Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-06 / 36. szám

községi iskolák melletti fellépésűkkel egy oly eszme mellett szállottak síkra, melyet, mint a szabad gondolkodás szellemének szülöttét, épen az egyetemes prot. egyház tartozott volna felkarolni, s diadalra juthatásában a természetűknél fogva conservativ elemek ellenében istápolni; s mely e zme ha győzelmében addig a meddig fel lett is tartóztatva — egy részben kétségkívül a prot. egyház ellenszegülése i'.iatt, de csakis ideiglenesen, s talán már a közelebbi generatio mosol] ogni fogja a közelebb lefolyt s folyó korszellemellenes küzdelmeket. De hát a drága véren szerzett prot. autono:nia mit vétett? — hangzik a szokott refrain. Hát biz e felelt jó lesz azoknak egy kissé elmélkedni, kik nek kardjok a protestáns önkormányzati jog vMelmezésóre folytonosan kihúzva áll. Épen a közelebbi hónapokban s napokban sok olyasmi törtónt s történik, melyek megérdemlik az elmélkedést. Az erdélyi szász atyafiaknak, s különösen papjaiknak tanáraiknak, tanitóiknak magyarellenes érzülete eléggé világosan nyilatkozott mostanában. S elgondolhatjuk, hogy a kik a sajtóban ugy nyilatkoznak, s ellenünk egész Európa előtt oly epós szenvedólyességgel fakadnak ki, hogy azok az iskolában minő szellemet tanítanak, hogy az uj nemzedékkel miként igyekeznek az egész magyar fajt megutáltatni, az egész magyar alkotmányt, törvényhozást meggyülöltetni. Majd nem régiben közölte e lap, a vizsgáló bizottság egyik tagjától, vagyis egészen hiteles egyéntől a nagyrőcei gymnasium és tanítóképezde körül tapasztalt dolgokat. Az ember alig hisz szemének, s majdnem kételkedik, hogy lehető e az, hogy a magyar felelős kormány kormányzata alatt álló területen vannak intézetek, melyekben a legmagyarellene sebb szellemet hirdetik, melyekben a leendő népiskolai tanítóknak a legelső legfőbb tanulni valójuk a magyar nemzetnek s magyar nyelvnek megvetése. „Mosd ki a szádat — tanítják ott — ha kénytelenségből az utálatos magyar szót kell rajta kieresztened." Hát még Turóc sz.-Mártonban milyen világ lehet? sejtheti a t, olvasó lapunk közelebbi számának egyik szomorúan érdekes tudósításából. És hát az efféléket egy önérzetes államnak s kormánynak el lehet tűrni? Hát mit tegyen? Zniováralján, mely az ő befolyása alatt áll, orvosolta a bajt azonnal, mihelyt tudomására jutott; de már a protestáns tanintézeteknél legtöbbet a jó szerencsére kell bizui. P. o. N.-Rőcón, a kormány csak az által boldogulhatott, minthogy esetleg azon egyházkerület kormányán magyarérzelinü férfiak állanak, ós igy vállvetve, nagy erőfeszítéssel segített is a bajon; de már S^ebenben s Tur.-Sz.-Mártonban aligha. Amazokat az „Approbata," emezeket a békekötések s az 179%-iki artikulus védelmezi. A világi kormány úgyszólván még mit sem tett, ós immár — mint a közelebbi trencséni tudósítás mondja, — „keservesen panaszkodnak a hithősök azon bajok ellen, melyek egyházunkat érik, s azon igazságtalanság ellen, melylyel bennünket illetnek, az elnyomatást, mely egyenesen kiirtásunkra céloz, az autonomia ily súlyos megsértését, melyet mint az egyháznak hű őrei meg nem engedhetnek, s a közeledő borzasztó veszélyt, melyet az eljárás magában rejt, mely nem egyéb az összes prot. iskolák ellen indított hadjáratnál. Volt itt azután piszkolódás, volt ócsárlás, volt zaj ; s bizalmatlanságot szavaztak egy oly superintendensnek, ki magát az állam eszközéré aljasitja, (vagyis annak, ki eléggé becsületes hazafi, s ezen hazaellenes panslav szellem terjedése elé gátat vetni igyekezik), s ki saját hitrokonait cserben hagyja ós elárulja. Sőt a dolog annyira ment, hogy ez eljárást egyenesen titkos spanyol inquisitiónak nevezték, eperjesi vórtörvényszóknek bólyegzók, s a nagyrőcei gymnasium vizsgáló bizottságának tagjait Torquemadával ós Caraffával azonosították." S ha szabad kérdenem azon t. férfiakat, kik a prot. autonomia mellett oly körömszakadtig harcoltak, s az állam csak kissé modern-szabadelvű intézkedései ellenében is részint a „Figyelmező" hasábjain, részint egyebütt majdnem azokkal a szavakkal jajveszékeltek, melyekkel most pansláv érzelmű atyánkfiai, — kérdem, mi tanácsot adnak a kormánynak, mit tegyen ez most T.-Sz. Mártonnal ? Az autonomicus egyházkerületi hatóság móg csak azt sem tartja szükségesnek, hogy a vizsgálat elrendeltessék, „miután oly concrét vád, mely a vizsgálatot indokolná, fenn nem forog." A világi hatóság az igaz, rendelhet el vizsgálatot, de ehhez azon esetben az egyházi hatóság is nevezend ki négy tagot, s kórdós: egyenlő szemüvegen keresztül nézik-ó majd a tényállást a kétféle küldöttek? Hiszen a n.rőceiek is tagadják, hogy ők bármiféle államellenes vétséget követtek volna el, hát ha majd a t.-sz.mártoniak is tagadjak, s ha majd ennek folytán a dunáninneni egyházkerület, mely a nagyrőczeiket is úgyszólván látatlanban ártatlanoknak tekinti, s kész 81*