Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-04 / 40. szám

megtagadás fogja hazánkat megmenteni. (Hangos tetszés.) Biztositlak benneteket, testvérek, hogy igen is csak ]az önmegtagadás, melynek Krisztus oly ragyogó példáját mutatá, fogja létrehozni Indiának újjászületését. Teljes szivünkből kell szeretnünk az istent, az igazságért kell élnünk és halnunk. Becsületes szándékkal és ingatlan hűséggel kell a kötelesség szavának engedelmeskednünk s nem szabad semmi körülmények közt lelkiösmeretünktől valamit lealkudnunk. Ne tegyen bennünk tovább a szennyes önérdek hazánk siralmas helyzete iránt közönyösekké, keljünk fel és vigyünk magunk önkénytes áldozatot isten trónja elé s szenteljük magunkat egészen az ö szolgálatának és hazánk jólétének. (Helyeslés.) Elég nagy volt Indiának megaláztatása, szenvedéseinek kelyhe csordultig. Isten kegyelméből épen megkezdődött az átmenet s a reformatió hajnala lassanként látható lesz. Az orkán minden dühével fogja az a bennszülött társadalmat legbensőbb velejéig megrázni, a tévely minden erődeit darabokra zúzni, s mindent ami rosz elseperni. Azután India megújulva és újjászületve fog fennállani. Készítsétek azért magatokat a megpróbáltatásokra, mik reálok várnak. Készítsétek, mondom, me.'t jön idő, melyben hivatva lesztek magatokat nehéz megpróbáltatásoknak alávetni, s nem közönséges harcokat és szenvedéseket kiállani. Nem kell véres üldözéseket tűrnötök, nem fogtok az igazságért halálra kinoztani; a brit kormány ily végső erőszaktól megoltalmazand bennetek. Nem kevésbbé fognak azonban a legkisértőbb jellemű nélkülözések és szenvedések környezni bennetek, s legdrágább s legbecsesebb érdekeitek lesznek veszélyeztetve. Tisztelet és gazdagság elhagynak bennetek, barátaitok, rokonaitok kizárnak körükből s a legvégső segélytelenségnek lesztek kitéve, mely mellett maga a mindennapi kenyér is kérdésbe fog jőni. Legyetek azért elkészülve a legroszabbra, mi reátok jöhet, hogy majd a megkísértés idején ne találtassatok ingadozóknak. Töltsétek meg sziveteket az igazságiránti szeretettel, hagyjátok magatokat isten akaratjára, s menjetek áldozatkész lelkesedéssel, nem gondolva semmi következményekre hazátok iránti kötelességtek teljesítésére. (Helyeslés.) És, hogy annál hathatósabban serkenthesselek bennetek az önmegtagadó életre, elétek tartom a keresztet, melyen Jézus meghalt. Vajha az ő példája oly hatást gyakoroljon reátok, hogy készek legyetek, ha szükséges, véreteket is oda áldozni hazátok újjászületéséért! (Helyeslés.) Vajha európai testvéreim is mindent mi tehetségükben áll megtennének, hogy Krisztus erkölcsi országát Indiában megalapítsák és megsz ilárditsák! Hirdessék szószékeikről a szeretet és önfeláldozás magasztos elveit s valósítsák meg mindennapi életükben s vajha sarjadozzék fel ez alapelvek gyökeréről a testvéri egyesülés és közreműködés köztük és honfitársaim közt. Óh! hogy jönne a nap, melyen a fajgyülölség kihal, a viszály, egyenetlenség s minden testvérietlen érzelem örökre eltűnik s egyetértés uralkodik mindnyájunk között. Vajha Anglia és India, Európa és Ázsia szeretetben, barátságban s önmegtagadó odaadásban egyesüljenek feloldhatatlanul." Ezen értekezés kellő világításba helyezi előttünk az ind reform, egyház vezérelveit, s nézeteit a legnagyobb vallásalapitóról Jézusról s a keresztyénségről. Avatott kézzel van benne rajzolva az indok s az európaiak jelleme, a hozzá tapadó hibákkal s erényekkel egyben. Ezzel kapcsolatban jelzi Keschab a nehézségeket is, melyek Jézus vallásának gyorsabb terjedését gátolják, s felhívja a keresztyének figyelmét a Krisztus által reájuk bízott feladatra, mely szerint hivatva vannak nem csak szóval, hanem teltekkel, egész viseletükkel is hirdetni a testvériséget. Mindenesetre nevezetes jelenség, egy nem keresztyén tudós által hit s fajrokonai előtt tartott s tetszésnyilatkozatokkal fogadott értekezés, mely a legőszintébb kegyelettel emlékszik a keresztyén egyház alapitójáról s beismeri, hogy annak vallás-erkölcsi elvei vannak hivatva az emberiség boldogitására. Keschab, Jézus származását illetőleg hitével a szabadelvű theologia azon irányához hajol, melyért közelebb Sydow állott itélő szék előtt ; másrészről a megváltónak, mint vallásalapitónak hivatásáról, rendkívüli tehetségeiről, önéltével is igazolt elveiről, melyek őt magasan kiemelik a többi emberek sorából s biztosítják számára a világ örök háláját — oly melegen, az ősziuteség oly közvetlen hangján beszél, hogy a legorthodoxabb keresztyén sem tehet e tekintetben kifogást álláspontja ellen. A lelkiösmereti szabadságot az igaz keresztyénség lényeges kellékének tartja; s megrójja a pápaságot, mely mint absolut hatalom a vallási téren bilincsben tartja a fiivek meggyőződését, s gátolja a felvilágosodást a mult hagyományainak bálv.ányozása által. Meggyőződése, hogy a keresztyénség azon iránya, melyet a protestantismus képvisel, működik valóban, miveltséget, szabadságot terjesztve — sikeresen az emberi tökéletesedés előmozdításán. Általában a kőzboldogság emelkedésére nézve igen sokat vár s reményi Jézus tanának alapos tovább terjedéséből. Nemzetének viszonyairól emlékezve beismeri, hogy ha valami kedvező változás eddig történt, ha népe közt nemesebb erkölcsi elvek emelkednek uralomra; ez első sorban a keresztyénség hatásának tulajdonítandó. Kimondja azonban egyszersmind, hogy Jézus szent tanának gyorsabb terjedését egyrészről épen követőinek viselete gátolja. A nyugati keresztyének nem igazolják mindig életükkel a testvériség tanát, melyet vallásuk hirdet. Mint önző, büszke zsarnokok lépnek fel a hatalom tudatában a miveltség alantabb fokán álló, idegen népek közt. Céljuk nem isten országának építése, hanem pusztán anyagi érdek, melynek szolgálatában válogatás nélkül használnak fel minden eszközt. A szeretet vallását hordják ajkaikon, s tetteik igen gyakran csak féktelen haszonlesésről tanúskodnak. Szabadságot emlegetnek, s az emberi méltóságot lealázó rabszolgaságnak évszázadokon át voltak kegyetlen pártolói, barommá alacsonyítva a más szinü és fajú embert.