Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 30. szám

lagos jóváhagyása reményében, tekintetes segédgondnok úrral egyetértőleg, fölkértem a korelnöki teendők végzésére n. t. Tatay Sámuel urat — mint hivataloskodási korát tekintve legidősb tanácsbirót, ki a teendőket azóta szokott pontosságával, ügybuzgalmával s fáradatlan tevékenységével lelkiismeretesen végezte. A fölkérést óhajtott siker koszorúzta, s én átadtam n. t. korelnök urnák az egyházmegye pecsétnyomóját, a dijleveleket tartalmazó könyvet, s az egyházak és egyesek által hozzám küldött ügyiratokat. Ezen átadással esperesi hivatalos működésem bevégződött, s elérkezett az az időpont, midőn mint esperesi minőségben működött tisztviselőnek bucsut kell vennem a n. t. egyházmegyétől, melynek megtisztelő bizalma hat évvel ezelőtt az esperesi állomásra nem érdemeimért, hanem az erő hiányát is gyakran pótló jóakaratomban bizva fölemelt. Igyekeztem kiérdemelni e megtisztelő bizalmat, s ha az egyházmegye szellemi és anyagi jobblóte emelésére irányzottan nem tehettem annyit, a mennyit a bennem helyezett bizalomnak kiérdemelhetéséért tenni szerettem s tennem kellett volna, ha a megválasztatásom alkalmával hivatalos működésemhez kötött áldón hatást váró reményeket nem sükerült is valósitanom, elnézést kérek. Szolgáljon mentségemül azon körülmény, hogy akaratom nem hiányzott a legjobb irányban működésre, de sokszor a viszonyok hatalma nagyobb az akarat erejénél, s a legnemesebb legszentebb törekvésnek sem sikerül egyszerre elhárítani az útvonalba gördülő akadályokat. Lelkemismerete megnyugtat, hogy tettem annyit, mennyit emberi erővel s az autonomiára mindig hátrányos kiilbeavatkozás kikerülésével tennem lehetett. Az évről évre szaporodó folyó ügyek — melyek halmaza az esperesi hivatalt valódi bureau-vá változtatja át, soha sem maradtak elintézetlenül. Ilogy mily mérvben emelkedik az esperesi hivatalos teendők száma, s az Írnokokkal nem rendelkezhető esperesnek mennyire igénybe veszik nem csak nappali hanem éji idejét is, kitűnik abból, hogy hivatalos leveleim száma az első évi 500-ról az utólsó évben már 3000-re szaporodott, s igy hat év alatt csak a hivatalos levelezés is számban meghatszorozódott. Esperessé választatásom alkalmával a középtanodai szervezetre kötelezett évi összegnek befizetését a gyülekezeteknek tulnyomólag nagyobb része részint beszüntette, részint határozottan megtagadta. Kényszereszközök alkalmazása, világi hatóságnak beavatkozásra felhívása nélkül, egyedül a szó hatalmával — a meggyőző okok erejével sükerült oda hatnom, hogy néhány többé nem anynyira dacoló, mint inkább a nyomasztó anyagi viszonyok miatt fizetési kö'-elezottségónek eleget tenni nem tudó gyülekezet kivételével a nagyobb rész folyóvá tette az évi fizetéseket, s egyes gyülekezetek részint készpénzzel, részint adóslevél kiállítása által törlesztették s illetőleg biztositák a hátralékban volt összegeket is. Nem az ón érdemem ez, hanem azon gyülekezeti lelkes elöljáróké, kik belátták a felsőbb protestáns tanintézeteknek nem csak egyházi, hanem nemzetiségi, közszabadsági s átalános emberi tekintetekből is fontosságát; belátták, hogy egyházuk — hazájok, nemzetiségűk, a közszabadság s az emberi cultura ellen követnének el megbocsáthatatlan bünt, ha a növelés szent ügyét, melyért őseik, ha kellett vagyont, de ha kellett vért és életet áldozni is készek voltak, fölkarolatlanul hagynák, s a kor kívánalmainak megfelelő magaslaton fenn nem tartanák. Népiskoláink körében is örvendetes emelkedés észlelhető. Esperességem időszaka alatt alapjában uj az 1868: XXXVIII-ik t. cikben kijelölt kellékeknek megfelelő iskolát építettek a csurgói, iszka-szentgyörgyi, kádártai, monoszlói, b. udvarii, felső-eörsi, vilonyai, és szent-gáli egyházak — mely utóbbi egyház nagymérvű áldozatkészséggel oly iskolát, emelt, melynek párja egyházkerületünkben nincs, mely a helyben előállított anyag" szereken kivül több mint 25,000 frtba került, s e téren is kitüntette a szentgáli egyházközség, hogy mint minden szépben, jóban és nemesben, ugy a népnevelés virágzóbbá tehetéseért hozott áldozatban is példányképül tud tündökölni többi gyülekezeteink előtt. Több egyház lénye ges s költséges átalakítással, a törvény kívánalmainak megfelelő állapotba helyezte iskolaépületeit. Papkesz^ Litér és Csoór részint megkezdték már, részint még ez évben megkezdik az alapjában uj s célszerű iskola fölépítését. 13. Kövesden tek. Biró Dániel hitsorsosunk szép, alkalmas és értékes beltelket ajándékozott iskolaépületi helyiségül, s egyes hivek a kisded s anyagilag épen nem tehetős egyházközségben oly nagy mérvű áldozathozatallal járulnak a szent cél elérhetéséhez, hogy ha valahol, ugy ott lehet felismerni az isteni erőt — mely erőtlenség által végeztetik el. S ezen örvendetes mozgalmak átalakító, teremtő hatalmának megdicsőüléséért az érdem ismét nem az enyém, hanem a gyülekezeteké, melyek megértvén a kor inf

ő szávát, siettek az intő szónak utódaik, de egyúttal a közjó érdekében is engedelmeskedni. Én mint buzdító csak elnöki kötelességemet teljesítettem, a kivitel érdeme a gyülekezetek hitbuzgó, áldozatkósz, s hazafias szellemtől áthatott tagjaié, közjóért lángoló lelkesedő elöljáróié, s a dicsőség isteneé, ki szent lelkének nagy és nemes tettekre képesítő erejét ma is alászállitja azokra, kiknek szive tiszta, s lelke az önérdek rozsdájával nincs bevonva. Paplakot uj telken épített Antalfa, célszerű gazdasági épületeket emelt Koveskálla, javította a paplakot Yilonya, M. Barnagh, — pusztító tűzvész után Phoenixként emelkedtek ki a hamvakból a hivek áldozatkészsége által emelt Eöcs ós Iszka-Szent-György. Mencshelyi kisded leány egyházunk a most élő nemzedék vallásos buzgalmát századok múlva is hirdető templomot épített. Pap Sándor, e. m. aljegyző. (Vége köv.)