Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-20 / 38. szám

Ez elvem s meggyőződésen és ezzel a nézetkülönbség köztem és Ballagi között a lényeges pontokra nézve teljesen megszűnt; én felette örvendenék, ha a dolog ugy lenne. Ha megengedi a szerkesztőség, még egyszer e tárgyban szeretnék valamit mondani. PERESZLÉNYI JÁNOS. Pár szó „a magyar protestantismus jövője" felett. (Vége.) De különösen megragadta figyelmemet Kiss J. ur cikkének egyik része, mely azt hiszem, hogy egy kevés kommentár hozzácsatolásával sokkal inkább bizonyic a mi, mint az ő álláspontjának s törekvéseinek helyessége mellett. Nevezetesen fölemiitvén a dunántuli ref. egyházkerület pápai hat osztályú gymnasiumának, ós az efföló helyezett két évi akadémiai tanfolyamnak az 1860-ik év óta fennálló szervezetét, azon meggyőződésre jut, hogy ily szervezet mellett „a protestántismus nem futhat többé versenyt a kor igényei szerint szervezett iskolákkal." Jelesen „A természetrajz, természettan, mértan, mértani rajz, földrajz, történelem, ének, zene, tornászat követelik, hogy jobban előtérbe állíttassanak, és fokozatos fejlődésben elegendő tanerővel taníttassanak. A nyelvek és reáltudományoknak egy kézben összehalmozását, miut ez az osztályrendszeres hat osztályú gymnasiumban van, az ujabb idő didaktikája teljesen elítélte. Az pedig, hogy hat osztály tanulmányai két évbe beleszorittassanak, mint ez főiskolánkban történik : ellenére van minden józan paedagogiának. Ez a minden paedagogiát arcul vágó tanrendszer szülte azt, hogy a hetedik és nyolcadik osztályban csak néhány kitűnő tehetség birkózhatott meg a tantárgyak halmazával, a gyengébbek pedig tanulói lólekismeretükkel röviden számot vetve, szerencse volt, ha újságot olvastak ... a kávéházban. Innen a sok gyenge osztályzat főiskolánkban, innen ennek elmaradhatlan következménye : a sok priváta, és osztályzatjavitás a szülők erszényére. De innen az is, hogy az érettségi vizsgáttevők legnagyobb részének elnézés, kegyelem, privátára van szüksége, mert különben rakásra buknak.u Megdöbbenve, mélyen megszomorodva olvastam e sorokat, s az ezek után következőket, és dacára az író iránti tiszteletemnek, kételyek támadtak lelkemben az iránt, hogy csakugyan valót tartalmaznak-e azok. Elővettem a pápai főiskola közelebbi órtesitvényét, de fájdalom ez is arról győzött meg, hogy biz ott a szaktanárság, s az ezzel járó hátrányok megvannak nagyon csekély módosítással mind a hat osztályában a gymnasiumnak. Az adott rajz többi részére nézve azonban, melyekre az értesitvény nem nyújtott s nem nyújthat felvilágosító adatokat, szeretem, s akarom hinni, hogy Kiss J. ur kissé fekete szemüvegen keresztül nézi a dolgokat, vagy hogy talán céljához képest, kissé erősebb vonásokat használt ; akarom hinni, hogy egy oly tanintézetben, mely egy egész egyházkerület felügyelete s gondozása alatt áll, nem mennek oly roszul a dolgok, mint a fentebbi rajzból gondolhatnók. Bár mennyire igyekszem is azonban az előadottakat szépíteni, annnyi kétségtelen tény, hogy ott nem csekélyek a hiányok, uem kevesek a javitni valók, hogy azon középtanoda, ugy a miut most van, „nem futhat versenyt a kor igényei szerint szervezett iskolákkal." Mi tehát a teendő ? S mi volt a célja Kiss J. ur fentebb idézett, már akár a valóságnak teljesen megfelelő, akár kissé sötét rajzának? Megtaláljuk Kiss J. ur cikkében, ha néhány sorral tovább olvasunk, a midőn igy kiált föl: „Nem ! az nem lehet, hogy a magyar protestántismus elveszni engedje jogakadémiáit. Eddig viruló életfájának gyökerére vetné vele a fejszét, s száradásnak indulna a nemes törzs, melyen eddig a subjectivitas Ízletes gyümölcsei termettek. Minden áldozat csekély arra, hogy a magyar protestántismus fentartsa jogakadém iáit. Ez neki egyik életkérdése." Önkénytelenül is mosolyra fakad az ember, csakhogy savanyúra, ós még savanjúbbra, midőn tapasztalja, hogy nem csupán Kiss J. ur okoskod ása lyukad ide ki, de fájdalom a magyar protestánsok nagy részéé. Igaz, hogy ismét néhány sorral alább ezen passus is előfordul K. ur cikkében: „Gymnásiumaid újrateremtése, hogy azok ne csak a kor színvonalán álljanak, hanem magukba rejtsék a magasabb jövőt, jogakadémiáid fentartása, vagy a föltétlen tekintély elvének ós szellemének győzelme feletted, ez a kérdés : válaszsz: s jövőd felett határoztál." Igen, de kivihetőnek tartja-e K. ur mind a kettőt? — mint már e lapok szerkesztője is előrebocsátott soraiban kérdésbe tette. Akár az angol bankban, akái az e. kerület pénztárában hevernek-e a dunántuli e. kerületnek milliói, vagy csak százezrei is ? Avagy hiszi-e a kerület híveinek tettleges buzgóságát annyira felfokozhatni, hogy a kerület eddigi jövedelmei megkótszereztessenek, vagy háromszoroztassanak, hogy igy azután az állam példájára a középtanodai tanárokat legalább is 1500, a jogakadómiaiakat pedig 2500 forinttal díjazhassa? Ha igen, s ha ez eszközölhető, akkor visszavonjuk az ajkunkról ellebbent mosolyt, és örvendeni fogunV, mert mi is lelkünkből óhajtanók, vajha az egész hazában széjjel minél több protest. közép s felső tanoda virágoznék, sőt óhajtanók, s századokkal korábban már felettébb kellett volna, bogy egy hatalmas egyetemben szerezzen magának a hazai prot. egyház egy szellemi központot s valódi erődöt. Ha ellenben annak keresztülvitele nem reménylhető, hogy mind a gymnasium, mind a jogakadémia „a kor színvonalára emeltessenek," sőt hogy azok „a magasabb jövőt is magukba rejtsék," akkor talán mégis helyesebb a mi álláspontunkat elfoglalni, és a modern államtól oly igen nem rettegve, a kettő közül azt, melyre nekünk vallási s egyházi érdekből kevesebb szükségünk van, jelesen a jogakadémiát az államnak átadni; azt pedig, mely„UaiLÁljaink aránylag nagyobb számmal képeztetnek, s A Kelormátw ^