Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-28 / 26. szám

N Hanem a lap — hogy a pápai önképzőkör virágos hasonlataival éljek — egy kertecske akar lenni, melyben a hazai prot. theologiai önképzőkörök virágait együttesen akarják az illetők részint a theologiai ifjúságnak, részint az ezek iránt érdeklődő közönségnek bemutatni. Vagy akarják ezt egy oly drágakővé fejleszteni, mely annyi oldalról csillogjon, a mennyi a hazai theológiai intézet s önképzőkör. Nem élvezhetlen holttengert akarnak ők ezen lapban teremteni, sőt inkább az egyes kis életereket — az egyes önképzőköröket — akarják gazdagabban csergedezőkké tenni; a szétszórva levő kis vizeket — melyek néhol majdnem posványoknak tűnnek fel, akarják feleleveniteni, mozgásba hozni; mert p. o. hallottak ifjaink oly önképzőkörről is, mely évenkint összesen két gyűlést tart, s összes évi működésének eredménye = 0. Vagyis — prózailag szólva — ezen lap vezéreszméje az lenne, hogy a hazai theologiai ifjúságban éleszsze, fokozza egyrészről a komoly tanulmány iránti kedvet, munkásságot, részben épen az által, hogy mindegyik kör a maga munkásságáról évenkint számot adna, kitűnőbb szellemi termékeit — legyen az orthodox, vagy modern — egymással megismertetni; másrészről éleszsze, erősitse a hazai theolog. ifjúság között az együvétartozás, a testvériesség, a közös cél után való törekvés érzelmét; hogy midőn majd az életbe kilépnek is, tekintsék egymást az egyházkerületi határvonalok dacára is testvérekül. Végül megjegyzem, hogy teljesen igaz szerintem is, miszerint a „tanuló ifjakra nézve az ismeretek beszerzése a legfontosabb s a legfőbb teendő és cél"; de másrészről az is igaz, hogy az első gymnasiumi, sőt ma már az elemi osztályoktól elkezdve végig az egész tanulói pályán Írásbeli dolgozatok készítésében is gyakorolják a növendékeket; sőt protest. iskoláinkban, kivált hajdan, nagy suly volt erre fektetve. Nem csak, de ugy tudom, hogy minden valamireval5 önképzőkörben szoktak különféle dolgozatok készítésével foglalkozni; s ha már az ily módon készült jelesebb dolgozatokat nem az érdemkönyvbe irják be, hanem a helyett valamelyik nyomdász-segéddel az ifiusági lapok számára kiszedetik és kinyomatják, azt hiszem az ismeretek beszerzésére szánt idő nem lesz megcsonkítva. Farkas József. nézetet tulajdonit, minőt a feltámadásra nézve sem az idézett szavakban, sem másutt nyilatkozataimban ki nem fejeztem: kénytelen vagyok, bár nem örömest teszem, — anélkül azonban, hogy akár Menyhárt ur nyilatkozatának elébe vágni, akár Nagy Sándor ur nyiltlev elének többi részére vonatkozni kívánnék, — idézett szavaimnak Nagy Sándor ur által adott értelmét helyre igazítani. Idézett szavaim értelme ez: feltámadás utáni ós előtti életünknek lényeges és causalis összefüggése lesz egymással; sajátképeni énünket a feltámadás után is megtartjuk, és a máséval sem ki nem cseréljük, sem össze nem olvasztjuk; lényünk a feltámadás után is, nem csupa szellemből, hanem Pál apostol szavai értelmében, annak megfelelő testből, közegből is fog állani. És hogy szavaim különösen a feltámadás előtti és utáni élet erkölcsi mivoltának oksági viszonyulására vonatkozólag vannak mondva, ezt nemcsak az egész rész összefüggése, hanem ezen, nyomban következő szavak is mutatják : „S valamint bizonyos az, hogy a tövisről nem szednek figót, és a csipkéről nem szednek szőlőt: ugy bizonyos az is, hogy a nemtelenül folytatott s Istentől teljesen elfordult élet a feltámadás után is megtartja kárhozatos jellemét, mig ellenben a hitben, erényben és igazságban átélt földi élet a feltámadás után a tökélynek még magasb fokára emeltetik. Oh, hiszen a feltámadás mi egyéb, mint az életnek halál utáni megujulása és következetes továbbfolytatása az örökkévalóságban" (Egyh, beszédeim 62. 1.) Szavaimat már ezen kifejtett igazi értelmökben bírki ellenében továbbra is fenntartom; oly állítást azonban melyet valaki tévesztésből hibásan nekem tulajdonit, magaménak ismerni s vitatni nem tartozom; mig másrészről méltán fordulhatok Nagy Sándor úrhoz azon kórelemmel, hogy máskor, ha szavaimat idézné, azoknak se több, se kevesebb, se más értelmet ne tulajdonítson, mint a mennyi és a mi azokban sajátképen van ; mert jövőre nem Ígérhetem helyreigazitási készségemet, különösen azt, hogy szavaimat akkor is magyarázgassam, mikor azokhoz commentár nem kell. Nagy Kőrös, 1874. jun. 22. Filó Lajos. Helyreigazítás. Nagy Sándor ágyai lelkész ur, mult számban közlött nyilt levelében, egyik egyházi beszédemnek ezen szavait idézi: „feltámadás utáni életünk és személyiségünk meg fog felelni feltámadás előtti életünknek és személyiségünknek. Miként a virágbimbóban már benne van a gyümölcs, és nem teremhet más fajta gyümölcs, mint a minő a virágnak megfelel: ugy feltámadás utáni minőségünket már e testi porhüvely alatt is magunkban hordjuk és rejtegetjük." Minthogy ezen szavakból Nagy Sándor ur nem csak többet von ki, mint a mennyi azokban foglaltatik, hanem egyenesen ferde állítást is következtet, s igy nekem olyan Válasz n. t. Báthory Dániel ref. lelkész urnák. E lap 24-ik számában szives volt n. tiszteletüséged helyreigazítást küldeni a vértesaljai egyházmegye közgyűléséről e lap 21-ik számában megjelent tudósításomra. Engedje meg, hogy helyreigazítására pár szóval válaszoljak. Először is megjegyzem, hogy én e lapokban nem jegyzőkönyvet, hanem a közgyűlés menetét irtam. Hogy az esperesi jelentésre nézve történtek felszólalások, ön se tagadja. Hogy jegyzőkönyvbe igtattatott: én is ál litom. Hogy a személyeskedés tért nyer, bizonyítja nagytiszteletüséged e pontra vonatkozó helyreigazítása, a collegialitas mennyire irányt adó, megmutatja a hang, melyet