Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 30. szám

Nyilt levél Boesor Lajos urlioz az alapítandó ref. egyh.-keriilefi tanáregylet és havi szakközlöny ügyében. Mióta kérdezősködésed e lapok f. évi. 24-ik számámában megjelent, mindig vártam, hogy kecskeméti társaink felelni fognak s az ügy elbukását féltő aggodalmaidat eloszlatandják; miután azonban ez nem történt meg, engedelmeddel én fogom elmondani s épen magának az ügynek érdekében az egész dolog állását. Ugyanis a dunamelléki ref. egyházkerület, amint már az 1873-ik év septrben tartott gyámegyleti közgyűlésen is megpendittetett, több mint 60 tagból álló tanártestülete közt a kecskeméti és nagykőrösi iskolák egy egylet alakítását kezdeményezték oly célzattal, hogy az egylet lassankint összes hazai reform, tanártársaink közös országos egyletévé válván vagy legalább egy leendő országos ref. tanáregyleti szövetséghez a magvat képezvén az egész reform, közép és felső tanügy virágzására jótékonyan hathasson vissza s egyszersmind ref. tanáraink s iskoláink jólfelfogott érdekeit is képviselje, s ahol szükséges oltalmazza. E célból egyelőre természetesen csak a dunamelléki ref. egyh. kerületben kísértettük meg az egylet alakítását. Felhívásokat bocsátottunk ki az alakítandó egylet érdekében a pesti, halasi, k.-szent-miklósi, gyönki iskolákhoz, mig a kezdeményező iskolák tanárai már előre kijelentették csatlakozásukat, s minthogy az egylet alakulását irodalmi uton is elő kivántuk segíteni, megpendítettük egy tanügyi folyóirat eszméjét; sőt a szükséges költségek fedezésére mind Kőrösön mind Kecskeméten tanárok s egyes polgári kitűnőségek jelentékeny ajánlatokat írtak alá. A fölhívásokat s a lap tervezetét egy a kezdeményező iskolák tanáraiból alakult s közösen ülésezett bizottság állapította meg és a kecskeméti főiskola tanárai küldték szét. Érkeztek-e ezen fölhívásokra, s mily értelmű válaszok, ezt itt Kőrösön sem tudjuk, mert Kecskemét ezekről bennünket nem értesített. Annyit azonban egyházkerületi gyámegyletünk legközelebbi képviseleti gyűlésén is tapasztalhattunk, hogy tanártársaink az egylet és a lap létesítését, talán egyiketa másik által, vagy mindkettőt egyszerre melegen óhajtják. Én ennyit tudok a dologról s ezt kötelességemnek véltem kérdésedre azért is elmondani, mert a szétküldött felhívásokat a tanítóképezde tanártestülete részéről én irtam alá. Arról egyénileg is meg vagyok győződve, hogy az eszme nem agyonhallgatni való s igen örülök gyönki tanártársaink hasonló gondolkozásának. A jövő iskolai év ismét össze fog hozni bennünket s akkor amit közösen óhajtunk : az egylet létesülhet. Ami pedig a lapot illeti* melyre épen a mostani időkben nagy szükség van, ezt néhány kecskeméti s körösi tanártársunkkal elhatároztuk már a jövő iskolai óv kezdetére megindítani s a legnagyobb örömünkre fog szolgálni, ha „Közoktatási Füzetünket" ez lenne a cim, Gyönk tanárai velünk együtt segitendenek létrehozni s hasonlóképen szívesen fogjuk venni többi tanártársaink csatlakozását is, vagy pedig ha más iskolák tanárai kívánnák a dolgot kezdeményezni, mi készséggel jelentjük ki hozzájuk való csatlakozásunkat, csakhogv jöjjön létre már mi köztünk is egy kis együvétartozóság érzete a fejlődjók az egymást szellemileg és anyagilag emelő közszellem. Addig is tehát isten velünk. Dr. Kiss Áron. Tudósítás a gömörmegyei Kálvin körről: Ki a mult évi Prot. egyházi és iskolai lap hasábjain a gömörmegyei ref. papság kebelében alakult „Kálvin kör" létrejöttét és alapszabályait tartalmazó cikkecskét figyelmére méltatá s azóta e kör működéséről semmi életjel nem vett, azt gondolaatja, hogy talán egyletünk fel is bomlott már, s megalakulása bölcsőjében halt meg. Igaz ugyan, hogy még folyvást veszélyben van élete, még mindig fojtogatja azt a részvétlenség és közönyösség, még mindig hallgatnak és nem mozdulnak azok kik meg voltak híva beavatási ünnepélyén, s tekintélyűk és munkásságukkal legelhatározóbban folyhatnának be ezen papi önképző megerősödésére; de mindemellett is azok, kik először karolták fel az újszülöttet, rendületlenül állanak a fejlődő kisded bölcsője mellett s erős akarat és munkakészséggel megtesznek minden lehetőt arra nézve, hogy a kicsiny mustármag élőfává növekedjék, s minél szélesebb kiterjedést nyerjen. Társulatunk megalakulása első percétől fogva folyvást gondolkodott és tanácskozott arról: miként lehetne egyh.-megyei papságunk lehető nagy részét a körbe vonni s így a munkásságnak minél nagyobb mérvtt lendületet adni? Elsőben azon határozatnál állapodott meg, hogy az alapszabályok a prot. egyházi és iskolai lapban közöltessenek, minthogy ezen szélesen ismeretes lap utján azokatk legbiztosabban juttathatják egyházmegyén k papságána tudomására. De minthogy ezen eljárásnak nem volt meg kívánt sikere, azon másik korteskedés-módhoz folyamodott egyletünk, miszerint olyszerü felhívás köröztessék, melyben egyletünknek az alapszabályok által körvonalozott, czélja, működése röviden adva legyen. Ezen ujabb próbálkozás már nem történt egészen hiába, mert az ezen felhívás körözése után következő tornallyai gyűlésen már szép számmal voltunk jelen és soraink között egyházmegyénk veterán lelkészei közül is lehetett látni egynehányat. Ezen örvendetes jelenség kedvesen lepte meg azokat kik a társulatnak kezdeményezői voltak, s kezdték remélni, hogy papi önképző körűnk e szembetűnő érdekeltség és pártfogás nyomán csakugyan megerősödik. Azonban a következés azt bizonyitá, hogy még igen hamar volt örülni, mert már a kővetkező rimaszécsi gyűlésen a rendes, az alapszabályokat aláirt tagok közül is csak heten voltunk jelen 1