Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-08-02 / 31. szám

PROTESTÁNS SKOLAI LAP. Szerkesztő- és Előfizetési ciij: Hirdetések díja Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., elsS emelet. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 fi-t.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásnál — Bélyegdij A prot. jogakadémiák kérdéséhez. Farkas József pesti hittanár, „A prot. iskolák ellen indított hadjárat" citnű s e lapok 26. 27-ik számaiban napvilágot látott cikkében, élénk körrajzokban mondja el azon csúfondáros dolgokat, melyeknek a sajtóban, a hazai irodalom napi termékeiben adnak ot-omba kifejezést azok az ultramontán szellemtől saturált körök s subventionált férfiak, kik tervezetesen mindent elkövetnek, hogy a protestant;

smus valláserkölcsi és társadalmi értékét a világ előtt csökkentsék ; világ-történelmi létjogosultságának kétségbevonásával a modern műveltség terjedését, térfoglalásait, mely mellesleg mondva épen a protestantizmusban birja legpositivabb erőforrását, lételemét és alapját, mondjuk, a modern műveltség terjedését teljesen lehetetlenné tegyék. De laUu mégis túlzott színezése ez a tényleges valóságnak és a dolgok állásának. Ki merné a protestantismus létjogosultságát napjainkban kétségbevonni; ki merné tagadni azon világló torony létezését, mely 300 év óta fény oszlopként vezérli a keresztyén emberiség minden lépését, melyet az, a haladás mezején, a társadalmi élet terén a szabadság és boldogság felé előre tett; ki merné tagadni,hogy mióta a róm. kath. egyház hajója a tridenti zsinaton megfeneklett s ezáltal a műveltség ós történelmi fejlődés folyamában ténykedni, ugy szólván, megszűnt, ki merné tagadni, hogy azóta az előrehaladó emberi szellem minden magasztos aspirátiója a protestantismushoz fűződött, a szabadság s civilisatió geniusa ennek keblére menekült, s a valódi alkotmányosság s józan demokratia hivei, a haladás s népjog apostolai itten mindig pártfogásra ós menedékre számíthattak; ki merné mindezeket tagadni ? Hisz mindezek világos, kézzelfogható igazságok. Mindezeket tagadni nem lehet, nem is félünk mi, hogy a protestantismust a hierarchicus tendentiák még oly erős csata-oszlopokban megindított hadjárata még csak megingatni is bírná; a protestantizmus az emberi szellemnek veleszületett előrehaladási vágyában birja létalapját, az existentának csak akkor megszűnő jogosultságát, midőn már az egyszeri diák pentameterje szerint „rák módjára megyen minden az életben," midőn az emberi szellem előretörő irányát teljesen hátramenővel fogná felcserélni, e felcserélés pedig egyet jelentene az emberi nem morális halálával, a mely pedig hogy még mostanában bekövetkezni nem akar, mutatja a többek között azon 50,000 ó-kath. atyafi példája, kik a kath. egyháztól tényleg elszakadtak s Reinkens püspök vezérlete alatt haladnak előre a felvilágosultság ösvényén. Ismételjük, mi attól nem félünk, hogy a protestantismus létalapját, eszméjét, az ultramontán ágaskodások kinyújtogatott hegyes körme még csak meg is karcolhatná, s az emberiség szellemvilágának negyedfélszázados vívmányait egy tollvonással semmivé tehetné. Elmúlt az az idő, midőn az egyház a regényes Provence vidékein, a szegény albiakat — az isten nagyobb dicsőségére -— tűzzel vassü pusztította, s az égő városok tüzhalmai között mondotta ki azon örökre bélyegző embertelen ítéletet a menekülő albiakra, miszerint átkozott lesz, a ki a Krisztus ezen kicsinyei közül avagy csak egyet is befogad. Elmúlt ez idő örökre. A Sendgericht-ek szervezése ma már alig menne valami köűnyen. A toulousei zsinat 1229-ben még meghatározhatta, hogy „minden fejedelem,. földesúr, püspök, vagy biró, aki egy eretneknek menedéket ad, minden jószágától, hivatalától, tartományától megfosztassák; azon ház, hol az eretnek menedéket talál, földig lerontassék; az eretnekhez vagy eretnekséggel vádolt egyénhez, még 72