Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 30. szám

mas, hogy az efólót nálunk sokan nevetségesnek tartjak. Majd mi is ugy teszünk valamikor, önkényt szivünk indításából szenteljük meg a vasárnapot, ha előbb a törvény szigora hozzászoktat, hogy azt könynyelmüen megszegni nem szabad, ha érezteti velünk, hogy az olyan bün> mely büntetésre méltó. De nem célom, hogy szót szaporítsak olyan tárgy felett, mely legalább előttünk, kik e becses lapot olvassuk, annyira ismeretes, hogy, remélem, mindnyájan egyetértünk a baj orvoslására nézve. Csak igénytelen indítványomat teszem még meg, mely előttem egészen természetesnek látszik. Hozzuk e tárgyat szőnyegre az egyházmegyeigyűléseken, s adjuk utasításul a kerületi gyűlésre küldendő követeknek, hogy olt szintén ezt tegyék; a kerületek pedig terjeszszenek kérvényt az országgyűlés elé, hogy ez érdemben hozna szigorú törvényt s gondoskodnék annak végrehajtása felől. Ennyi az egész. Ez a kötelesség reánk néz; mert „ha a só megizetlenül stb. stb.." Ekkor a könnyelműek nem fognak csúfot üzui a szent nappal, egyebeknek is megbotránkoztatására; a jobb érzelműek föl lesznek mentve lelkiösmeretük szemrehányásától, hogy a szükség ós életmód parancsolta kötelességüket sokszor csak a vasárnap megszegésével teljesíthetik; lassan-lassan megtanulja még a hitetlen is, hogy mégis csak szent nap a vasárnap, s ugy lehet, még ő előtte is szent lesz az, nemcsak a külső, hanem szivének belső, erkölcsi törvényszéke előtt is. A mi lelkészi működésünk is sikeresebb leend, az egyház fája sem hullatja levelét, hanem gyümölcsöt terem, s majd az isten is közelebb jön hozzánk áldásával, ha mi is közeledünk ő hozzá. SÁNTHA KAROLY. Grandia sero proveniunt. *) A protestantismus magasztos feladatának megoldására, a sokoldalú reformeszmék tisztázására, s érvény*) Hogy protestáns lelkészeink nagy részének fizetése a mai kor kívánalmaihoz képest felettébb csekély, s hogy e tekintetben mi hamarabb segíteni kell: többször yolt mostanában e lapok hasábjain fejtegetve ; mint szintén érintettük azt is, hogy ide vonatkozólag a pesti rsf. egyházmegye, a tiszáninneni ágostai és helvét hitv. egyházkerületek némileg már intézkedtek is. Most pedig a dunántuli ref. egyházkerület kebeléből veszszük e cikket, mintegy ujabb bizonyítékául annak, hogy a seb csakugyan érett, s egész hazai prot. egyházunkban érzik a szükségét annak, hogy e tekintetben mihamarabb kell valamit tennünk, s a kor kívánalmaihoz képest kell intézkednünk. S z e r k. re emelésére nólkülözhetlen szükségletek: a grandia, . .. s hogy ezek oly igen későn ne jöjjenek elő, én is — parányi erőm érzésében — egy por szemmel akarok járulni a protestantismus nagy átalakulási processusában nyilvánuló eszmékhez, mely átalakuláson nem csak szeretett hazánk, de egész világrészünk épen most megy által. Ugyanis, mind köz, mind társadalmi életünk az ujabb időben annyira megváltozott, hogy az azon időbeli viszonyokkal, midőn a lelkészi fizetések megállapittattak, Össze nem hasonlítható. A hazánkban készített forgalmi eszközök a közlekedést gyorssá ós könnyűvé tevén: a nyerstermékek külföldre szállítása tetemesen megkönnyittetett, s igy a különféle tárgyak ára megváltozott. A műveltség terjedésével a társadalom a lelkésztől is többet követel ma, mint követelt a régi időkben; s hogy ennek megfelelhessen, nem csak a theologiai, de a társadalmi tudományokban való jártasság is szükségeltetik. Ez pedig csak az azon tárgyú tudományok fejlődésének figyelemmel kisérése által érhető el, a mihez ma már nem csekély pénzösszeg kívántatik. A lelkészeket pedig gyakran számos tagból álló családjuk fentartása, gyermekeik neveltetése — anyagilag annyira kimerítik, hogy többen önképzésökre semmit se fordíthatnak. Miből szellemi elmaradottságuk következhetik. A szellemileg elmaradott lelkész pedig nem töltheti be azon fontos kötelességeket, melyek hivatalával mind az egyházi, mind az iskolai, mind a társadalmi téren összekötvók. Ha tehát azt akarjuk, hogy a protestantismus azon fontos missióját, melyet eddig századokon át oly sikeresen teljesített, ezután is teljesíthesse: szükséges arról gondoskodnunk, hogy lelkészeinket azon helyzetbe tegyük anyagilag, miszerint szellemi feladataikat kellően megoldhassák. Ez okból szükséges lenne a fizetéseket újra szabályozni, a szabályozás alkalmával egyházkerületileg oly minimumot megállapítani, mely a tisztességes megélhetést biztosítaná. Ha szegényebb egyházaink magukat e minimum fizetésére tehetetleneknek nyilvánítanák, s valójában azoknak találtatnának: e szegényebb, kevés lélekből álló egyházak többes számban egy lelkész alatt csoportosítandók lennének. Igy lenne a protestantismus létele biztosítva, magasztos küzdelmeiben elősegítve — azon nagy átalakulási mozgalomban, melyen egész világrészünk most megy át. Félremagyaráztatni nem szeretnék ; tehát kijelentem, hogy nem egyszerre, a mely sok lelkésztársaink kenyér nélkül hagyását vonná maga után. Isten mentsen, egy családot kenyér nélkül hagyni, megrendítené ez az ember egész belső életét, megölné a humanitást; nem egyszerre, hanem lassanként, a mint valamelyik kis egyház halálozás, vagy lelkész változás alkn Imával üresedésbe jő, lehetne a lelkészhivatal ezen ujjáteremtését megkezdeni; igy lehetne az annyi vérző tövissel benőtt lelkészi pályát ke-70*