Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-27 / 39. szám

PROTESTAUS Szerkesztő- és Előlizetési <lij : Hirdetések dija : Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Hely beii házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Kit negyeflévre fizettek elő, elűflzetesüt megújítására keretnek 1 B. Vay Miklós megnyitó beszéde a tisz&ninneni egyházkerület sepfc. 20 (liki közgyűlésén. Főtiszteletü e. k. közgyűlés! Méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy mielőtt e jelen gyűlésre kitűzött ügyek s nevezetesen a tanügyi kérdések tárgyalásához kezdenénk, bevezetésül s általános lájékozásnl néhány észrevételt kockáztathassak, — határozni azok feleit kétségtelenül a t. közgyü'és fog, szokott bölcsesóge szerint; de nem veszi tőlem rosz néven, ha én is elmondom ily fontos tárgyra nézve azokat, melyek benső meggyőződésemet képezik s mint eddig ugy ma s jövőre is határozottan körvonalozzák az általam elfogadott s innen tul is megtartandó ál áspontot. Most lészen azon kérdés megfejtése, mily állást foglaljon el a prot. egyház a tanügyi kérdésekben, — mi nem csak minden egyes gondolkozó protestánst, nem csak egyházkerületünket, hanem az egész magyar protestantismust közvetlenül érdekli. Pedig épen e kérdés az, a mely felett a nézetek oly igen elágaznak. Hiszem, hogy velem együtt önök is mélyen érzik a felelősség azon komoly súlyát, mely vállainkra nehezedik akkor, midőn önkormányzatunk elveihez hivek maradva ugy kell eljárnunk, hogy eljárásunk se a protestantismus igaz érdekeit ne sértse, se reeriminatiókra helyes okot ne szolgáltasson, ma, midőn a protestáns nevezet az ultramontauismussal együtt kezd emlegettetni. Amint a közművelődés fokról fokra előbbre halad, a társadalom követelései is más-más alakban fordulnak a vallásos társulatokhoz. A mely vallásos társulat ezen követelések iránt teljesen közönyös marad, az létezhetik még, mint elszigetelt secta, de mint társadalmi tényező nem vihet többé jelentékeny szerepet. Hogy a protestantismus- hivatását ily szempontból fogja fel, az több mint érdeke, mert humanisticus kötelessége. Tagadni nem lehet, hogy az emberiség haladása minden téren nagy léptekkel siet előre, az újkori eszmék és találmányok ereje ós sikere nagy hódításokat tesz : de azt sem lehet tagadni, hogy a civilisatió árja sok iszapot hord magával óa a forrongó eszmék nem találva meg egyszersmind szilárd alakzataikat, ottan-ottan szétrobbantó hatást gyakorolhatnak a társadalom létalapjaira. Ezek ellen állitá fel a legközelébb múltban is a római hierarchia az ujabb vallási dogmák védgátját, részint mint tiltakozást részint túlvive mint r e a c t i ó t a haladás eszméi ellen. Mit tehetnek, mit vihetnek ki az efféle intézmények a jelen korban? Azt most nem mérlegelem. Elég az, hogy a harc megindult ós szemünk láttára foly. Ezen küzdelem hullámcsapása minket is érint. Az eredményt, mondom, nem mérlegelem, de az emberiség élettörténetének bölcseletéből látom, hogy az egyetemes fejlődés eszméit sokkal üdvösebb helyes irányban vezérelni, mint azt elnyomni akarni. A protestantismusnak meg van az a szerencséje, hogy itt a helyes utat követheti. Igen, mert mint tevékeny társadalmi egyesület alapelveiben birja a haladás egyensúlyának kulcsát. A mi elvünk ugyanis vallásilag: az eredeti alapok conservatiója a megújítás által, mely elvet könnyen át lehet vinni a társadalmi kérdésekre is. így lehet a protestantismus a 87