Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-18 / 3. szám

Nagy István épen ellenkező nézetben van s a munkálat mellett nyilatkozik." Á r m o s B. csak az „országos alap" kifejezést véli kihagyandónak. — Hajnal .Á bevárni kivánja az országgyűlési bizottság e részbeni munkálatát. Tisza Kálmán már előbb elmondta a segélyezésre vonatkozó nézeteit. A segélyezés eszméjét általában nem támadja meg, mert abban a meggyőződésben van, hogy ha valahol egy intézetet jól fel nem bir tartani a felekezet, de viszont az állam sem tudott egy teljes intézetet felállítani, a közmivelődés és hazafiúi szempontból is jobb, hogy fogjanak össze s ketten állítsanak s tartsanak egy jó iskolát. Révész Bálint: Mindaddig mig az állam bárminő országos forrásból egy létező hitfelekezetnek iskoláit tetemesen segíti, mi is követelhetjük ezt, hogy isko • Iáinkat aránylagosan segélyezze, mert ha ugy volnánk mi is, mint voltak az'amerikai települők, akkor egy krajcárt sem kérnék, de miután látjuk, hogy századok óta világos törvény ellenére az állam a róm. katholikusokat segíti, holott a fundus studiorum tetemes része tisztán protetstáns vagyon, nem szeretném, ha mi most merőben elvetnők még az eszméjét is az államsegélyezésnek. Szólottak még Pápay és Ármos B. A vita eredménye az lett hogy a szövegezés az „országos alap" kifejezés elhagyásával elfogadtatott. Viszatérve a 3. szakaszra, a küldöttség nem akarja ugyan kétségbe vonni a kormány felügyeleti jogát — bizonyos határok között, de e jog gyakorlását illetőleg különbséget kiván tétetni a prot. hitfelekezeti iskolák, s a községi, törvényhatósági, vagy egyesek által fenntartott iskolák között. Nevezetesen a kormány, mint -eddig, ugy jövőre sem avatkozhatik be közvetlenül az iskolai ügyek intézésébe, s olyan hatáskörrel, mint a törvényjavaslatban körül van irva a prot. iskolákra vonatkozólag tanfelügyelőket nem nevezhet ki és nem alkalmazhat. Továbbá a kormány által kinevezett tanfelügyelők a prot. iskolákkal csupán ezeknek egyházi főhatóságaik utján érintkezhetnek; az iskolai célokra szolgáló alapítványok és egyéb vagyonok kezelésébe pedig semmi beleszólási joggal sem birnak. Különben a küldöttség a törvényjavaslatban foglalt egész tanfelügyelői intézményt feleslegesnek tartja s a tanfelügyelők hatáskörét a felekezeti iskolák irányában csak addig véli kiterjeszthetőnek, a meddig ezt az állam célja kivánja, hogy t. i. ügyeljen fel arra, hogy az iskolákban államellenes tanok ne taníttassanak. Tisza Kálmán általánosságban már a felügyeletre nézve is elmondta nézeteit. A munkálatban kimondott elveket általában ő is magáévá teszi. Az iskolai alapítványok feletti felügyeletet azonban nem tagadná meg az államtól, minthogy voltak idők, midőn örvendtünk volna, ha erre felügyeltek volna s ez jövőre is kívánatos. L i t k e i P. a tanfelügyelőséget a szolgabírói hivatallal kötné Össze. Papp Károly esperes óhajtaná, ha a tanfelügyelők vallásfelekezetek szerint neveztetnének ki. Pápai Litkei nézetét visszautasítja Hajnal Ábel Pap Károly tervét kivihetetlennek tartja. L i tk e i nézetére megjegyzi, hogy isten őrizzen meg attól. Révész Imre nem tartja lehetetlennek, hogy az állami felügyelet felekezet szerint gyakoroltassák; igy van ez p. Poroszországban is, csakhogy az esetben nem megyék szerint fognának kineveztetni a tanfelügyelők, hanem egyh.-kerületek szerint s több tanfelügyelő akkor sem lenne, mint amennyi most van: E^t a dolgot azonban olyan helyütt kellene pengetni, ahol mindkét felekezet közösen szólhatna az ügyhöz. Az ilyen felügyelet azért is szükséges volna, mert a mostani tanfelügyelők gyakran áthágják a-törvényben kijelölt korlátokat. De különben is aki nem ó-katholikus és igy a csalhatatlan pápának híve, hogyan lehessen az a protestáns intézetnek tanfelügyelője ? Ha pedig csak egyszerűen tudomásvétel volna a teendője, akkor mindegy, ha szolgabíró kezére bízzuk is a dolgot. Révész Bálint megjegyzései után e harmadik szakasz is elfogadtatott, annak hangsúlyozásával, hogy a tanfelügyelők az iskola pénzügyeibe nem avatkozhatnak. Ezzel a miniszteri törvényjavaslat feletti általános tárgyalás befejeztetvén, az egyh.-kerületi közgyűlés a részletes tárgyalásra ment át. (Vége következik.) Negyed százados örö mű n n e p. Napjainkban, midőn általános a panasz, hogy híveink között elterjedt a vallástalanság s az egyház iránti közöny, nem lesz érdektelen, ha e lap olvasóit egy oly tettről értesítem, melyhez hasonlót keveset látunk a mai önző s a vallásos dolgokkal mennél kevesebbet gondoló korban, és a mely épen ezért például s buzdításul szolgálhat mind az egyházhiveknek, mind pedig a lelkészeknek, kik a lelkitanitói göröngyös s kevés anyagi jutalmazással összekötött pályán épitik istennek országát. Van a Kárpátok aljában egy, alig 5—600 lélekből álló egy ház, körülvéve s elnyeléssel fenyegetve a ruthenismus és catholicismus által mindenfelől , értem az ungvári ref. egyh. községet. Ezen egyháznak csekély számú, de annál lelkesebb tagjai, méltányolva szeretett lelkészüknek, Makay Dániel urnák, az egyház felvirágoztatása érdekében tett buzgó fáradozásán, melylyel a 25 évvel ezelőtt felbomlás szélén állott ungvári gyülekezetet elhagyottságából kiemelte, s azt anyagilag és szellemileg ugy felvirágoztatta, hogy a legszebb reményekkel nézhet a jövőbe ; most ezen egyház tagjai, hálájuk kifejezéséül s szeretetük maradandó zálogául, egy igen díszes ezüst serleget nyújtottak át szeretett lelkészüknek folyó hó 3-án. A serlegen ezen felírás olvasható: „N. T. Makay Dániel ref. lelkész urnák, negyedszázados buzgó hivataloskodása emlékeül, Az ungvári ref. egyház hívektől, kegye lettel 1874. Január 3". A serleget az egyház főgondnoka, dr. Zsiró István ur, az egyháztagok jelenlétében nyújtotta által egy lélekemelő szónoki beszéd kíséretében ; kiemelve beszédében 6 *