Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-13 / 37. szám

szükkeblüek ós önzők, az utolsók félszegviseletüek s en­gesztelhetlenek ; ha az elsők önzés által hamisításokra csá­bittatnak, az utóbbiak a harag által gyilkosságra ragadtat­nak ; nélkülözik amazok az egyenességet, nem ismerik ezek az irgalmat; hiányzik azokban a tisztelet az igazság iránt, hiányzik nem kevésbé ezekben, ha az igazságot — mintáz a szent istenben van — legmagasabb értelem­ben vessszük. Igaz, a mi részünkön van az elkorcsosult hiuduismus; azonban szólnak mellettünk eltagadbatlan előnyös is. Reményleni azért, hogy az európai és benszü­lött társadalom, mindkét részrőli hibáikat és gyarlósá­gaikat és a másik fél jó tulajdonait kölcsönösen méltá­nyolni fogják, bogy alázatosságban s egymás iránti tiszte­etben fognak társalogni s egymásnak használni. Senki sem vonhatja kétségbe, miszerint a gyanúsítások csak arra szolgálnak, Irgy az ür köztük tovább táguljon, s az ide­genkedés még mélyebb gyökereket verjen, s ezt pedig mindkét félnek érdekében kerülni kellene. Európaiak és bennszülöttek, mindketten istennek gyermekei, s a test­vérszeretet kötelékeinek kellene őket összefűzni. Méltas­satok, európaiak, bennünket is a társadalom azon jogaira, a melyekre teljes igényt tarthatunk ! Ha keresztyén barátaink mégis a mellett maradná­nak, hogy nemzetiségünket, s nemzeti jellemünket rágal­mazzák, mindarra, a mi keleti, bizalmatlansággal és gyűlölettel tekintenek, ugy én is biztosithatom őket, hogy ily gyanúsítások által a legkevésbé sem érzem magamat sértve becsületemben. Ellenkezőleg, örülök és büszke va­gyok reá, hogy ázsiai vagyok. És valyon nem ázsiai volt-e Józ-is is? (Viharos helyes és.) Igen, és tanítványai is ázsiaiak volt. A keresztyénség valósággal ázsiaiak által s Ázsiában alapíttatott s terjesztetett tovább. Ha ezt meg­gondolom, szeretetem százszorta erősebb lesz Jézushoz, s őt közelebb a mélyebben érzem szivemhez fűződni nem­zeti sympathiáim által. Miért szégyenleném én azon nem­zetiséghez tartozni, a melyhez ő számította magáf ? Nem kell-e inkább nyíltan kimondanom, hogy ő az én keleti szokásaimhoz, gondolatbani érzésben közelebb áll ? S nem igaz-e, hogy az ázsiai az evangeliom képeit, hasonlatait s rajzait a természeti Jelenetekről, erkölcsökről, szokások­ról több érdekkel s erejüket, szépségüket illetőleg telje­sebb megértéssel olvashatja, mint az európai ? (Helyeslés) Krisztusban látjuk nem csak az emberi természet ma­gasztosságát, hanem azou nagyságot is, melyre az ázsiai természet képes. Bennünket ázsiaiakat kétszeresen érdekel Krisztus, s az ő vallása mint tökéletesen ázsiai ügy tart igényt különös figyelmünkre. Minél jobban megfontolják e nagy tényt, annál csekélyebb lesz reménylhetőleg az európaiaknak gyülölsége s ellenszenve a keleti néptörzsek iránjában, annál nagyobb lesz az ázsiaiak érdekeltsége Krisztus tanai iránt. És igy tanulbatna Krisztusban Eu­rópa és Ázsia kelet és nyugot engesztelődóst és egyesü­lést keresni. Én kénytelen vagyok ezért ellene nyilatkozni min­den elnemzetlenedósnek, mely a keresztyénségre tért ben­szülöttek közt anuyira általános. (Helyeslés.) Pogány őseik vallásával közönségesen elvetik hazájuk erkölcseit s szo­kásait is, a keresztyénséggel együtt felveszik az európaiak szokásait, még az öltözetben s életmódban is külföldi mázt erőltetnek magukra, s ez tőlük elidegeníti honfitársaikat. Szándékosan s Önkényt elzárkóznak a benszülöttek társa­ságától, mihelyt megkereszteltettek, ós eunek ekerülhetlen következményekép bizonyos ellenszenvet tanúsítnak minden keleti, s ábrándos csudálkozást minden külföldi iránt. (Halljuk !) Ugy látszik, mintha szégyenlenék hazájukat, nem­zetiségüket. Feledik, hogy Krisztus, az ő mesterük, ázsiai volt, s követőinek netn szükséges hazájuktól, népüktől elszakadni. És a legmelegebben kérem őket, hogy a ke­resztyénség szellemét ne zavarják össze a nyugati mivelt­ség formáival. Keressék a dicsőséget nagy mesterük követésében, ki jóllehet az egész emberiségnek hirdeté az általános igazságot, nem szegyeit, mint szegény becsüle­tes ázsiai élni és halni. (Helyeslés.) Hiszem, hogy önök örömest megengedik nekem, hogy én az európaiak és bennszülöttek nemzeti jellemének egy­más ellenébe állításánál nem valami helyi, vagy Önkény -tes ismertető jelt, hanem a magas és általánosan elismert erkölcsi mértéket tartottam szem előtt, mely a tér és idő esetlegességein felyül emelkedett, s egyképen alkalmazható minden emberekre és minden népekre. Én nem ítéltem meg, sem az ázsiaikat európai szempontból, sem az euró­paikat az ázsiainak sajátságos fogalmai szerint. Őszintén tártam fel mindkét nép gyarlóságait, a mennyiben tapasz­talataim szerint az isteni törvény követelményeitől el­maradva vannak. E tökéletlenséget, — mint gyakran tör­ténik is, — mindenesetre lehet igazolni vagy legalább szépíteni s tűrni, ha becslését helyi vagy nemzeti tekin­tetekre alapítjuk. Az európai nézetek által vezérelt euró­pai helyesnek találja minden vonásáü nemzeti jellemének, s a bennszülötteket elkorcsosult népnek nyilvánítja, mivel nézetei és tettei az övéivel ellenkeznek, s a bennszülött a maga részéről a viszonzás jogát gyakorolja e tekintetben. De ki európaiakat és benszülötteket a legmagasb törvény szerint itól meg, az tömegesen talál hibákat itt és ott. És bizonynyal érdekünkben áll s kötelességünk is, önjel­lemünk, vagy a hozzánk legközelebb állók jellemének mél­tánylásánál nem emberi vélemény, hanem a tökéletesség csalbatlan mértékét - - amint az az istenben van — fo­gadni el irányadóul, mert csak igy reménylhetjük, hogy magunkat és másokat javíthatunk, a nélkül hogy büszke­ségtől felfuvalkodva. vagy gyiilölségtől befolyásolva volnánk. Testvérek, nem ugy szólok hozzátok, mint oly emberek­hez, kik egyedül az állami törvénynek vagy a társadalom itélőszékének felelősek, s kiknek legfőbb érdemük a vétkek elkerülésében, vagy néhány világi erény megőrzésében áll; hanem mint oly Lényekhez, kik halhatlanságra vannak rendelve s kiknek abban kell céljukat találni, hogy szi­gorúan az igazság csalbatlan zsinórmértékét kövessék s a kiknek legfőbb érdekeik, az örökévalóság érdekei. Ugy beszélek hozzátok, mint olyanokhoz, kiknek gondjuknak kell lenni halhatatlan lelkükre, s kiknek legfőbb felada­tuk itt alant lelki ismeretük helyeslését, s tul a siron

Next

/
Thumbnails
Contents