Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-04 / 40. szám

között igen széles körben ma is büszke emlegetés tárgya egy főgyinnasium, mely az ötvenes években oly kitűnő tanári karral birt, hogy tanárai hire s tisztessége beezárnyalta mind a két hazát. Örülünk mi a tanár ti-ztességének s ezt nem hogy irigyelnénk vagy sokalnánk, hanem inkább előmozdítani akarjuk ; különben itt ismét meg kell jegyeznem, hogy a tanárság tisztességet senkinek nem ad, hanem inkább a tanárok szép tulajdonaikkal adják meg a hivatalnak a tisztességet. Tanulói életemre visszaemlékezve, eszembe jut, hogy voltak tanáraink, a kiket a legmélyebb tisztelettel tiszteltünk és csaknem rajongással szerettünk, s ezeknek nagy tekintélyök volt. Ha az irónnal megkopogtatták asztalukat, a figyelem és csendesség olyan lett az ifjú ság között, hogy ezen — köznapi példával éljek — a légydongás is meghallott. Voltak tanáraink, a kiket se nem t;szteltünk se nem szerettünk, azért mert ezekben hiányoztak azon tulajdonok, melyek tiszteletet s tekintélyt vonnak maguk után. S ha most ezekre visszaemlékszem, ugy látom, h^gy a társadalom is épen azon mértékkel mért az illetőknek, mint az ifjúság, vagy az is lehet, hogy a tanulók tették magokévá a társadalom ítéletét. Oh nem irigyli, nem sokalja a lelkészség a tanár tisztességét, hanem inkább óhajtjuk szívből, hogy bírnának minél több és nagyobb tisztességgel. Miután pedig fentebb kimutattam az e.-kerületi gyűléseknek szép számú tanügyi szakerőkkel való rendelkezését, tiltakoznom kell csak azon föltevés ellen is, hogy iskolaügyünkhöz az e.-kerületek ós képvi selők által az e.-megyék ne szólhassanak. Egyházi ós tanügyünk össze van forrva egymással, s az helyesen van, mert a protestantismus mindig egyik feladatának tartotta virágoztatni a tanügyet s áldozott is arra minden időben; de épen azért megkívánta, hogy arra befolyása legyen. Miért tartanak egyes prot. testületek s az e.-kerületek áldozattal iskolákat ? Azért, mivel iskoláinkra magunk akarunk ügyelni s akarjuk az ifjúság prot. szellem s iránybáni neveltetését; mert hiszen, ha ezt nem akarnók, megsziintethetnők iskoláinkat, majd állítana itt is amott is az állam vagy a meglevőket is használhatnék. En óhajtom kétszerezó.é', háromszorozását az iskoláinkra tett áldozatoknak s az egyházak adják ís filléreiket legnagyobb részben örömmel és buzgósággal ; de áldozataikért megkívánhatják s m gkivánják jogosan az e.-kerületek felügyelését s intézkedését arra nézve, hogy a prot. szellem s vallásosság intézeteinkből ki ne veszszen. A kósza hír rebesgeti s a szól viszi odábbodább s Farkas e lapokban jelezte is, a vallásosságnak, prot, szellemnek iskoláink némely tanárainál s természetesen igy az ifjúságnál való pusztulását. Ezt nem szeretem hinni, de ha ugy van, erélyesen fel kell lépni ellene, mert minek költekeznénk mi olyan dologra, ami által a kitűzött célt épen nem érjük el. Ezeket nem azért mondtam el, mintüa M. ur kereken állította volna, hogy e-kerületeinknek szavok épen ne legyen iskolánk ügyeibe; ő csak egy tekintélyes tanügyi bizottságot kór; de miután ennek a bizottságnak eredetét, hatáskörét javaslati vagy határozati képességét nem fejti ki — jónak láttam a fenoirtakat elmmdani nem M. ur ellenében, hanem általában. Utoljára még csak azon megjegyzésem van, miszerint nem tapasztaltam, hogy a tanár irigységgel volna a pap ellen, sőt az elleukezőt; főiskolai tanáraink mindig igen buzgó tagjai voltik e.-kerületi gyűléseinknek s ott ugy az egyházakat mint a lelkészeket illető ügyekben buzgósággal érvényesítették erejöket. Igaz ugyan, hogy a legújabb időbeni némely ifjú tanár elmefuttatásait s működését tekintve igaza lehet Mitrovics urnák, de azt hiszem, csak a divat szeszélyének hódoltak ezek is s ez elmúlván ők is követni fogják nagy tudományú shirü régibb főiskolai tanárainkat, a kik édes testvéreik voltak a lelkészeknek, diszei ós buzgó fiai az egyháznak, hatalmas képviselői, terjesztői a tudományoknak s a prot. szellemnek ós vallásnak. BAKY ISTVÁN. Uj adókulcs-javaslat a dunántuli ev. egyházkerületben. A dunántúli ev. egyházkerület ezelőtt évekkel egy bizottságot küldött ki saját kebeléből, melyuek feladatává tűzte ki egy ujabb, a kor igényeinek megfelelő, a réginél igazságosabb alappal biró egyh adókulcs-javaslat kidolgozását. A bizottság megalakultával mindenekelőtt adatokat gyűjtött. E végett bekivánta minden egyes gyülekezettől a lélekszámot és az adómennyiséget, melyet a hivek egyenes kir. adóban fizetnek. Ezen fáradságosan gyűjtött adathalmazból a lankadatlan tevékenységű, meszleni lelkész, a vasi középesperesség ifjú esperese, egyházkerületi számvevő P oszvék Sándor, összeállítván az uj adózási kulcs-javaslatot e jelen évi egyh.-kerületi gyűlésen a kerület elé bs is ter-