Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

bad egyház emelkedjék ki. Egyrészről sok liberális katholikusnál a tetterő hiányzik; szép szavakat hangoztatnak, beszélnek szabadelvüségről, de e mellett készségesen hajtják nyakukat a római járom alá. Másrészről az indifferentismus mételye terjedt el nagy mértékben, mely kizsákmányolja a szabadságot saját érdekében, de e mellett gyáva valamit tenni az egész javára. Csak egyes buzgó férfiak, lelkészek, gyülekezetek szövetkezése, csatlakozása folytán lehet remény egy szabad nemzeti egyház felállításához. Mit árt, ha most még nem minden dogmát küszöbölnek is ki ? Az első és legfőbb lépés meg van téve, ha Rómával szakítottak. És ha püspököt akarnak is választani! Mit árt? Egy Rómától elszakadt püspök ép oly kevéssé ártalmas, mint a mi püspökeink és egyházi felügyelőink. De ha ezen az uton nem sikerül egy nemzeti, Rómától szabad egyházat alakitni, akkor a szabad szövetségi törvény dacára is, Róma uralma fogja a kath. népet kötni és a svájci népek a szabadság alapjáni egysége, hiu ábránd fog maradni. Protestáns egyházunkra az uj szövetségi törvény következményei kevésbé fontosak, mivel ennek elvei azonosok annak elveivel. Ha Róma azt mondja: a nép az egyházért van ós az egyház örökkévaló , ugy mi azt mondjuk: az egyház a népért van és az istenországa örökké való. És ha egyrészről az egyesnek biztosított korlátlan vallásszabadságban némileg benrejlik is az egyház feloszlásának lehetősége és valószínűsége ; ugy másrészről, ha az isteni szellem teljessége az egyházon kivül is feltalálható, nem lehet, nem szabad e téren az egyház absolut szükségét vitatni. De még nem is jött el azon idő, mely az egyházat nélkülözhetné, azon idő, melynek az egyházra szüksége nem volna. Az uj szövetségi törvény az egyháznak a továbbfejlődés lehetőségét biztosítja, és azt akarja, hogy szabad nép-egyházzá nőhesse ki magát, s minden megkeresztelt protestáns keresztyén, a külföldi is a lutheránus, is ódes gyermeke lehessen. A belső tanban szintén tág szabadság legyen, ment minden kényszertől hitformulákban, liturgiában és keresztségben. Az iskola kizárólag az állam fölügyelete alatt áll, ép azért mint az állam felekezet nélküli A vallástanitást az állam az egyházra ruházza, de nem kényszerít senkit is, hogy abban részt vegyen, a szülők vagy gyámok joga itt határozni. Annál komolyabban fog azonban az egyház vallástanitási rendszerének megváltoztatására felszólittatni; felszólittatni arra, hogy annak bensőbb, szabadabb, paedagogiailag helyesebb irányt adjon, s igy mint az ifjúság nevelésére absolute szükséges momentumot tüntesse fel. Szabadabban mozogjon az egyház a házasságok kötésében is. Eddig a legtöbb kantonban érvényes házasságok kötésére az egyház volt feljogosítva; de ép ezért sok jegyes mily számtalan huzavonát, zaklatást volt kénytelen tűrni, mig vógre az állam fölmentvényével segítségére jött. Ezen huzavonák, inquisitori zaklatások sokszor a szemtelenségig menő vallatások, felekezeti akadályok és nehézségek, vegyes házasságoknál a reversalisok kierőszakolása arra nézve, hogy a gyermekek a kath. hitben neveltessenek, s a roppant megadóztatások— adjunk hálát istennek—mindezek, mint hitvány foszlányok hullottak el az uj szövetségi törvény frissítő szellőjének szabad lengésétől. „A házasságkötés joga a szövetségi törvény védpaizsa alá van helyezve ós sem egyházi, sem oekonomiai tekintetből nem akadályozható meg. Ezen alapelv a polgári házasságra vezet, habár nyíltan nincs kimondva. Hiszszük, hogy be lesz hozva, de nem a megengedett (facultativ), hanem a kötelezett (obligát) polgári házasság, hol az mondatik : a házasság a polgári hivatalnok előtt köttetik, de minden házaspárnak az ut a templomba is nyitva áll. Az egyháznak kötelessége leend, a házasság szentségét komolyan az illetők szivére kötni, és az esketés egy oly formáját feltalálni, mely oly igaz, oly benső, oly szivemelő legyen, hogy senki ne kívánja azt nélkülözni, kivévén azt, ki dicsőségét abban keresi, az egyházrólsemmit nem tudni, attól semmit el nem fogadni. (Vége követk.) Ermel Gyula. KÜLÖNFÉLÉK. * A Tabitha-egylet folyó hó 14-kén délután két órakor kezdi meg újból működését a magyar evang. egyház presbyteriális termében. Miután mult febr. hóban első negyedévi jelentésünk közzététele alkalmával részletes előterjesztést tettünk egyletünk keletkezésének ós fejlődésének történetéről, ugy mint működésének céljáról és módjáról, nem akarunk ezáltal a t. c. közönségnek annak ujabb ismertetésével terhére lenni. Csak azon egy pontra óhajtjuk figyelmeztetni mind azokat, kik benünket akkor figyelembe venni szíveskedtek, és netalán a jelenben is jó indulattal viseltetnek irántunk, — hogy egyletünk kizárólag önkénytes adományokra támaszkodik és ezekbe fekteti fennállhatása és sikeres működése reményét. Ezen figyelmeztetésünket pedig először azon megjegyzéssel óhajtjuk kisérni, miszerint mindent elkövetünk annak eszközlésére hogy kegyes pártfogóinknak rendelkezésünkre bocsátott fillérei méltó k zekbe jussanak, és az emberiség valóban szeuvedő részét gyötrő nyomor elhárítására fordíttassanak: másodszor pedig azon buzgó kérelemmel, hogy mindazon emberbarátok, kik szivükbe az irgalom és könyöiülefcesség nemes érzetének helyt adnak és ennélfogva célunkat is méltányolni fogják, szíveskedjenek nekünk bármi csekély anyagi támogatásuk által a test és lélekpusztitó inség elleni küzdelmünkben segédkezet nyújtani. Egyletünknek szánt akár pénzbeli akár pedig viselt ruhanemükből álló adományok bármikor köszönettel átvétetnek a magyar evang. parochián, Deáktér 1-sö szám alatt. Kelt Budapest okt. 10-én 1874. Marcshalko Júlia elnöknő, Székács József, Meszlónyi Ilona titkár. * Marosi Gergely, a székely keresztúri unitárius tanoda volt derék igazgató-tanára, e hó elején 41 éves korában meghalt. Béke poraira !