Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-13 / 37. szám

áthassák, megszenteljék az egész életet, államot, társadalmat. Következőleg a midőn az állami élet oly irányt vesz hogy e célra közremunkálni akar, akkor a testvérjobbot nem szabad a régi bántalmak miatt eredt boszuból visszautasítanunk, sőt azt meg kell két kézzel is ragadnunk. De támogatnia kell azért U, mert a mi modern államunk nagyon emlékeztet bennünket a Konstantin korabeli keresztyén ségére a római államnak. Keresztyénies volt a látszat, az volt a bevallott uralkodó szin, de voltakép nagyon nagy adaga volt még ott a pogányságnak ; a mi állami életünk is a modern szabadelvüsóg szinét s látszatát viseli magán, de igazán szólva — mint mult cikkemben emiitóm — kétfelé sántikálunk mi e tekintetben is, s idő kell arra, még pedig kedvező idő, h^gy a régi embert levetkezzük, s a szabadság uj emberét egészen felöltözzük. Mily háladatos tér nyilik már e tekiatetbea a prote^tántismusnak, ha segítségére, testvéries ápolására megy az államnak, s a helyett hogy a korábbi századokban szerzett kiváltságaival, békekötéseivel folyvást akadékoskodik az állam szabadelvű s valóban nemes törekvésű intézkedéseinél, — inkább buzdítja, bátorítja a szabadelviiség ösvényén való bátor előrehaladásra. Nagyon elkél ilyesféle bátorítás a mi mostani állami helyzetünkben! S végre támogatnunk kell még egy más okból is. Egy korlátlan hatalmú fejedelemnek céljai keresztülv:

telére elég néhány százezer szurony; de egy alkotmányos kormánynak feltétlenül szüksége van a nemzet többségének támogatására. Következőleg a mely alkotmányos kormány élni akar, annak igyekezni kell a többséget a maga részére biztostani. Hazánk múltja s viszonyai olyanok voltak, hogy itt egy alkotmányos szabadelvű kormány legtermészetesebb s legbiztosabb szövetségeseikónt a protestánsok tűntek fel, s ezekre számítottak is. Ámde ha nálunk nem csupán a kétféle sántikáló, a félig conservativ félig szabadelvű, de az egészen modern • intézkedések is ellenzésre találnak: akkor igen természetesen másutt fog a tániasa kerestetni, más áramlat előtt fog rés nyittatni, és pedig nem csekély kárára ugy a protes tantismusnak, mint hazánknak, s általában a szabadelvüségnek s nemzetünk előrehaladásának. Példákkal világosítva a mondottakat: 1868-ban igy szólt a hazai kormány s törvényhozás: hosszas szomorú tapasztalat után végre meggyőződtem, hogy a protestántismus megértette az uj kor intő szavát, és igen helyesen járt el, a midőn a nép nevelésére három szazadon keresztül oly kiváló gondot fordított; látom, hogy az országoknak legerősebb alapja a nemze'ies irányú népnevelés, a jövő azé, a kinek van műveltsége. Teszem azért én is azt, a mit tettek századokon át a hazai protestánsok, s a mit tesznek a virágzó protestáns modnrn államok, állítok s állittatok az egész haza teiületén nemzeties szellemben vezetendő népiskolákat, ezekre felügyeltetek, felvirágoztatásukra minden lehetőt megteszek. A priori tekintve, mi látszhatott volna természetesebbnek, miut hogy a protestántismus kalapot emel ily intézkedés előtt, s teljes erővel támogatandja az államot; hiszen nekünk az állana érdekünkben, hogy a haza minden valláni s minden nemzetiségű lakosa nevelt s magyar nemzeties érzelmű legyen. És mégis épen a protestánsok nagy töbDsége volt az, mely legelőször és talán legesélyesebben kikelt az államnak a protestántismus szellemével teljesen ös?hangzó (zen intézkedése fiién, mert hát ez sérteni lát-zott egyik pontját azon biztosítékoknak, melyeket egykor az alkotmányellenes s pápistás szellemű hatalom ellenében eszközöltünk. Majd ismét mintául véve az államkormány a külföldi protestáns országokat, intézkedéseket tesz, melyek által a közép és felső tanodáit a^ országnak kiemelni szándékozik azon általunk is beismert szomorú helyzetből, melyre azok rés'int az egykori pápistás felfogás, részint pedig szegénységünk s elmaradottságunk miatt jutottak. És im megint a protestánsok azok, kik ezen intézktdés ellen legelőször protestálnak, feledve azt, hogy ezen intézkedések épen a protestántismus szellemében történnek; mert hiszen mi voltunk azok, kik negyedfélszáz év óti szerény anyagi erőnkhöz képest, sőt néha erőnket meg is feszítve igyekeztünk minél több s minél jobb közép- majd felsőtanodákat állítani. És ha most az állam tiszta magyar nemzeties szellemben, s távol minden pápistás befolyástól s elfogult felekezeties szellemtől, ugyanazt teszi, a mit mi tevénk, s ha egy helyütt minket is, a más vallásfelekezetüeket is késztet, némileg kényszerít, hogy iskoláinkat a mai előrehaladt s haladó kor kívánalmaihoz képest rendezzük be, másutt talán — nem birván erőnk — ő veszi át vállainkról az iskolafenntartási erőt: már ekkor nekünk ellenkeznünk kell? Lelkemből meg vagyok győzödvej hogy azok az apák, kik szá-83*