Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-09 / 32. szám

PROTESTAITS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és Kiadó-hivatal Mária-utca 10-dlk sz., elsfi emelet, Előfizetési ílij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések díja: í hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Az idők intő szava. Az idők folyama meg-megostromol minden intézményt, s a mi benne már gyarló, önmagát túlélt, azt előbb-utóbb menthetlenül lerombolja győző erejével, a mit pedig életrevalónak talált, azt csak ujabb teremtő munkásságra és emelkedésre készteti. A magyarhoni prot. egyház története is sokat beszélhet az idők nehéz ostromairól. Alig állt fel s indult reményteljes virágzásnak s már feltámadt ellene a reactió hatalmas erővel. Évszázadokon át tartott az élet-halálharc, melyet lételének jogosultságáért vivni, s melylyel bebizonyitnia kellett, hogy az általa hiven ápolt eszmék magas hivatást biztosítanak számára. A zivatar azonban végre is lezajlott. A magyar prot. egyház hívekben — „megfogyva bár, de törve nem" — érte el a békésb időknek révpartját. Az oly sokáig ostromolt egyház életrevaló eszmék képviselőjének bizonyult, s ezért a korszellem elismerést hozott számára. Ljra emelkedésével együtt terjedt a felvilágosodás, szabadságszeretet; ós az ellenfél soraiból is sokan — nagytekintélyű főpapok is — bevallották, hogy a protestaiitismus, szivós kitartásával s áldozatkészségével autonomiája mellett, nagy szolgálatokat tett a szabadság és nemzetiség ügyének. Azonban, miután az élet folyton temető s teremtő küzdelemben áll, a protestantismusra a régiek multán uj harcok várrak. Bógi ellenfele a katholicismus harctérre hivja ismét. Igaz, nem máglya, börtön, nem véres fegyverek az ostromló eszközök többé, a béke munkaterén int a verseny. Az a kérdés, valyon a tudományos miveltség, a haladás utjáu megtartsa-e a protestantismus a múlttól örökölt, tiszteletreméltó elsőrangú helyet, vagy pedig háttérbe szorulva teljesen versenytársának engedje át a vezérszerepet. Nagyon csalódnék az a protestáns, ki itt az ellenfél számításait s erejét csekélybe venné, s elégnek találná a jövő biztosítására egyháza mult érdemeinek emlegetését. Nem, — a verseny az iskolai téren végzetteljes a protestantismusra nézve. Az üldözések korában autonomiája volt az anyaföld, melytől, mint Antaeus, leverve is még uj erőt, uj lelkesedóst nyert. Ezen autonómiáját pedig azon igazság biztosította számára, hogy a hon s az emberiség ügyében szent kötelességét hiven teljesiti, a nevelés terén elől hordozva a zászlót terjeszti a felvilágosodást, a szabad vizsgálódás pártolásával fejleszti az emberi móltóság érzetét, s egyengeti a tért az evangyeliom elveinek megvalósulhatása előtt. Ha már a haladás utján visszamarad, ezzel azt bizonyítja, hogy feladata tovább vitelére gyönge, az autonomiára érdemetlen lett. Egyre gyakrabban kénytelen tűrni a külbeavatkozást s idegen intézkedést a beléletét közelről érintő kérdések körül. A térrel együtt veszti teremtő képességét s vonzerejét, szóval lejtőre jut, honnét a gyöngeség súlya rohamosan sodor a bukás örvényébe. A jog kötelezettséggel jár. A protestantismus a miveltségért hozandó nagy áldozatokkal bizonyíthatja be ismét, hogy méltó örökölt autonómiájára. Ha a prot. hitfelekezetek az eddigi viszonyok közt kü'öii-külön ez áldozatokat nem bírják meg, ugy változtatniok kell e viszonyokon. Méltassuk kellő figyelemre a kath. egyházat mindjobban átható ultramontanismus irányát, s aztán meg fogjuk érteni, mi sors vár a prot. egyházra, ha — bár áldozatok árán is — ujabb hatalmas erődöket nem emel elveinek védelmére. A protestantismus határozott ellensége, az ultrainontán elem, befolyását a világi téren is egyre terjeszti, s célja az iskolai ügyekben is kizárólagos érdekeit irányadóvá 74