Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-25 / 4. szám

hazudjál soha se gyermeked, se híveid előtt, inert a hazugság méreg, mely ugy az egyesnek, mint egész népeknek megmérgezi lelki életét. E meggyőződésből indulva ki, van egy más okom is a mai corruptio legfőbb forrását a katho­licismusban, illetőleg annak papi intézményében ke­resnem. Minden katholikus országnak az ólén ott áll mint első rend a katholikus főpapság, fényben, hatalomban, gazdagságban vetekedve az ország leg­főbb s leggazdagabb uraival. S honnan, miért e nagy uraság? a porból, az egyszerű körből miként emelkedtek ama fényes polcokra ? Talán ők a hazá­nak legkitűnőbb s jó, rosz napokban legbiztosabb támaszai ? vagy talán ők azok, kik a nemzet igaz jogaiért készek minden percben sikra szállani, kik­ben a nemzeti szabadságnak egy-egy hős lelkű con­fessora vagy leendő vértanuja lappang ? Yagy talán az igazság fáradhatlan kutatása, prediklálása, a sza­bad tudományok művelése, vagy a civilisatio terjesz­tése körül szerzett érdemeik emelék az ország nagy­jai közé ? Meglehet, hogy vannak közöttük igazi jó patrióták, nemkülönoen tudomány- s művészet­kedvelő férfiak: de a hágcsót — nagyon kevés kivételt eltudva — nem az efféle érdemek képezték, hanem mert az egyháznak ők a legengedelmesebb szolgái, az egyházi tanoknak legbuzgóbb hivői, leg­hívebb őrei; azaz ők legjobban megtanulták saját akaratuknak legyőzését, s a felsőbbek parancsainak, legyenek azok nemesek vagy nemtelenek, üdvösek vagy károsak, vakon, gépileg engedelmeskedni; ők legjobban tudják saját hitöket meggyőződésöket el­fojtani ; hanem hiszik mindazt, mik az egyház szem­pontjából az üdvösségre, — no meg a főpapi szék elnyerésére szükségesek. Tanultak ők is természet­tant, történelmet, bölcsészetet, de ők azért az egy­ház tanai előtt, vonatkozzanak bár azok a szeplőtlen fogantatásra, vagy az infallibilitásra, mély alázattal hajolnak meg s áhítatos arccal ismétlik sz. „Ágos­ton szavait. „Credo quia absurdum." Szegény bolond Luther! ki oly komolyan vet­ted a lelkiismeret szavát, s ki nem tudtad rgyéni meggyőződése det a felsőbbek szavára megváltoz­tatni, s nem tudtad hinni, hogy a fehér, fekete, — beh jól tetted, hogy ott hagytad azt az egyházat, mert bizony ott soká lett volna püspök belőled! Szegény rajongó patrióták, kik a fensőbb hatalmassá­gok önkénye, zsarnoksága ellen küzdetek, s kik a fensőbb helyről jött hatalomparancsok ellenében az egyén vagy a nemzet akaratára s jogaira hivatkoz­tok: de nem tudtok tanulni főpapjaitoktól. Engedel­meskedni vakon a felsőbbségnek, ez egyik fő keresztyén erény. Állítsatok ti is egy egy infallibilis pápát az ál­lamok élére, ennek engedelmeskedjetek feltétlenül, ós azután jól lészen dolgotoka földön, mint a püspök urak­nak. Együgyű bölcsészek, jogászok, államférfiak! mit hánytorgatjátok ti egyéni nézeteteket, meggyőződósteket, mit keresitek ti, hogy az uralkodó politika tanai igazak-e vagy nem, javára, előmenetelére vannak-e a népnek, vagy annak kárára, kizsákmányolására. Légy eszes, s igyekezzél, hogy az uralkodó politikai vallás segítségével egy gazdag jövedelmű állást nyerj; a csőcseléket pedig intsd jámbor képet csinálva, hogy nyugodjék meg Istennek s a felsőbbségnek akaratán. "De nem tudtok tanulni a fényes pél­dákból. Dehogy nem! Nagyon is követi a világ e pél­dákat, és itt van épen egyik gazdag forrása azon fél Európát elborító árnak, melyet corruptiónak nevezünk. Elcsodálkozik az ember, mikor ol­vassa Spanyol-, Francia-, Olaszországnak ujabb­kori történelmét, avagy [napi eseményeit. Töri a fejét az olvasó egyes jeleneteken. Hogy eshetik az, hogy a hős áruba bocsátja kardját, az iró tollát, nagynevű államférfiak lelkiismeretüket, multjok di­csőségét. Ma szolgálják ezt az intézményt, holnap már ennek épen az ellenkezőjét. Ma még a barri­kádokon küzd a szabadságért, holnap mint minisz­terelnök fojtogatja egy egész nemzet szabadságát; ma löveti a zsarnokság szolgáit, holnap akasztatja az alkotmányosság hőseit, holnapután elutazik kegyes zárándokként Rómába, s csókolja a szent papucso­kat. Ne csodálkozzál jámbor olvasó e tüneteken, avagy teremhet-é a bojtorján fügét, s a bógács izes gyümölcsöt ? Avagy várhattok-é nemesebb eredményt oly társadalmaktól, melyeknek élén oly intézmények állanak, melyeknek alapja hazugság, vak engedel­messég, az egyéni meggyőződés eltiprása? Ne várd ott, hogy az emberek nagy része eszmékért lelke­süljön, önzetlenül, önfeláldozólag, kitartóan küzdjön. Haszon és haszon, fény, csillogás, előmenetel : ez ott a jelszó, ezért küzdenek, ezért lelkesölnek, hol a haza­fiság s becsületesség álarca alatt, hol a lárvát le­dobva. De hát ezelőtt? — kérded talán, — hiszen a katholicismus nem mai, vagy tegnapi, miért lenne épen korunkban oly corrumpátó hatása? A felelet 7*

Next

/
Thumbnails
Contents