Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 30. szám

mas, hogy az efólót nálunk sokan nevetségesnek tart­jak. Majd mi is ugy teszünk valamikor, önkényt szivünk indításából szenteljük meg a vasárnapot, ha előbb a törvény szigora hozzászoktat, hogy azt köny­nyelmüen megszegni nem szabad, ha érezteti velünk, hogy az olyan bün> mely büntetésre méltó. De nem célom, hogy szót szaporítsak olyan tárgy felett, mely legalább előttünk, kik e becses lapot olvassuk, annyira ismeretes, hogy, remélem, mindnyájan egyetértünk a baj orvoslására nézve. Csak igénytelen indítványomat teszem még meg, mely előttem egészen természetesnek látszik. Hozzuk e tárgyat szőnyegre az egyházmegyei­gyűléseken, s adjuk utasításul a kerületi gyűlésre küldendő követeknek, hogy olt szintén ezt tegyék; a kerületek pedig terjeszszenek kérvényt az ország­gyűlés elé, hogy ez érdemben hozna szigorú törvényt s gondoskodnék annak végrehajtása felől. Ennyi az egész. Ez a kötelesség reánk néz; mert „ha a só megizetlenül stb. stb.." Ekkor a könnyelműek nem fognak csúfot üzui a szent nappal, egyebeknek is megbotránkoztatására; a jobb érzelműek föl lesznek mentve lelkiösmeretük szemrehányásától, hogy a szükség ós életmód pa­rancsolta kötelességüket sokszor csak a vasárnap megszegésével teljesíthetik; lassan-lassan megtanulja még a hitetlen is, hogy mégis csak szent nap a va­sárnap, s ugy lehet, még ő előtte is szent lesz az, nemcsak a külső, hanem szivének belső, erkölcsi törvényszéke előtt is. A mi lelkészi működésünk is sikeresebb leend, az egyház fája sem hullatja leve­lét, hanem gyümölcsöt terem, s majd az isten is közelebb jön hozzánk áldásával, ha mi is közeledünk ő hozzá. SÁNTHA KAROLY. Grandia sero proveniunt. *) A protestantismus magasztos feladatának megoldá­sára, a sokoldalú reformeszmék tisztázására, s érvény­*) Hogy protestáns lelkészeink nagy részének fizetése a mai kor kívánalmaihoz képest felettébb csekély, s hogy e tekintetben mi hamarabb segíteni kell: többször yolt mostanában e lapok ha­sábjain fejtegetve ; mint szintén érintettük azt is, hogy ide vonat­kozólag a pesti rsf. egyházmegye, a tiszáninneni ágostai és helvét hitv. egyházkerületek némileg már intézkedtek is. Most pedig a dunántuli ref. egyházkerület kebeléből veszszük e cikket, mintegy ujabb bizonyítékául annak, hogy a seb csakugyan érett, s egész hazai prot. egyházunkban érzik a szükségét annak, hogy e tekin­tetben mihamarabb kell valamit tennünk, s a kor kívánalmaihoz képest kell intézkednünk. S z e r k. re emelésére nólkülözhetlen szükségletek: a grandia, . .. s hogy ezek oly igen későn ne jöjjenek elő, én is — pa­rányi erőm érzésében — egy por szemmel akarok járulni a protestantismus nagy átalakulási processusában nyilvá­nuló eszmékhez, mely átalakuláson nem csak szeretett hazánk, de egész világrészünk épen most megy által. Ugyan­is, mind köz, mind társadalmi életünk az ujabb időben annyira megváltozott, hogy az azon időbeli viszonyokkal, midőn a lelkészi fizetések megállapittattak, Össze nem hasonlítható. A hazánkban készített forgalmi eszközök a közlekedést gyorssá ós könnyűvé tevén: a nyerstermékek külföldre szállítása tetemesen megkönnyittetett, s igy a különféle tárgyak ára megváltozott. A műveltség terje­désével a társadalom a lelkésztől is többet követel ma, mint követelt a régi időkben; s hogy ennek megfelel­hessen, nem csak a theologiai, de a társadalmi tudomá­nyokban való jártasság is szükségeltetik. Ez pedig csak az azon tárgyú tudományok fejlődésének figyelemmel ki­sérése által érhető el, a mihez ma már nem csekély pénz­összeg kívántatik. A lelkészeket pedig gyakran számos tagból álló családjuk fentartása, gyermekeik neveltetése — anyagilag annyira kimerítik, hogy többen önképzé­sökre semmit se fordíthatnak. Miből szellemi elmaradott­ságuk következhetik. A szellemileg elmaradott lelkész pedig nem töltheti be azon fontos kötelességeket, melyek hivatalával mind az egyházi, mind az iskolai, mind a társadalmi téren összekötvók. Ha tehát azt akarjuk, hogy a protestantismus azon fontos missióját, melyet eddig századokon át oly sikeresen teljesített, ezután is teljesíthesse: szükséges arról gon­doskodnunk, hogy lelkészeinket azon helyzetbe tegyük anyagilag, miszerint szellemi feladataikat kellően meg­oldhassák. Ez okból szükséges lenne a fizetéseket újra szabá­lyozni, a szabályozás alkalmával egyházkerületileg oly mi­nimumot megállapítani, mely a tisztességes megélhetést biztosítaná. Ha szegényebb egyházaink magukat e minimum fize­tésére tehetetleneknek nyilvánítanák, s valójában azok­nak találtatnának: e szegényebb, kevés lélekből álló egy­házak többes számban egy lelkész alatt csoportosítandók lennének. Igy lenne a protestantismus létele biztosítva, ma­gasztos küzdelmeiben elősegítve — azon nagy átalaku­lási mozgalomban, melyen egész világrészünk most megy át. Félremagyaráztatni nem szeretnék ; tehát kijelentem, hogy nem egyszerre, a mely sok lelkésztársaink kenyér nélkül hagyását vonná maga után. Isten mentsen, egy csa­ládot kenyér nélkül hagyni, megrendítené ez az ember egész belső életét, megölné a humanitást; nem egyszerre, hanem lassanként, a mint valamelyik kis egyház halálo­zás, vagy lelkész változás alkn Imával üresedésbe jő, lehetne a lelkészhivatal ezen ujjáteremtését megkezdeni; igy le­hetne az annyi vérző tövissel benőtt lelkészi pályát ke-70*

Next

/
Thumbnails
Contents