Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-16 / 33. szám
alkalmas arra, hogy a szív magasabb érzelmét és törekvését éleszsze, a lelket tisztítsa, s hiszem is, hogy nincs oly kebel, bármily érzéketlen s el fásult legyen is, mely hideg közönnyel tudjon a nagy és jelentőségteljes symbolumra tekinteni. Ily dicső és önzéstelen önfeláldozás — mint előre látható volt — csudás eredményeket szült; Krisztus nemes lelkének nemes célja — mint azt a világtörténet tanúsíthatja — valósággal eléretett. Éltének és halálának erkölcsi befolyása még mindig munkál az emberi társadalomban s lelket ád a társadalom haladásának. Ez alkotta az uj Európa mivelődését s alapját képezi a jelenkor többféle polgárisultságot terjesztő emberbaráti törekvéseinek. S ezen élénk és tartós befolyást nem phi -sikai csudák által gyakorlá a világra, melyeket a közönséges theologia neki tulajdonit, hanem az igazságnak ama nagyobb csudái által, melyeket hirdetett. Én nem tudom, mi mozdíthat meg begyeket, ha azt a hit nem teheti Az igazságban kétségkívül egy oly hatalom rejlik, mely a fejedelmek és a nagyok hatalmát messze felülmúlja, mely csudákat tehet, s lehetlenségeket vihet ki, és bizonynyal ezen hatalom volt az, melylyel Jézus diadalmaskodva isten országát felállitá. (Helyeslés.) Ő egy szerény állású ácsnak volt fia s tanitói hivatalában csak három rövid éven át munkálkodott. Nem bizonyitják-e megcáfolhatlanul ezen egyszerű tények, ha mellettük ama roppant befolyást tekintjük, melyet a világra gyakorolt, hogy Jézusban valódi nagyság lakozott? (Tetszés.) Názáretben, egy romlottsága által hírhedt városkában, szegényen, oktatás nélkül, erkölcstelenitő befolyások közt nevelkedve, társai csak a legalsóbb kézművesek s balászok levén, kikből a világosság egyetlen sugarát sem nyerheté, emelkedett ő felül, a veleszületett nagyságnál fogva minden külkörülményeken, és gyarapodott elmélkedő3 , imádság által és az isten lelkének vezetés alatt, mely benne munkálkodott, bölcseségben, hitben, kegyességben. Bár életének minden külviszonyai ellenségesek voltak reá nézve, mégis győzött felettük az Urnák ereje által, s majdnem emberfeletti bölcseséggel és meggyőzéssel hirdeté ama magasztos igazságokat, tevé amaz erkölcsi csudákat, melyekért a következő nemzedékek neki a tisztelet és hála adójával áldoztak. (Tetszés.) Valójában ő felette állott a közönséges emberiségnek. A Gondviseléstől az emberi nem javítására és megújítására küldve el, egyszersmind nyert bölcseséget és hatalmat is a Gondviseléstől a nagy munkára, s egész életpályáján át s hivatalos működésében, mint az általa keltett mozgalom utóhatásaiban, világos bizonyságát találjuk ama csudás hatalomnak, melylyel istenfélő nagyokat, hatalmas uralkodókat meggyőz, dynastiákat a porba vet, fejdelemségeket megdönt és a romlás zavarából az igazságnak és istennek, a szabadságnak és egyetértésnek országát felépiti. (Helyeslés.) Gyurátz F. (Folytatása következik.) BELFÖLD. A tiszai ág. h. er. egyházkerület közgyűlése. — Kiegészítésül a lapunk mult számában közlött tudósításhoz. — A gyűlés első napján a rőcei ügy Ietárgyaltatván, másnap, julius 31-én, tetemesen meggyérült közönség jelenlétében mindenekelőtt azon piszkos és durva sértések lőnek a gyűlésen felemlítve, melyeket Húrban az általa szerkesztette „Cirkevnj Listy"-ben közszeretetben álló superintendensünk Czékus István ellen elkövetett. Hogy a magyar közönségnek némi fogalma legyen azon, az ildom és társadalmi műveltség minden korlátairól megfeledkezett, sárral és tajtókkal saturált hangról, mely e cikkeken elömlik, legyen szabad ezen cikkek egyikét, mely az egyházkerületi gyűlésen is felolvastatott, curiosumképen és kóstolóul közlenünk. A cikk igy hangzik: „Ez a félvadember (t. i. Czékus), aki már akkor odadobta nekünk a keztyűt, midőn a lutheránus egyház többségének bizalma által reá bízott püspöki hivatalt elfoglalandó, hitvallásunkat megvetette, hitünk lényegét felforgatta, vonakodván a három-egy Istenre tenni le az esküt; ezen ember, aki nem átallja védeni és támogatni ama szörnyű tévelygőnek, Webernek keresztyénellenes tanait, melyek az evangyéliom legszentebb tanainak ellentmondanak,—ezen ember most fogdmegeit vezeti saját egyháza ellen, hogy annak szemeit kivájják és életereit elvagdalják. Valamicsodás egyházkerületi bizottságot vezet, asz'ondja, magának az egyházkerületi gyűlésnek szine elébe, mely bizottság a nagyrőcei lutheránus tót nagy gymnasium megsemmisítését szándékozik keresztülvinni. Ez az elvakult ember maga az egyházkerület hatalmi körének merészkedék elébe vágni, s a még el nem ítélt főgymnasium kéregető könyvecskéitől megtagadta a megerősítést. Az önkormányzatnak szintén megvannak a maga határai s maga a kerület sem intézhet el mindent; de szintúgy léteznek határok az autonom superintendentia elnöke, a superintendens számára is, s nem szabad egy clique meg nem érlelt határozatait, főleg pedig saját kiégett agyvelejéuek határozatait keresztül vinnie. Miként igazolja magát Czékus az egyháztörténelem előtt az egész egyház ellenében való önkényének ezen karaffai, fogdmeghez illő kitörésére nézve ? A lutheránus egyház, ahol csak létezik, széles e világon mindenütt azon hitet vallja, mely a nagyrőcei tót főgymnasiumban taníttatik. Az egész tót lutheránus egyház áldozatkészségével s imáival igyekszik fenntartani az ottani intézeteket. Ennélfogva az összes lutheránus egyháznak érdekében áll ezen iskolákat mint szemefényét megvédeni; mert ha 500,000 tót lutheránus lélek lesz megfosztva iskoláitól, meg lesz ezáltal fosztva egyházától s legnemesb erőitől, Krisztus evangyéliomának tanult, édes, ékesen szóló hirdetőitől a tót nép között. Czékus ur már az által, hogy oly hajlandó volt főgymnasiumunk irányában a pandúr és ínquisitori 76
