Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Lapunk szerkesztője és segédszerkesztője a nyarat részint fürdőn részint vidéken töltvén, távollétük alatt a szerkesztéssel Ballagi Géza van megbízva. * A sárospataki ref. jogakadémia tanári kara, mely összesen három tanárból áll, mint a lapokban olvassuk, egy memorandumot bocsájtott ki, melyben elismerik ugyan, hogy a prot. jogakadémiákban, amint ezek jelenleg vannak szervezve, a hallgatók a mai kor kívánalmainak megfelelő* szakképzettséget nem nyerhetnek; de azért tiltakoznak a jogakadémiák reformja iránt kibocsájtott miniszteri rendeleteknek a prot. akadémiákra való alkalmazása ellen. Hogy a sárospataki tanárok e föllépését a közönség kellőleg méltathassa, meg kell említenünk a fennebbiekkel kapcsolatban a M. Politikának amaz értesülését, mely szerint Kun Bertalan, tiszáninneni superintendens és a sárospataki főiskola főgondnoka a közoktatási miniszter előtt szóbelileg kijelenté, hogy a tiszáninneni egyh.-ker. maga sem idegenkedik legkevésbé sem a sárospataki jogakadémia olymérvü reformjától, mint azt a miniszteri rendelet előírja, hanem az abban kitűzött két havi határidőt csekélynek tartja arra, hogy e nagyobb megfontolást igénylő tárgyban véglegesen döntsön. Azért arra kéri a kormányt, hogy neki elhatározására hosszabb időt engedjen. A közoktatási miniszternek — idézett lap szerint -— e kérelem ellen semmi kifogása nincs s igy az egész ügy sikeres megoldásnak néz elébe. * Miskolcról távirják: Ma reggel nyitotta meg Z s e d é n y i E d e az idevaló templomban a tiszai egyházker. közgyűlését nagy lelkesedóst előidézett beszéddel, mindenekelőtt a pánszlávizmustól elkábult nagyrőcei gymnasium ti gy é t oly kérdésnek nyilvánítván, melyben nemzetünk jövendőjének szive ver, mert az a műveltség, mely horgonyát hazánkban a magyar nemzetiségnek ellenséges mozgalmak fenekére veti, mást nem akarhat, mint hogy a magyarnak sírjára a követ fektesse, és igy e kérdésben minden alkut kizáró határozottsággal résre állani a gyűlés hazafi kötelessége. Áttérvén a közoktatásügyi minister által a középtanodákról készített törvényjavasl atra, akkép nyilatkozott, hogy a prot. egyház a kormány felügyeleti jogát a korlátok közt, melyek az autonom kormányzat és a hivatalos felügyelet között fennállanak, kétségbe nem vonja; de ez nem lehet a prot. nép életén kivül álló gyámkodás, mely a drágán fizetett tanárok nagy száma után ezek előadásainak az iskolában való fölolvasása nyomán akarja megbírálni a köztanitás gyakorlati voltát, holott a prot. középtanodáknak tanrendszere maga a tanszabadság, mely a nép életéből fejlett ki oly tanárok közbenjárása mellett, akik az ismereteket saját velejükből át is tudják vinni a tanulók fogalmaiba. A ministeri tanfelügyelők nem pótolhatják az rutonom egyház organumait. Az pedig, aki autonom prot. egyházat autonom nevelőrendszer nélkül képzelhet, veszélyes illusióban ól, sőt a gyakorlati oktatás alapeszméit olyannyira magához öleli, hogy meg is fojtja. Egyébiránt reméli, hogy a képviselőház a pari amentárismusnak annyi szélvészszel megvívott hajójáról nem fogja letépni az autonom tanszabadság lobogóját. Zsedényi végül ez évi iskolai célokra ismét 1500 forintot ajánlott fel. * Sopronban az ev. gyülekezetben megüresedett lelkészhivatalra, a gyülekezet kihallgatása ós előterjesztése folytán a superintendens ur által következő urak lettek kijelölve: Glatz Henrik pozsonyi theologiai tanár, Fürst János kukméri lelkész, Brunner János szombathelyi segédlelkész, Gallé Elek pestmegyei hartaí segédlelkész. Ugyancsak Sopronban azon két felső leányiskolái tanszékre, melyre a mi lapuukban is kihirdettetelt a pályázat, 28 pályázó közül a városi képviselőtestület f. hó 15-kén tartott gyűlésén Szőke Endre és Pásty Károly választattak meg. * A hódmezővásárhelyi ref. tőgymnásium aug. 2-kán tartandó jubileumán a m. tud. akadémia is képviselteti magát Eábián Gábor és Ballagi Mór személyében. * Kérelem a magyar és erdélyi helvét és ágost. hitv. e\. esperes urakhoz. Sajtó alá bocsátandó Népsz. egyh. beszédeim második füzetére az aláírási felhívást a Királyhágón innen még márc. és április hónapokban, az Erdélybe szólókat pedig május végén szétküldöttem. Ugy hiszem , hogy azon ivek már minden esperességben megfutották pályájukat s igy azokra sem egyik sem másik helyen szükség többé nincs, nekem áll tehát érdekemben tudni, milyen eredménynyel jártak ? Mit a pogrammban emiitettem, ismétlem itt is, hogy csak annyi példányt szándékozom nyomatni, amennyi aláírás utján megrendelve lesz, ezt pedig esak ugy tudhatom meg, ha az ivek mind visszajönnek. Még eddig csak a tiszáninneni ref. egyházkerületből, a tiszántuliból pedig a bihari és beregi egyházmegyékből küldettek vissza; kantam néhány magán levelet is, és ezek összesen 240 aláírót hoztak. Ez a szám még nem fizeti ki a nyomdát sem s igv a nyomatási munkát meg sem kezdhetem, mig a kedvezőbb eredményt nem látom. Tisztelettel kérem azért e lapok hasábjain a nagytiszteletü esperes urakat, hogy vagy a hozzájok szállított iveket hozzám posta fordultával visszaküldeni, vagy a felhívás eredményét, még ha az ivek üresek volnának is, velem mielébb tudatni méltóztassanak. Felvilágosítást kérek arról is, hogy a kiosztandó példányokat nagytiszteletíiségtekhez szállittassam-e, vagy minden egyes aláírónak külön küldjem meg? Első esetben az utolsó postának megnevezését azon észrevétellel: van-e az vasúti állomással összekötve vagy nincs? a másik esetben pedig az iveknek visszaküldését elmaradhatlanul szükségesnek látom. Ki egyebiránt nagybecsű kedvezésökbe ajánlott maradtam Gortva-Kisfaludon Gömörmegyében. Utolsó posta: Feled. 1874. julius 22. Nagytiszteletü esperes uraknak alázatos szolgájok Bar t 6 k J á n o s, ref. lelkész.