Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-11 / 41. szám

de nagyon is kárára vagyunk az államnak is, különösen pedig prot. egyházunknak s prot. ifjainknak. Végül megjegyzem, hogy biz a jó volna, hogy ha iskoláink „az állam által gyámolittatnának," de azt is tudom, hogy a ki gyámolit, vagyis a ki fizet, az parancsol is; s melyik tetszenék most már inkább: pénz-é vagy autonomia? Farkas József. ISKOLAÜGY. Viszhang Vég-Beregiből. A „Hon" f. évi 189. számában P. Szathmáry Károly által közlött azon felhivás: „alapítsunk egy fillérekből összerakott tőkét a népiskola-tanitók javára", Vég-Beregben viszhangra talált. Peterdi Károly barabási ref. lelkész a „Bereg" cimü heti lapban felhívta a közönség figyelmét e nagyszerű indítványra, s hogy az 1-ső száz forint e célra az ország fővárosába e végvidékből induljon meg, kezdeményezésül 5 o. é.^forintot ajánlott fel. A „Bereg" szerkesztője, Janka Sándor ur e megjegyzés kíséretében közié a cikket; „Reméljük, — úgymond — hogy e lelkes és korszerű felhívásnak nem marad el kivánt eredménye! Miért is midőn a lelkes adományok időnkénti közlésére lapunkat ezennel szívesen felajánljuk, egyszersmind a szent cél érdekében filléreinkkel sem szándékozunk késedelmezni, s részünkről is 2 ftot e célra ezennel felajánlunk. Yajha minél többen csatlakoznának az adományozók névsorához. Szerkesztő." Hogy e buzdító felhivás pusztában nem hangzott el, igazolja e nevezett lap későbbi száma, a hol is ez közöltetik : „A néptanítók nyugdij-alapjának beregmegyei tökéjéhez járultak ujabban ajánlataikkal: Füzeséry Péter 1 frt. Abonyi Emil 1 frt. Hunyady Béla 2 frt. Fájnel Ödön 1 frt. Márcy Mihály 1 frt. Horthy Gyula 1 frt. Jobszty Gyula 5 frt. Pap József 2 frt. Őszesen 14 frt. Az előbb közlött 7 fttal együtt=21 frt. o. é. Reméljük, hogy megyénk több előkelői is szívesen fogják filléreiket e szent célra az indítványozóhoz, vagy e lapok szerkesztőségéhez beküldeni. Az eddigi szives adományokért a haza nemtője nevében köszönet." A miskolci ref. főleányn öveidéről „egy szülétől" igen kedvező tudósítást vettünk, melyben a tudósító a legnagyobb elismeréssel szól a mult iskolai évben, s az ezt befejező közvizsgán tapasztalt eredményről, ugy a bennlakó nevelőnő, mint a bejáró tanárok lelkiismeretes és sikeres működéséről, a növendékeknek az egyes tantárgyakból, nyelvekből s női kézi munkákból tett kitűnő előmeneteléről. Végül pedig igy szól: Nem tartom fölöslegesnek megemlíteni, hogy az intézet vezetésével megbízott igazgató-tanáron kivül a reáltudományoknál két segédtanár, az ének és ülenyirásnál egy-egy segédtanár, a női kézimunkák tanítása körül két nevelőnő működik közre ; ez utóbbiak egyike az intézet helyiségében lakik, zongora- és rajztanitással foglalkozik. A mely tanintézetben ennyi tanerő, s oly lelkiismeretes hűséggel működik, mint a mi főleánynöveldénkben, — ott valóban meglátszik a haladás mind az erkölcsi mind a szellemi téren. Én legalább, mint egyszerű szüle, eddigi tapasztalataim nyomán ebben a meggyőződésben vagyok s részemről a legőszintébb hála s elismerés szerény koszorúját nyújtom mind a tanár uraknak, mind a nevelőnőknek s kívánom, hogy ezen tanintézet erkölcsi, szellemi tőkéjének gyarapítására őket a gondviselés hosszú élettel áldja meg. Legyen áldott s hálával emlegetett azon kegyes alapítók emléke is, kik ezen főleánynövelde létesítéséhez anyagi erővel járultak. Támaszszon a népek boldogsága felett őrködő hatalom ezen intézetnek továbbra is a nevelés szent ügyeért buzgólkodó s az áldozatkészségben lankadni nem tudó kegyes pártfogókat. Őrködjék a gondviselés ezen intézet felett, hová minden nemesen gondolkozó s gyermekeit igazán szerető szüle megnyugvással adhatja legdrágább kincsét, leánygyermekét ; — hol a szivet s lelket nemesitő tudományokon kivül már zsenge korában fölébresztik benne a haza, társadalom, egyház ós család iránti meleg vonzalmat s munkás szeretetet. Iskolai értesitők. 19) A debreceni ref. főiskola értesitvénye. Szerkesztették : Thót Ferenc akadémiai-, Szegedi Sándor gymnasiumi-, Joó István tanitóképezdei igazgató-tanárok. A nagy és népes debreceni collegium értesítője megfelel a collegium hírnevének. Az anyag, melyből a jelentést össze kellett állítani, nagy mennyisége dacára, helyesen és áttekinthet őn van csoportosítva, ügyesen van feldolgozva. A jelentést azon beszédek előzik meg, melyek Joó István tanitóképezdei tanár és igazgató 1873. oct. 12-kén történt ünnepélyes hivatalba iktatása alkalmával tartattak : Révész Bálint püspök és Thót Ferenc akad. igazgató-tanár üdvözlő beszédeik s a beiktatott tanárnak „Eszmetöredékek a népnevelés köréből" cimü székfoglaló beszéde. Maga a jelentés, a collegium alkatrészei szerint — igen helyesen — négy részre oszlik. Mi is megtartjuk ismertetésünkben e felosztást. Az első helyet foglalja el a hittani és jogi tanfolyamból álló akadémiáról szóló jelentés. Mindenekelőtt üdvözölnünk kell a collegium kormányzó testületének azon szabadelvű s a kor kívánalmának megfelelő intézkedését, hogy az akadémiában a tanszabadságot némi korlátozások mellett ugyan, de annyiban életbe léptette, hogy a tanulók szabadon választhatják tantárgyaikat. Az akadémiában 13 rendes tanár működött, ezek közül azonban 4 a gymnasiumban is el volt foglalva. Az akad. tanulók száma év elején 170 volt, kik közül 102 theologus és 68 jogász. Feltűnő jelenség, hogy óv végére a hallgatók száma 148-ra apadt. A theoiogusok mind ref. vallásúak és magyarok voltak, a joghallgatók közül egy