Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

azon balvéleményben vannak, hogy ezt, csak a lelkészek magok gondolván ki, kapzsiságból akarják a híveket nagyobb fizetésekre szorítani. Az értelmiség sérelmesnek, egyházi önkormányzatunkkal ellenkezőnek tartja ezen intézkedést, mert az egyházak minden előleges megkérdeztetése nélkül azokra erőszakoltatik, holott az ev. egyházban nem felülről, de alulról fölfelé mennek az ily ügyek. A hivány, mely az egyház, ós annak személyzete közt kötött szerződés gyanánt szolgál, egyoldalulag meg nem misitható stb. A lelkészek és egyházak közt tehát nagy viszálkodások s kellemetlenségek fejlődtek ki. A kishonti lelkész uraknak igazságot kell szolgáltatni abban, hogy ők ezen határozat létesítésében semmi részt sem vettek, sőt attól magokat elvonták. Ők nem is hibáztathatok s nem annyira jövedelmeik szaporítása céljából (mi némely kisebb egyházban 20 frtra sem rúgna), mint a felsőbbség iránti engedelmességből jártak el, minthogy az elöljáróság határozatainak ellenszegülni nem akartak, nehogy az mondassák, miszerint a törvényes felsőbbségnek nem engedelmeskedvén, az autonomiát tiszteletben nem tartják ; másrészt pedig összeütközésbe jöttek a hívekkel. Ezen kétoldalú nyomástól menekülni akarván, a papság kijelenté , hogy inkább lemond ezen stólák fölemeléséről, de az esperesség intézkedjék a kerületi gyűlésen, hegy törvényszegéssel ne vádoltassák. Az esperességi gyűlés elösmeré, hogy a stólák rendezése szükséges, s hogy azok nem állanak semmi arányban a jelenlegi pénzlábbal és viszonyokkal; de a rendezés ne kényszer által történjék, hanem a tiszolci ev. egyház példájára, mely Önmagától rendezte azt. Ennélfogva az esperesség az összes egyházak kívánságára kijelenté, hogy e kerületi határozatot súlyosnak és sérelmesnek tartván azt el nem fogadja és óvást tesz ; a kerületi gyűlésre, mely Miskolcon f. hó 30-án tartatni fog, kiküldött követe által ezt kinyilatkoztatni kívánja; azon esetre, ha a kerület, határozatához ragaszkodnék, az egyetemes gyűlés elébe fölebbezendi e kijelentését. Yégre a nagyröcei gymnásium ügye került napirendre. Az elnökség egyszerű szavazással akarta minden szóváltásnak elejét venni, mivel az ügy az egyházakhoz volt terjesztve tanácskozás és nyilatkozat végett. De hasztalan volt minden igyekezet. Először a tiszolci egyház akará felolvasni okadatolt szavazatát, de az meg nem engedtetett. Továbbá a r.-bányai egyház szavazata terjesztetett be, mivel annak se lelkésze, se felügyelője nem jelent meg a gyűlésen, és pedig ezek aláírása és az egyház pecsétje nélkül. Heves vita keletkezett e szavazat érvénye vagy érvénytelensége fölött. A szóváltásokból kitűnt, hogy a lelkész ur vonakodott aláírni a szavazatot. Sőt megtagadta a pecsét kiadását, de még a tintatartót és tollat is eltette, s a hivek kénytelenek voltak a bíróhoz menni a gy ülés végzését aláirandók. Másrészt emlegették, hogy a lelkész ur azért vonakodott, mivel a határozat nem ugy foglaltatott irásba az egyházi jegyző által, amint hozatott stb. Ezen heves vita már-már személyeskedő• eskbe csapott át, mig végre a felügyelő ur erélyes fölléptére kijelenté: hagyjuk e szavazatot utoljára, csillapodjanak le a kedélyek, végét szakitá a vitának. A szavazatok összeszámításának eredménye az lőn, hogy : A kishonti ág. hitv. ev, esperesség a kerületi bizottság azon javaslatát, melyben a nagyröcei főgymnasiumot beszüntetni, attól a létezési jogot elvonni, s azt minden eddigi javadalmaitól kizárni akarja, nem fogadja el, de elveti és a nagyröcei főgymnasium fennállását továbbra is kívánja. Kijelentvén egyszersmind, hogy a netalán bűnösöknek talált egyes tanárok ellen a törvény szigora alkalmaztassák és azok fenyíttessenek meg. Több szónok itt is roszalta superintendens ur eljárását, állítván, hogy ez is autonomia-ellenes, továbbá, hogy a nyomozás egyoldalú volt, nem csak azért, mert a vádlók egyszersmind birák is voltak, de mert zárt Ülésekben tartatott, holott most a legnagyobb bűnesetek nyilvánosan tárgyaltatnak slb. De ezek elősorolása most már fölösleges volna. G. RÉGISÉGEK. Közlemények a tállyai ref. egyház történetéből. II. II. Iiálcóci F. az elfoglalt öreg templomért Jcárpötolja az egyházat. A tállyai ref. egyház irományai között a mult nyáron kutatván, a több nagyon érdekes okmány mellett, egy féligmeddig elvetett iratra találtam, mely figyelmesebb vizsgálat után nagyon becsesnek tűnt fel előttem, és pedig azért, mert II. Rákóci Ferencet, kit sokan tulbuzgó katholikusnak szeretnek tartani, vallásos türelmének és méltányosságának oly oldaláról tünteti fel, mely ama véleményt megcáfolja s nagy jellemének képét mintegy kiegészíti. Maga az írat „Instructio" cimet visel, név és kelet aláírása nélkül. Hihetőleg a tállyai ref. egyház gondnoka, vagy valamelyik lelkész irta a mult század harminc vagy negyvenes éveiben, midőn az 1687 óta templommal nem biró tállyai reformátusok ismét és ismét, szinte 30 éven át, kérelmezték az engedélyt a templomépitésre. Az irat ez: Instructio. A Méltóságos Herceg Juratus által ezekre a punctumokra eskettetett post exhibitionem instantiae Celsisso Principí D. D. Joanni Gvilhelmo a Trautzon Yiennae inporrectae. 1. Kik építették a Tállyai öreg Templomot és Tornyot ? 2. Mikor vétetett el ós kik által? 3. Ki által assignaltatoti hely az oratóriumnak és mikor ? 4. Miólta van a Plati udvarban az exercitium és ki által admittaltatott oda? 5. Mitsoda Taxa vagy Discretio mellett ?