Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

érteni a modern állam intentióit, követni éstámogatni mindenben az általa felkarolt reformirányokat, eszméket. Mi kellőleg- tudjuk méltányolni azon valódi meggyőződés és jóakarat szülte álláspontot is, mely legközelebb Körmendi Sándor barátom interpeüátiójábin talált a képviselőházban kifejezést; de egyszersmind határozott meggyőződésünk az is, hogy a békekötésekre s a tanügyi jogainkat papiroson védő 1790—91-ki XXVI. t.- c. 5 §-ára való hivatkozásokkal mi protestánsokul, például jogakademiáinkat az enyészettől megmenteni soha nem fogjuk. Ptdig viszont határozott meggyőződésünk az is, hogy nekünk jogakadémiára vagy jog akadémiákra igen nagy, mondhatnám életszükségünk van. A protestantismus miként a múltban, ugy a jövőben is, csak az emelkedett szellemek okos hicbuzgóságának éltető forrásaiból folytathatja építkezéseit, ilyetén ügybajnokok padig mindenkor csak a prot. szellemtől átlengett akadémiákból kerülhetnek ki egyedül. (? Szerk.) Uraim ! jól tekintsünk körül s jól figyeljük meg az idők hangosan intő jeleit. Midőn a kultuszminiszter íelhivására, a kath. egyház főpapjai kész seggel szavazzák meg a jogakadémiai reform keresztülviteléhez megkívántató összeget, ők bizonyosan tudják mit cselekesznek, nem csupán azért teszik ők ezt, hogy ezen tanulmányi alapok az államköltségvetésbe bele ne kerüljenek, hanem teszik egyenesen azon kath. szempontból, a melyből akarják, hogy jogtanodáik legyenek, ép ugy mint mi prot, egyházi szempontból kívánjuk és akarjuk azt. iltalános a meggyőződés, hogy az uj akadémiai szervezet, több hiánya mellett i^, dicséretesen megfelel a kor igényeinek s oly óriási haladás a jogtudomány illetőleg, a tanreform terén, melyet a magyar oktatásügy érek még eddig felmutatni nem képesek. E szervezettel szemben tehát a hazai protestantismus feladata nem lehet más, mint az alaptalan sérelmek felsorolgatá^a helyett, komolyan hozzá látni a munkához, s jól megfontolva helyzetünket oda hatni, hogy egyesült erővel kitűnő jogakadémiákat szervezhessünk, vagy legalább szervezzünk egyet, de jót és olyat, mely a jogtudomány jelen fejlettségi fokát tekintve, ne hagyjon fel semmi kívánni valót. Egyesült erővel! — ezt jelezi superintendensi jelentésében Török Pál, a dunamelléki egyházkerület derék püspöke is, midőn a jogakadémiák szervezésére, az egyetem berendezésére jós ujjakkal rámutat. Yajha Török smvai ne lennének kiáltó szó a pusztában; vajha tömörü'ne a fractiókra tört magyar protestantismus s az erők democraticus és alkotmányos központosításának súlyával mentenénk meg és szerveznénk iskoláinkat, s ezzel egyszersmind megszégyenithetnők rágalmazóinkat. Mi azt sejtjük, hogy az iskoláink ellen indított hadjárat egyik mesterfogása az akar lenni, hog) figyelmünket a jogakademiáktól elvonja s középtmodáinkra irányozza. Ébren legyetek Sión őrei és vigyázzatok! Az ellen a szent falak alatt áll. Vigyázzatok, hogy iskoláitokat, e véd bástyákat fel ne adjátok. Nem kell valami nagyobb jóstehetség hozzá, bátran állíthatják, hogy a mely napon bezáratnak a magjar földön a prot. jogiskolák, azon a napon lemondott a protestantismus culturai szerepéről, a confessiók pedig rohamosan haladó korunkban nagyon gyarló védvek, hogy bennünket színvonalon tarthassanak. Testvérek, egyházunk hivei, tömörüljetek, egyesüljetek; szervezzetek egy vagy két jogakadémiát. Hogyan szervezhetünk? legközelebb elmondandjuk. PERESZLÉNYI JÁNOS Többször kifejezett szerkesztői elvünkhöz hiveo, im közöltük Pereszlényi barátunk ós munkatársunk nézeteit a jogakadémiákat illetőleg, bár határozottan ki kell mondanunk, hogy azokban föltétlenül nem osztozunk. A mi gondolkodású uk, a nem tisztán vallásunk érd kében fenntartandó taointézetek ügyében általában ismeretes. Mi előttünk tisztán áll, hogy a felekezetnek első sorban arról kell gondoskodnia, a miről helyette más gondoskodni nem tartozik, és gondoskodni nem fog, értjük az egyházi ügyeket melyeket a kor fokozottabb követelményeihez idomítani s az ebb'l folyó magasabb költségeket fedezni a felekezet első, elutasithatatlan kötelessége. Mig egyházaink egy harmada, ugy fizeti papját, hogy egy mi veit ember legszerényebb igényeit sem elégítheti ki ; mig a más hitfelekezetüek ós nemzetiségűek közt elszórtan élő hitfeleink menthetlenül ki vannak téve a beolvadásnak; mig 10 — 12.000 léleknek egy papja van, s mellette 100 léleknek egy, természetesen nyo. 72*