Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-13 / 37. szám

szükkeblüek ós önzők, az utolsók félszegviseletüek s engesztelhetlenek ; ha az elsők önzés által hamisításokra csábittatnak, az utóbbiak a harag által gyilkosságra ragadtatnak ; nélkülözik amazok az egyenességet, nem ismerik ezek az irgalmat; hiányzik azokban a tisztelet az igazság iránt, hiányzik nem kevésbé ezekben, ha az igazságot — mintáz a szent istenben van — legmagasabb értelemben vessszük. Igaz, a mi részünkön van az elkorcsosult hiuduismus; azonban szólnak mellettünk eltagadbatlan előnyös is. Reményleni azért, hogy az európai és benszülött társadalom, mindkét részrőli hibáikat és gyarlóságaikat és a másik fél jó tulajdonait kölcsönösen méltányolni fogják, bogy alázatosságban s egymás iránti tiszteetben fognak társalogni s egymásnak használni. Senki sem vonhatja kétségbe, miszerint a gyanúsítások csak arra szolgálnak, Irgy az ür köztük tovább táguljon, s az idegenkedés még mélyebb gyökereket verjen, s ezt pedig mindkét félnek érdekében kerülni kellene. Európaiak és bennszülöttek, mindketten istennek gyermekei, s a testvérszeretet kötelékeinek kellene őket összefűzni. Méltassatok, európaiak, bennünket is a társadalom azon jogaira, a melyekre teljes igényt tarthatunk ! Ha keresztyén barátaink mégis a mellett maradnának, hogy nemzetiségünket, s nemzeti jellemünket rágalmazzák, mindarra, a mi keleti, bizalmatlansággal és gyűlölettel tekintenek, ugy én is biztosithatom őket, hogy ily gyanúsítások által a legkevésbé sem érzem magamat sértve becsületemben. Ellenkezőleg, örülök és büszke vagyok reá, hogy ázsiai vagyok. És valyon nem ázsiai volt-e Józ-is is? (Viharos helyes és.) Igen, és tanítványai is ázsiaiak volt. A keresztyénség valósággal ázsiaiak által s Ázsiában alapíttatott s terjesztetett tovább. Ha ezt meggondolom, szeretetem százszorta erősebb lesz Jézushoz, s őt közelebb a mélyebben érzem szivemhez fűződni nemzeti sympathiáim által. Miért szégyenleném én azon nemzetiséghez tartozni, a melyhez ő számította magáf

? Nem kell-e inkább nyíltan kimondanom, hogy ő az én keleti szokásaimhoz, gondolatbani érzésben közelebb áll ? S nem igaz-e, hogy az ázsiai az evangeliom képeit, hasonlatait s rajzait a természeti Jelenetekről, erkölcsökről, szokásokról több érdekkel s erejüket, szépségüket illetőleg teljesebb megértéssel olvashatja, mint az európai ? (Helyeslés) Krisztusban látjuk nem csak az emberi természet magasztosságát, hanem azou nagyságot is, melyre az ázsiai természet képes. Bennünket ázsiaiakat kétszeresen érdekel Krisztus, s az ő vallása mint tökéletesen ázsiai ügy tart igényt különös figyelmünkre. Minél jobban megfontolják e nagy tényt, annál csekélyebb lesz reménylhetőleg az európaiaknak gyülölsége s ellenszenve a keleti néptörzsek iránjában, annál nagyobb lesz az ázsiaiak érdekeltsége Krisztus tanai iránt. És igy tanulbatna Krisztusban Európa és Ázsia kelet és nyugot engesztelődóst és egyesülést keresni. Én kénytelen vagyok ezért ellene nyilatkozni minden elnemzetlenedósnek, mely a keresztyénségre tért benszülöttek közt anuyira általános. (Helyeslés.) Pogány őseik vallásával közönségesen elvetik hazájuk erkölcseit s szokásait is, a keresztyénséggel együtt felveszik az európaiak szokásait, még az öltözetben s életmódban is külföldi mázt erőltetnek magukra, s ez tőlük elidegeníti honfitársaikat. Szándékosan s Önkényt elzárkóznak a benszülöttek társaságától, mihelyt megkereszteltettek, ós eunek ekerülhetlen következményekép bizonyos ellenszenvet tanúsítnak minden keleti, s ábrándos csudálkozást minden külföldi iránt. (Halljuk !) Ugy látszik, mintha szégyenlenék hazájukat, nemzetiségüket. Feledik, hogy Krisztus, az ő mesterük, ázsiai volt, s követőinek netn szükséges hazájuktól, népüktől elszakadni. És a legmelegebben kérem őket, hogy a keresztyénség szellemét ne zavarják össze a nyugati miveltség formáival. Keressék a dicsőséget nagy mesterük követésében, ki jóllehet az egész emberiségnek hirdeté az általános igazságot, nem szegyeit, mint szegény becsületes ázsiai élni és halni. (Helyeslés.) Hiszem, hogy önök örömest megengedik nekem, hogy én az európaiak és bennszülöttek nemzeti jellemének egymás ellenébe állításánál nem valami helyi, vagy Önkény -tes ismertető jelt, hanem a magas és általánosan elismert erkölcsi mértéket tartottam szem előtt, mely a tér és idő esetlegességein felyül emelkedett, s egyképen alkalmazható minden emberekre és minden népekre. Én nem ítéltem meg, sem az ázsiaikat európai szempontból, sem az európaikat az ázsiainak sajátságos fogalmai szerint. Őszintén tártam fel mindkét nép gyarlóságait, a mennyiben tapasztalataim szerint az isteni törvény követelményeitől elmaradva vannak. E tökéletlenséget, — mint gyakran történik is, — mindenesetre lehet igazolni vagy legalább szépíteni s tűrni, ha becslését helyi vagy nemzeti tekintetekre alapítjuk. Az európai nézetek által vezérelt európai helyesnek találja minden vonásáü nemzeti jellemének, s a bennszülötteket elkorcsosult népnek nyilvánítja, mivel nézetei és tettei az övéivel ellenkeznek, s a bennszülött a maga részéről a viszonzás jogát gyakorolja e tekintetben. De ki európaiakat és benszülötteket a legmagasb törvény szerint itól meg, az tömegesen talál hibákat itt és ott. És bizonynyal érdekünkben áll s kötelességünk is, önjellemünk, vagy a hozzánk legközelebb állók jellemének méltánylásánál nem emberi vélemény, hanem a tökéletesség csalbatlan mértékét - - amint az az istenben van — fogadni el irányadóul, mert csak igy reménylhetjük, hogy magunkat és másokat javíthatunk, a nélkül hogy büszkeségtől felfuvalkodva. vagy gyiilölségtől befolyásolva volnánk. Testvérek, nem ugy szólok hozzátok, mint oly emberekhez, kik egyedül az állami törvénynek vagy a társadalom itélőszékének felelősek, s kiknek legfőbb érdemük a vétkek elkerülésében, vagy néhány világi erény megőrzésében áll; hanem mint oly Lényekhez, kik halhatlanságra vannak rendelve s kiknek abban kell céljukat találni, hogy szigorúan az igazság csalbatlan zsinórmértékét kövessék s a kiknek legfőbb érdekeik, az örökévalóság érdekei. Ugy beszélek hozzátok, mint olyanokhoz, kiknek gondjuknak kell lenni halhatatlan lelkükre, s kiknek legfőbb feladatuk itt alant lelki ismeretük helyeslését, s tul a siron