Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-30 / 35. szám

akkor, mikor Debrecenbe soha levelet nem irtam, s mikor eféle találmányokat csak olyan ember hordhat elő, akinek nincsenek tisztességes gondolatai s fogalmai az igaz mondásról s a kit én mindaddig kétes papi jellemnek tartok, mig meg nem nevezi kinek ós mikor irtam én azon levelet, melyre ellenem irt cikkében hivatkozik ? (Folyt, köv.) Mitrovics Gyula. BELFÖLD. A dunántúli ág. ev. egyházkerület gyűlése Bonyhádon aug. 12—13-ik napján. Ritkák a pillanatok, de vannak mégis, midőn a fájdalom s öröm egy percben rezg át a lélek húrjain. Ilyen volt nekünk aug. 12-ke. Szomorú érzelmeket ébresztett lelkünkben az üresedésbe jutott kerületi felügyelői szék szemlélete, leverő jelenség, hogy világi jeleseink egymásután hagyják el az elnöki tért, mintha valami végzetszerű volna felügyelőink rövid pályafutásában, szinte megrendül a lélek, ha visszanézünk egy évtizedre s a cselekvés, lelkesedés, tudomány három avatott férfiát látjuk elnöki székünkből kilépni, s egyházunk egéről e fényes napokat letüuni! Egy R a d ó L a j o s, egy R a d ó Ignác, egy Berzsenyi Mi k 1 ó s távozása, visszalépése mindig mély iirt hagy a közügyek terén, s mély ürt hagy sziveinkben; mert neveik összeforrtak egyházéletünk örömeivel s fájdalmaival. A működés terén világító napok voltak ők, fájdalom hogy oly hamar lettek lenyugvó nappá. A nyugvó nap hosszú árnyékot vet a tárgyakon, jeleseink távozása hosszú árnyékot, mély bánatot fest lelkünk lapjaira, kik nemcsak a munka-küzdelem terén tanúsítottak Washingto n-jellemet, de fájdalom még a lemondásokban is. De a mult veszteségei feletti fájdalommal a jelen öröme találkozott; a nyugvó napok után támadó homályt a felkelő csillag világítja meg. A megürült felügyelői szék betöltetetett. A kerületnek örömnapot adott az ég, b. Prónay Dezsőt adta a gondviselés nekünk, kinek beigtatását ünnepelte kerületünk. A nemes báróról el lehet mondani „jött, látott, és győzőt t." Csak néhány éve még, hogy e kerület láthatárán megjelent mint a komáromi egyházmegye felügyelője, most a köztiszteltelés délpontján látjuk állani. Nem a Prónay név varázshatása emelte őt oda; nem az ősök érdemeinek lépcsősorozatán jutott ő fel a köztisztelteíós magaslatára az elnöki székbe; nem a jeles ősök sírjain növő borostyáuszálaiból font koszorú az, mit e kerület a nemes ifjú báró homlokára tett e választás által. B. Prónay Dezső urnái a személyes érdemnek adott elismerést e kerület szavazó-urnája; ő nem az ősök érdemkoszorujából szakit, hogy azzal ragyogjon, — de nemes tetteivel ujakat rak az ősöké mellé, tovább írván fényes betűkkel nemes tettekkel a buzgó család történetét. A jellemmel párosult tu^mányos miveltség s prot. ügyszeretet van megválasztva b. Prónay Dezső nrbau. Mint ilyet választá meg kerületünk, mint ilyet üdvözöljük itt! S most térjünk a gyiilés részleteinek jelzésére. Aug. 11-én érkezett meg Bonyhádra délutáni órákban főt. Karsay Sándor superintendens ur több egyházmegyék képviselőinek kíséretében; a vasúti állomásnál bonyhádi polgárok barátságos fogadása s előfogatai várván az érkezett vendégekre. Ugyanazon este érkezett meg uj felügyelő ur, b. Prónay Dezső, kit a tolnamegyei ev. esperesség testületileg üdvözölt a megérkezés után. Aug. 12-én reggeli 8 óra után a bonyhádi jeles dalárda közreműködése mellett végzett vallásos ájtatoskodás után főt. Karsay Sándor superintendens ur megnyitá szokott megható beszédével a szép számmal összesereglett gyűlést, fájdalmasan nangsulyozá a felügyelői állásból történt távozását feledhetetlen felügyelőnk Berzsenyi Miklós urnák; mig másrészt rámu -tátott a szerencsés választásra, a mai nap örömére, s felhivá a közgyűlést, hogy ujon választott felügyelőjének meghívására bizottmányt küldjön, s őt hivatalába igtassa be. A bizottmány a lelkészlakon meleg kebellel üdvözölvén az ünnepelt férfiút, a templomi közgyűlésbe Kísérte, hol a hitiokonok lelkes éljenzései között elnöki székéhez lépett. Elsőben is superintendens ur által üdvözöltetett-Karsay Sándor kedves főpásztorunk ismét fényes jelét adá nemcsak szónoki erejének s melegen érző lelkének, de annak is, hogy a valódi főpap képes eltalálni kerülete érzelmeit, gondolatait. A szavakat, érzelmeket szivünkből vette ki, mintha telkeinkben olvasott volna, oly találón adott kifejezést érzelmeinknek. A kerület nevében tett ezen üdvözlö beszéd valóban az emelkedett szellem, megragadó s felemelő lelkesültség s magas eszméivel, igazán főpapi magaslaton állt. Ezután választott felügyelő ur leteszi a szokásos esküt, melynek végeztével tartá székfoglaló beszédét. Egyes vonásaiban speciális székfoglalás ; egészben véve egy önálló belbeescsel s tudományos értékkel biró áttekintése magyarhoni prot. egyházéletünknek. Avatott tanulmánynyal vizsgálja e beszéd egyházéletünk alapelveit, rámutat a hiányokra, feltárja az egyház missióját, hangsúlyozza az irányt, mit a kétes jövőben felvenni kell, ha elveszteni nem akarja súlyát a prot. egyház a társadalmi haladás mérlegén; áttér a reform szabad eszméire, melyek a mindig nagyobb mérvet fölvevő józan civilisatio küzdelmében, kell hogy kezet fogjanak a prot. egyház geniusával, melyek helyet és jövőt biztosítanak egyházunknak s szükségessé teszik azt az általános haladás szent harcában. Ez emelkedett szellemű beszéde tisztelt felügyelő urnák, valamint superintendens ur lelkész üdvözlő beszéde közkívánatra jegyzőkönyvbe felvétetni határoztatott. S mihelyt alkalmam lesz, közölni fogom e székfoglaló beszédet e lapok t. olvasó közönségével is egész terjedelmében. Végre midőn Kiss Sándor világi főjegyző