Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-26 / 30. szám

PROTESTAUS KOLAI LAP Szerkesztő- és Előíizetési ciij: Hirdetések díja K i a d ó - h i v a t a. 1 : Mária utca 10-dik sz,, elsfi emelet. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postabivafálnál; helyben a kiadóhivatalban. 4 hasábos petit sor többszöri 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. külön 30 kr. beiktatásná — Bélyegdi A vasárnap megszentelése. „Hullatja levílét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája; Én ez avart jártam ; tűnődve megálltam : Egy régi levelen ezt irva találtam." A kölíő ott jár képzeletével a nemzetnek ős idejében, mely, mint a fa, levelét hullatja; s egy régi levélen irva találja, amit megénekel, azaz önkényt jő tolla alá, amit ir, mert „kebelének egy hangja riad a költőre,'5

mondván: „írjad !,

{ Igy vagyunk sokszor mi is, kik az egyházi életnek avarját járjuk; meg-megálhmk, csudálva, dicsőítve a multat s tűnődve jelen ós jövő felett. S midőn látjuk, hogy nálunk az egyháznak fáj i nem egy száraz levelet hullat el, s pedig nem olyan levelet, melynek idővel úgyis le kell hullania, hanem olyant, mely a fának egyik legszebb dísze volt: megsiratjuk azt a száraz levelet, aztán tervezünk s óhajtjuk, hogy a fa „virágozzék megint" s a levél viruljon újra! E fa alatt, mely örök-ifjuságra s arra hivatott hogy alatta mindenki nyugalmat találjon s róla édes gyümölcsöt szedjen, én is látok a többi kö?t egy száraz, régi levelet, mely pedig a fának koronájáról hullhatott alá, s e levélen ezt találtam írva: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed!" Minthogy ón részemről a vasárnap s átalában az innep megszeute^ésének rendkívüli fontosságot tuhjdonitok, annyira, hogy valamely népnek vallás-erkölcsi életét szerintem talán a leghívebben tükrözi vissza a vasárnapnak meg- vagy meg- neinszentelese: ez okból legyen szabad itt egy kis helyet kérnem, hogy erre nézve észrevételeimet s indítványomat megtehessem. Országos vásáraink a legtöbb helyen vasárnapra és hétfőre esnek; a vásárnapból lett szégyenünkre a vasárnap szó i*, s csakugyan a vásárnap ma már egósz vásárnap igen sok helyen. Nagyobb és kisebb városainkban vasárnapon is áll a heti-vásár, s a szomszéd falu népe oda vándorol adni-venni. Még odáig ugyan nem jutottunk, hogy a templomba mennénk be vásárt ütni, hanem annyira már vittük, hogy a templom közeló':en zsibong a piac, még vasárnap is. A jámborabb lélek nem ritkán csak a piaczi tolongáson át juthat a szent helyre ; van, aki egyenesen a vásárról megy oda, persze, s maga sem tehet róla, vásári gondolatokkal, sőt némely helyen az Ur szolgájának templembavczető utja is az árusok közt vezet el. S mint hajdan, az Ur házába vehető ösvény ma is fölsír fájdalmában ós szégyenében. Ottbenn kezdődi* már az ének, künn még nem végződött a zaj; a szent falakon belül keresnők a mannát, ama más világot és a lelkieket, a szent falakon kivül pedig nagy keletnek örvend a mammon, e világ és a has. Most szabad az is, hogy alig hangzik el az orgona, már szól a szomszédoan a klárinót, mert illő, hogy a korcsmák is lehetőleg a templomok közelében díszelegjenek. Ennyi zajra csak a kereskedő sem maradhat veszteg, kinyitja tehát a boltajtót, s hogy a szent napnak is eleget tegyen, behajtja annak egyik szárnyát, vagy ppdig lyukat vágat rajta s azon át árul, így persze rendben vau minden, az innepet illetőleg. Grazduramék is csak kiballagnak a földjükre, ott megrakodnak, s ugy este felé azután szépen jönnek, haza; még c^ak a bíró uram sem szólhat ellene hiszen feljött már a csillag. Fel ám, hanem az a ti hajnali csillagotok nektek ugyan leáldozott! Nem tudom, hogy ez d hajnali csillag, a Jézus, a ki egykor a jeruzsálemi templomban szent 70