Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-16 / 33. szám

mok megvalósítását meggátolva annak szégyene épen a hajdan szabadelvű protestantismusra ólom-súlyként nehezedjék. GYÖRGY ALADÁR. A jogakadémiák újjászervezésére vonatkozó vélemény a debreceni tanárkar részéről. Főtiszteletü tanügyi bizottmány ! Folyó év május 28. s következő napján tartott tanügyi bizottmány 14 dik számú határozata nyomán a nagy. mélt. vallás- és közoktatási minisztérium által a jogtauodák uj szervezése tárgyában folyó évi május hó 19-kén 12.917. sz. a. kiadott szabályzat iránt, következőkben van szerencsénk véleményes jelentésünket előterjeszteni. Midőn más alkalommal a tanintézetek czélba vett rendezése ügyében hivatalosan nyilatkoztunk, tüzetesen körülirtuk magyar protestáus egyházunk törvényes jogait és igazait, melyeket számunkra békekötések, tehát sérthetlen kétoldalú szerződések éá országos alaptörvények oly módon biztosítanak, hogy azokat egy valódi alkotmányos és jogi állam, melynek a „iustitia regnorum fundementum" elvén kell nyugodnia, beleegyezésünk nélkül nem veheti el s nem teheti kérdéssé soha. Hangsúlyoztuk már máskor különösen az 1790/1. XXVI. t.-c. (2. 5. és 12. §.) azon értelmét is, mely elösmeri, hogy ai iskolák a magyar prot. egyház testének kiegészkő részét képezik s mely az evangélikusok számára örökre biztosítja azon jogot, hogy létező tanodáikat fenntarthassák, belátásuk szerint kijavíthassák, a tanárok számát meghatározhassák, a tanítás és tanulás módját szabályozhassák, és igy tovább. Fentebb érintett nyilatkozatainkban kijelentettük egyszersmind azt is, hogy véleményünk szerint, az általánosan elismert valódi, alkotmányos fogalomhoz képest a közmivelődés, és igy a közoktatásügy az összes nemzetet érdeklő, tehát a törvényhozás köréből semmi módon el nem vonathatónak tekintendő; a mint ez az 1790/1. XXVI. t.-c. 5. §-ából is világosan kitűnik, mclyszerint még a nem protestáns, hanem országos tanrend és szervezet megállapítása és változtatása sem eshetik meg egyszerű kormányrendeletek utján, sőt inkább az egyenesen a törvényhozás körébe tartozik. Azon kifejezés alatt ugyanis : „coordinatione tamen literariae institutionis erga demissam Statuum et 00. propositionem per Suam Maiestatem determinanda ad has peri üde Scholas extendenda", nem érthető egyéb, mint hogy az országgyűlés által elkészített s elfogadott törvényjavaslat terjesztendő szentesítés végett ő felsége elé, nem pedig az, hogy az országgyűlés kikerülésével a minisztérium által alkotott rendelet terjesztessék fel jóváhagyás végett, hogy az szolgáljon irányadóul. Egyébiránt azt, miszerint a fen3Öbb tanodai oktatás ügyének ellátása az országgyűlés intézkedése alá esik, maga a szóban forgó szabályrendeletet alkotott miniszter ur is elismerte az által, hogy mult 1873-dik évben ópen a főtanodai oktatásról törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. Annál nagyobb megütközéssel kelle tehát tapasztalnunk, hogy a minisztérium túltéve magát a fenálló törvényeken, a jogtanodákat rendeletek utján szándékozik újra szervezni. Az előadóItak után a tanárkar nem lehet más véleményen, mint hogy a minisztérium eljárása egyenesen törvén} be ütköző, s miután mi azt, hogy az országos oktatás reude miniszteri szabályzatok, vagyis végrehajtás utján másittassék és változtassák, az alkotmányos kormányzás elveivel és protestács autonómiánkkal összeférhetlennek tartjuk : eléggé indokoltnak látnók, ha a főtiszteletü egyházkerület erélyesen felszólalhatna s tekintélyét oly irányban vetné mérlegbe, hogy mig a felsőbb oktatás törvényhozási uton nem szerveztetik, addig a protestáns jogtanintézetek mind az általok kiadandó bizonyítványaik érvényére nézve, mind pedig tanulóik állam- és ügyvédi viszgálatrabocsáttatását illetőleg, a jelenlegi állapotban sértetlenül meghagyassanak. Mielőtt azonban részletekbe bocsátkoznánk, szükségesnek véljük a főtanodai törvényjavaslat s a szóban forgó rendelet közti főkülönbséget megérinteni. Mig nevezetesen amaz kimondja, hogy a már létező jog- és államtudományi nem-államtaníntézetek majd csak a törvény kihirdetésétől számítandó két év alatt rendeztessenek annakértei" mében: addig ezen folyó évi május hó 19-kén kelt sérelmes rendelet rohamosan, már a jelen év október havában beállandó tanévben kívánja az uj szervezetet életre hívni. (Lásd a rendelet 63. §-át.) Hogy mennyire méltánytalanabb e kívánalom az előbbinél, az nagyon is szembeötlő A törvényjavaslat ugyanis legalább időt enged arra, hogy a hitfelekezetek sráaiot vetve magokkal s megfeszítve erejöket, lehetség szerint előteremthessék azon nagymérvű alapot, mely szükséges a jogakadémiák reformálására. A miniszteri rendelet ellenben rögtöni megsemmisüléssel fenyegeti, nem ugyan a dúsgazdag klérus által felsegélhető római katholikus, de igenis az egyesek fillérei s áldozatkészségére támaszkodó protestáns tanintézeteket. *) Nyíltan és őszintén szóltunk itt. Nem is akartunk szavainkkal gyanúsítani s csak azon meggyőződésünknek adtunk kifejezést, hogy ha nem tartozik is a nagyméltvallás- és közoktatási miniszter ur intenciói köze a prot. jogtaniutézeteket egy csapással tönkretenni s az állam és más gazdagabb egyházakkal versenyzés teréről végkép leszorítani : az általa kiadott rendelet módnélkül elsietett foganatba vétele, a tudományosság és az egyetemes közművelődésnek is nagy kárára, mulhatlanul azt eredményezné. Habár e szerint bizalommal várjuk is, hogy a többször nevezett minisztérium, mérlegelve az általunk előadott indokokat s méltányolva alapos aggályainkat, még az utóló percben tartózkodand ezen rendelet életbeléptetésétől, *)A rögtöni megsemmisülés félelme alaptalanná vált a minisztérium azon intézkedése folytán, melynél fogva a prot. jogakadémiáknak ujjászervezésére egy évi határidő engedtetett. Szerk. 76*