Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-19 / 29. szám

láttuk. Igaz, s ha ismét nyíltan megtámadnák akár val­lásunkat, akár egyházszervezetünket, s megtámadná kivált egy oly hatalom, mely egyszersmind nyelvünknek, nem­zetiségünknek s hazánknak is vesztére tör: kétségkívül egy táborban, együttes működést kifejtve találtatnék az egész hazai protestantismus. De a mikor az ellenfél tá­madása kevésbé nyilt, s kevésbé rohamos ; még inkább midőn nem idegfeszítő s demonstrációkkal egybekötött küzdésről, hanem csendes, de alapos, a messze jövőbe kiható építéséről lenne szó egyházunknak s iskoláinknak: legyen meggyőződve nagytiszteletü ur, hogy ily esetben, hiában intéztetik felszólítás a testvér-egyházkerületekhez; a küldöttek meglehet hogy eljönnek Pestre, s ennek foly­tán több kevesebb kiadása lesz mindenik egyházkerü­letnek, de „az együttes munkálódás" nem fogna meg­születni. Egyébiránt a leányzó már alszik, s rövid soraimnak célja távolról sem az, hogy álmát egyelőre zavarjam; még kevésbé hogy talán nagyt. urat, s nem kevés számú elvrokonát eddigi nézeteiktől ellenkezőkre kísértsem átté­riteni ; hagyjuk azért pihenni e tárgyat, de egyszersmind hagyjuk f t. Török P. urat„ és szintén nem csekély számú elvtársait, hogy ők az e tekintetben történteket gyászos eseménynek tekinthessék. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. A heves-nagykunsági reform, egyházmegyei bizottság véleményes jelentése a heves-nagykunsági ref. egyházme­gyei gyűléshez a Molnár Aladár „Néptanítók gyám- és nyugdíj-intézete" Cimü terv és törvényjavaslata tárgyában. Nagytiszteletü egyházmegyei gyűlés! Tisztelettel alólirottak az 1873-ik évi nt. egyház­megyei gyűlésnek 22, sz. alatti végzése értelmében megbízatván azzal, hogy a Molnár Aladár által a ma­gyarországi néptanitók nyugdíjazása tárgyában irt terv és törvényjavaslata iránt nyilvánítanék észrevételeinket, s ezen felállíttatni szándékolt vagy ajánlott nyugdij-intézet megállapítására nézve tennők meg véleményes jelentésünket, ezen megbízatásunk eredményét e következőkben adjuk elő: 1-ör. A magyarországi minden vallásfelekezeti és nemzetiségű jtanitók nyugdij-intézete felállításának eszmé­jét mi teljesen üdvösnek tartjuk, annálfogva azt mind­előbb életbe léptetendőnek véleményezzük. Mert mi az oka, hogy hazánkban az utolsó időkben több száz ta­nitó hagyta és hagyja el hivatali pályáját ? bizony a.) az, mert fizetésök más hivatalos állások fizeté­sével viszonyítva oly csekély, hogy az egy művelt országban sincs ily alantfokű, ha t. i. a tanitók fizetését nagy álta­lánosságban tekintjük. b.) az, mert mig fizetésök éltökben kellő jóllétet nem adhat, jövőjük: elnyomorodásuk, vagy elhalásuk ese­tében családjuké oly bizonytalan és kétségbeejtő, hogy egyéb rájok ínségnél és nyomornál nem várakozik : ezek­ből folyólag, miután édes hazánknak a századok mulasz­tásai miatt, a jelen időszakban, a beruházások kezdetle­gességeivel véghetlen sok baja és elfoglaló lenyügöztetése van, és igy kilátásunk alig lehet arra, hogy a néptanitók fizetését oly fokra emelje, mint aminőre az a művelt európai országokban van, méltó és illendő, hogy elnyo­morodásuk esetére maguk, vagy elhalásuk után családjok avéginség és nyomor ellen biztosíttassanak. — Ezt pedig a tervezett nyugdij intézet fölállítása által, habár kis mérvben is el lehet érni, s legalább a „bis dat qui cito dat" elvének elég lesz téve, ha az országos nyug­díj intézet mielőbb felállíttatik. 2-or Reform, egyházkerületeink több egyházvidékei már megtették a fenthivatolt üdvös eszme] életbeléptetése iránt véleményes jelentéseiket; vannak egyházmegyék, melyek magukévá teszik azt, de olyanok is vannak, melyek a szegénység és tehetetlenség minden életrevaló eszmét a leg­könnyebben és végképen eltakaró köpönyegével akarnak taka­ródzni; mi a Molnár Aladár tervjavaslatában leirt felállítási módozatot, hogy a nyugdij intézet felállítási költségeit az állam, község, és tanitók együttesen, habár nem egyenlő arányban viseljék, teljesen osztjuk, s felkérendőnek véle­ményezzük a főt. egyházkerületi közgyűlést, hogy követei által a még ez évben összejövendő conventen ez égető kér­dés letárgyalását és keresztülvitelét tartsa legfontosabb kötelmei egyikének. Szem előtt tartva a Molnár Aladár által készített terv ós törvényjavaslatot illetőleg a.) elvi tekintetben azt, hogy a felekezetiességre semmi suly ne fektettessék ; b.)a 32 §-ban a Molnár Aladár által tervezett törvény­javaslat a bűntény vagy önmagából folyó ok miatt hivatal­vesztett tanitót határozottan kizárja a nyugdij élvezheté­séből, ezt a szakaszt a bűnös tanitó egyéniségét illetőleg elfogadandónak tartjuk ; de azt, hogy az ily tanitó ártat­lan családja is bűnhődjék apja bűntényéért, sem igazsá­gosnak sem méltányosnak nem tartjuk: sőt az önvétke miatt nyugdíjtól megfosztott tanítónak hivatalvesztése idejéig befizetett pénzét is visszafizetendőnek vélemé­nyezzük ; c) a 47. § utolsó pontját igy módositandónak véleményezzük: a minister által kinevezendő orvos mellé az illető tanintézetet fentartÓ hatóság is nevezzen ki másik orvost. Miután ezzel megbízatásunkat elvégeztük, ide mellé­kelten, habár megbízatásunk körébe nem tartozik is, bátrak vagyunk a nt. egyházmegyei gyűlés elébe felterjeszteni a Molnár Aladár tervjavaslatától eltérő, egészen uj tervja­vaslatát a többször emiitett nyugdij-intézet fölállításának , e következőkben : Boldogult nagyemlékű Eötvös nevelési miniszter ur 1870-ben az országgyűlés elébe terjesztett ministeri jelen­tésében 18300 -ra teszi a magyarországi néptanítók számát * ezekből számítsunk le az úgynevezett segédtanitóképen működő, és más pályára átlépő, továbbá az u. n. aca­demica promotión levő tanitók fejében 2.300-at, marad 16

Next

/
Thumbnails
Contents