdésre, a törvényre való hivatkozással az 1873. január hava 8-kán 247. sz. alatt kelt honvédelmi miniszteri intézmény ekép felel „a védkötelezettáégi első korosztály azon naptári év ja­nuár hava 1-én kezdődik, melyben a hadkötelezett élete 20-ik évét betölti." E szerint a harmadik korosztály, a mely után szabad a nősülés, azon naptári év december hava 31-kével végződik, melyben a védkötelezett élete 22-ik évét betölti. Ehez, mint e tekintetben tudtommal legutóbb ki­adott miniszteri intézményhez tartottam én magamat, midőn egyik hivemet, ki 1852 február hava 18-kán szü­letett, és igy a harmadik korosztályból, amely után szabad a nősülés, csak 1874. december hava 31-kével lép ki, nősülési engedélyért folyamodtattam. Folyamodványára azonban a honvédelmi minisztériumtól a megye utján kö­vetkező választ kaptam: A m. k. honv. minisztertől. Pest megye kö­zönségének. Krajcsi Sándor folyamodványát, melyben ön­maga részére kivételes nősülési engedélyt kér adatni, f. é. julius 8-ról 11,565 sz. alatt kelt fölterjesztése követke­zésében, további értesitós végett, azzal küldöm vissza a megye közönségének, hogy miután nevezett az idei újon­cozás alkalmával már az utolsó korosztályban mentetett föl védkötelezettsége alól, az 1868. évi 40. tc. 44. §-a értel­mében nősülési engedélyre nincsen szüksége. Budapesten, 1874. julius 14. A miniszter meghagyásából: Molnár István, miniszteri tanácsos. Ez intézmény ellentétben látszik lenni a védtörvény­nyel, amely azt mondja, hogy mig a harmadik korosz­tályból ki nem lép, addig nem eskethető a védkötelezett; de ellentétben látszik lenni ugyanezen minisztériumnak föntidézett s a korosztályok számitását szabályozó intéz­ményével. Yagy ha mégis nincs ellentótben, akkor azt kell mondanunk, hogy a védkötelezettek nősülhetési ide­jére nézve két szabály létezik. Egyik az általános, mely szerint csak akkor nősülhet a védkötelezett, ha a harma­dik korosztályból kilépett; másik a kivételes, mely szerint már a harmadik korosztályban, a sorozás után azonnal nősülhet.

Next

/
Thumbnails
Contents