Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-12 / 28. szám

egy 300 font sterlingre (3000 frt. o. é.) lehet tenni, mi, tekintve az amerikai néhol kétennyi, de sőt néhol kétenynyinél is több jövedelemmel szemben, szerfelett kevés; ebből kell gondoskodni a professornak magáról és családjáról az oly költséges városokban, a hol mindig laknia kell. De erre valaki azt felelheti, hogy a theol professor hivatala évenként csak öt hóra terjed (Skóciában) s a többi időn keresztül még dolgozhatik mellékesen jövedelme szaporítása végett. Ezen ellenvetés maga magát cáfolja meg. Mert épen az üres idő az, mely legalkalmasabb arra nézve, hogy a tanár kutasson és vizsgálódjék azon kérdések körül, melyek tisztázásában az egyház oly nagy szükséget szenved ; hogy egészen azon theol. müvek termékeire szentelje magát, melyek hiányaira oly sokan és méltán panaszkodnak. Egyébiránt a befolyó adományok- és alapítványokról nem lehetne panaszkodni. A baj csak a rosz elhelyezésben és gondoskodásban rejlik, mi leginkább ki íog tűnni akkor, ha egy kis összehasonlítást teszünk a theologiákra forditott összegek, és azon összegek közt, melyek más célokra, pl. a művészetre áldoztattak. Álljon az öszszehasonlitás 1858-tól kezdve : Művészet. Theologia. Szt.-Andreuw-ben 15,650 L. 3525 L. Aberdeen-ben 12,486 L. 1000 L. Glasgow-bau 40,000 L. 3200 L. Edinburg-ban 30,000 L

. 6900 L. 98,136 L. 14.625 L. Csak ezen kis kimutatásból is látható, hogy az egyházra, illetőleg ennek intézményére nem fordittatik oly nagy gond, mint egyébre. Pedig a kerületi egyház theologiai intézetei, legyenek azok nemzeti egyetemmel összekötve, vagy privátjellegüek, általában különös érdeklődés tárgyai kellenének hogy legyenek. Ily célú intézetek iránt az egyház minden értelmes tagjának közfigyelemmel kellene lenni ; azok fejlődését szivén hordozni ; azok tanítása, szelleme, működésük összhangja stb. iránt a legnagyobb gonddal lenni; szolgálatait háládatosan elismerni, szükségein jótékonyan segíteni. Ez esetben szükségtelen mondani, hogy minő eredmények hárulnának mind a tanárokra, mind a tanulókra. 5. A tanfolyam. A skót theol. tanintézetekben a mutatkozó szükségekhez mérten a tanfolyam berendezése sem kielégítő. E tekintetben is az uniált presbyteri egyházakban sokkal jobban van, mint a szabad egyházakban, hol sok egyébnek kellene az idő kívánalmaihoz alkalmaztatni. Némely egyházban három, másikban négy éven keresztül csak 5—5 hónapig tart az előadási évfolyam, mely ha még meg nem rövidíttetnék, vagy a leglelkiismeretesebben vétetnék is, akkor sem volna elégséges, hogy a tanuló ezen idő alatt a nehéz feladatra elkészüljön, és a kiszabott tárgyak mestere legyen, mielőtt az intézetet elhagyja, s a papi teendők azon terére lép, melyek rendesen kevés időt hagynak fel a további tanulmányra. A másnemű teendők miatt is a tanuló gondolatai különbözőleg igénybe vannak véve. Ezért ha a papságra előkészítő idő 15- vagy 20 hóra reducálva, az oly hosszú szünetek által oly távoli időszakaszokra osztatik : nem csuda, ha egyik szakasztól a másik megkezdéseig nagyobb részint feledékenységbe megy a tanulás. Láttuk, hogy az Egyesült-Államokban a tfceol. tanfolyam a skóciaihoz hasonlítva sokkal hosszabb; ott 5 hó helyett rendesen 7—8, van évenként kiszabva, és nem egymás folytában tart, hanem kisebb-nagyobb szüneteléssel, ott a leghosszabb szünet is igen rövid a sok kínálkozó kísérlet megtevésére, melyekkel elméletileg a tanfolyamon foglalkozik. Ha ide számítjuk még azon különös gondoskodást, melylyel ott a tanulók szükségei fedeztetnek, és azon általános érdeket, melylyel az egyházak theol. intézeteik iránt viseltetnek : könnyen átlátható lesz, mikép ott a tanfolyam előmenetel nélkül nem is gondolható. Ezután dr. William ur terjedelmes leírásokban több nemű újításokat és intézkedéseket kiván behozatni, me-í lyeknek bő tárgyalását csak a következőkben foglalom össze. Mindenekelőtt kívánja, hogy az ars-classisokban előkészítő 7—8 évi folyam rövidíttessék 2—2% évre, mint szintén a theologiai 3—4 évi folyam 2—21

/2

évre; de mindenütt a nyári szakaszok behozatalával, mint a hogy ez sok helyütt van. Az évfolyamok ezen megrövidítését s illetőleg összevonását indokolja azzal, hogy oly hosszú próbaidőre nem igen van kedvük az ifjaknak magukat alávetni akkor, midőn látják, hogy az élet más pályáin könnyebben s hamarább haladhatnak előre, a miért hajlandóbbak azokra lépni, s lemondani a papi hivatal gondolatáról, melyet pedig más alapokon tán sokkal magasabbra becsülnének másfelől ez által a tanulókra most nehezedett teher megkönnyebbülne ; valamint azon hátramaradás is, melyet most a hivatásához nem tartozó tárgyak miatt szenved, elhárulna. Célszerű intézkedésnek tartaná továbbá a tanerők szaporítását, különösen pedig a németországi privat-docensek, vagy az amerikai lectori intézmény behozatalát. De ezen emiitett intézkedések nem különíthetők el egyik a másikától. Mindenik egy főpontban culminál: több szabadságot adnak a tanulónak mint jelenben. Erre van szükségük s nem litentiára. Több gondnak, több eszköznek kell lenni az individuális érzék kifejtésére, hatáozottabb célnak az individuális talentum gyarapítására, mint a minőket a mai rendszer felmutathat. „Ezek természetesen, főleg a theol. professorok részéről egy kevéssel több áldozattal járnának , de ha ezek meg lesznek győződve, hogy az egyházak rájuk és müveikre nagyobb gondot fordítanak az eddiginél: kétségkívül nem lesz okunk az ellenkezőt gondolni; ők a maguk részéről semmi áldozattól sem fognak visszariadni. * * * A mennyire terünk engedte, rövid, de hű képet igyekeztünk adni a skót theol. tanintézetekről is, melyek leírásánál a szorosan helyi körülményeket tárgyaló dolgokon kivül, kimaradtak azon részletek is, melyek az amerikai Egyesült-Államok theol. seminariumainak ismertetése alkalmával már előfordultak, s melyeknek újból való felem-57*