Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-07-05 / 27. szám

II a ma Íj ár Márton; 1810. évi juliusban. L y c i Kristóf; 1818. évi augusztusban Lovich Ádám, 1835. évi septe jiberben dr. Szeberényi János superintendensek által lettek meglátogatva. A jelen canonica visitatió már azért is nevezetes, mert a mostani szeretett főpásztorunk Szeberényi Gusztáv ur amaz áldott emlékezetű és felejthetlen Szeberényi Jánosnak, ki mint a bányakerületnek kitűnő főpapja, harminckilenc év előtt a bács-szerémi ág. bitv. ev. esperes -séget visitalta, édes atyjához hasonló kitűnő tehetségű és nagyérdemű fia. Ezen püspök ur mostani egyházi látogatása külső ünnepélyes lefolyását illetőleg röviden azt mondhatnám, hogy a meglátogatott egyházak elöljárói ós számos hívei mindenütt határszélükön üdvözölték a főpásztort s aztán kisérték be az egyházközségbe, és hasonlólag a búcsúzáskor elkísérték a legközelebbi helység határáig, legtöbb helyen a legközelebbi meglátogatandó egyházba, sehol sem hibázván diszes bandérium és a tisztelőknek hosszú kocsisora. Azonban e lelkesült fogadtatásnak mégis vannak egyes mozzanatai, melyek megérdemlik a különös megemlítést és kiemelést. Midőn a ft. superintendens ur e hó 5-én az esti vonattal Zomborba érkezett, a pályaudvaron M á r t o n f i K á r o 1 y, bács-bodrog megyei főispán ós bács-szerémi ág. hitv. ev. esp. főfelügyelő ur, és Belohorszky Gábor, bács-szerémi főesperes ur által lett fogadva, és szállására, Gertinger mérnök ur házába elkísérve, hol az estelihez a Zomborban lakó és a megyénél hivatalban álló előkelő protestáns urak, a többi közt Lovich néhai bányakerületi superintendensnek ivadéka, megvoltak híva. Nehéz szavakat találni azon vendégszerető szivélyesség ecseteléséhez, melylyel Gertinger ur igen tisztelt és szeretetreméltó nejével a superintendens urnák házuknáli időzését kellemessé tenni törekedtek. Jun. 6-án reggeli 8 órakor a főpásztor ur Cserve n k á r a indult a főispán ur kíséretében, és enneK fogatán. A cservenkai egyházi ós községi elöljárók tekint. Móritz L]á s z 1 ó kulai szolgabíró ur, ki áldott nemeslelkü férfiú, lehet mondani járásának bölcs, igazságos és szeretetteljes atyja, vezetése alatt ő főtisztelendőségét a helység határán meleg szavakkal üdvözölték s aztán bandérium, számos fogat, lövöldözés ós harangszó mellett az ev. paplakra kísérték, hol az agg, érdemes helybeli lelkész Guirsfeld Nándor megható üdvözlő szavakkal fogadta a főpásztor urat. Estve a visitationalis jegyzőkönyv olvastatott és jun. 7-én reggeli 7a 10 órakor istentisztelet tartatott, mely alkalommal a helybeli káplán, P f e i f e r ur Róm. VIII. 31. felett szónokolt, fejtegetvén a tételt: „Ha Isten velünk, k i ellenük, mint vigasztalást, mint intést egyházi életünkre nézve. Ennek végeztével ő főtisztelendősége a valódi keresztyén hitéletről az oltár előtt kitűnő, minden tekintetben remek főpásztori szentbeszédet intézett a hallgatósághoz, mire a visitationális jegyzőkönyvnek az egyházat közvetbn érdeklő pontjai olvastattak, a templomi szent edények, az ostyák megvizsgáltattak, az anyakönyvek, a visitationalis jegyzőkönyvek és a püspöklátogatási határozatok aláírattak, mivel a látogatási cselekvény be volt fejezve a templomban s kezdődött az iskolák látogatása. A hivatalos látogatási functiók ilyetén befejezte után a paplakon megtörtént a díszebéd. Hitfelekezeti ós nemzetiségi különbség nélkül, mint az a körút további lefolyása alatt még bővebben tapasztaltatott, mindeuki lelkesült örömtől volt áthatva, hogy oly ritka és nevezetes örömnapnak szemtanuja ós élő részese lehet. A cservenkai ref. egyház harangjai szintén fogadták püspö künket és azon emelő meggyőződést szereztük magunknak ez alkalommal is, hogy az e hazában lakó két protestáns hitfelekezet egymással testvéri szeretetben él ós megosztja egymással örömét, fájdalmát. Csak egyet kell sajnálattal említenem, a cservenkai ref. lelkésztársunkat, Schilling urat, ki mint jeles czikkiró is ismeretes, nem volt szercsénk sem a templomban, sem a diszebédnél láthatni. Ugy értesültünk, hogy betegség gátolta a megjelenésben. Délután 5 órakor Kuláu keresztül Torzsára indult a superintendes ur. Kula mezőváros határán nagy meglepetés várta a főpásztort. Itt várták püspökünket Szakácsy Sándor, kulai róm. kath. kanonok ur ő nagysága Maxim ovits Lázár, kulai gör. kel. esperes ur, a Kulán létező járásbirósági összes tisztviselő urak, Krob Károly ügyvéd ur, ki református, és még számos magán urak fogataikon. Szakácsy Sándor kanonok ur egy igen szép beszédben üdvözölte a superintendens urat mint egyházkerületünk főpapját, mint kitűnő hazafit, mint mély tudományu férfiút, ki körüljár a polgári és keresztyéni szeretetet hirdetni és a keblekben megszilárdítani. Kulán b?nt pedig szólottak a kath. és kel. templomtornyokon a harangok, mig a torzsai határhoz érkezett a díszmenet. Mint eddig, ugy a püspöki körúton mindenütt nagy örömmel és lelkesedéssel történt a főpásztor ur fogadtatása. Mindenütt a határokon bandérium, nagyszámú kocsi várt, mindenütt hangzott a harang, faluról falura hirdetvén, hogy a főpap )ön hiveit meglátogatni. Minden következő egyház iparkodott túlszárnyalni az előbbenit a lelkesedéssel, a diszszel. Legszembeszökőbb volt ezen iparkodás Petrováczon és Bulkeszen. Vegyes helységekben minden ott lakó hittfelekezet elöljárói által tisztelgett a superintendens urnák. Hol kath. vagy szerb községen vonultunk keresztül, a főpásztor ur küldöttségek által és harangszóval, itt-ott lövöldözéssel is fogadtatott. Ennélfogva testvéri forró hálánkat kiérdemelték maguknak : Móritz László kulai főszolgabíró, P a vlovits Izidor bácsi főszolgabíró, C z v e t k ovits György ó-futaki főszolgabíró és Nagy József palánkai főszolgabíró urak, kik mint testimonium legale a látogatásnál a rend fentartása által nagy érdemeket szereztek maguknak. Továbbá hálaköszönetet mondunk Kármán Pál torzsai ref. lelkész és baranyai főesperes, Schmausz torzsai községi jegyző,