Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-21 / 25. szám

baj orvoslásának csak egy utja s mó^'a van: ezen oly dacos következetességgel, oly ravasz kiszámítással, oly lángoló buzgalommal, oly szívós kitartással folytatott üzelmeket lehetetlenenekké tenni. Miért is a nagyrőcei gymnasium pánszláv üzelmeinek megvizsgálásában eljárt egyházkerületi bizottság, a megejtett vizsgálatból merített tudomás és tapasztalás alapján, az egyházkerületi gyűlés szentesítése alá terjesztendő megállapodását következőkbe foglalta össze: „Miután a nagyrőcei gymnasium jelenlegi pártfogóságától és tanári karától az általok oly SZÍVÓS következetességgel vallott és gyakorlott elvek folytán, a közoktatás terén üdvös eredményt várni és lemélni nem lehet, mondja ki határozatilag, hogy a nagyrőcei főgymnasiumot egyházkerületünk főtanodájának többé el nem ösmervén, tőle a létezési jogot és engedélyt, melylyel felruházta, ezennel elvonja, s a tanodát egyházunk minden javadalmainak használatából és élvezéséből kizárja és beszüntetettnek nyilvánítja. A mennyiben pedig a gymnasiumhoz kapcsolt képezde, állását biztosító semmi nemű alappal nem bír, s különben is egyházkerületünk által soha elösmerve vagy megerősítve nem volt: ennek eddig is kiadott bizonyítványait érvényteleneknek nyilatkoztatja." Ha az egyházkerület e határozatot megerősíti, a kormány feladata lesz tovább intézkedni. Tegye aztán, de az istenért ne fél rendszabálylyal; nem megintésnek van itt helye, valaminek kiegészítésére, vagy valami mulasztás pótlására. A város, a megye, az egyházkerület, a mind hangosabban nyilvánuló közvélemény gyökeres orvoslást óhajt ós vár, melynek végszavait kimondani a kormány van hivatva. Ha a nagyrőcei mostani tanoda romjaiból más pártfogósággal, más tanerőkkel,tán az állam hozzájárulásával uj intézet fog keletkezni, mely a tót cultur érdekek ápolása mellett nem lesz ellenese a magyar érdeknek, a közérdekű fontos feladat szerencsésen lesz megfejtve; de teljesen helytelennek kell nyilvánitánunk a Pesti Napló palliativ tervét az elmérgesedett bajon segíteni ugy, hogy a fennálló pánszláv tanodák mellé jobb államiak állíttassanak. Tudhatná, hogy a kéjház botrányát és bűnét orvosolni és megszüntetni nem fogja az, ha mellé egyfelől akár tanoda, másfelől templom építtetnék is, a bajnak gyökeres orvoslása abban áll: állittassék a bebizonyult rosz helyébe jobb. Egy bizottsági tag. B E L F O L D. Lelkész-beiktatás Versecen. Május 10. A bánsági diasporából kivált ifjú verseci ág. h. ev. német ajkú egyház, mely ez idén hat év óta már harmadszor választott lelkósztanitót, május hó 10-ikén beiktatta uj lelkipásztorát, tiszt. Unger Nándor, volt cservenkai káplánt. Az egyszerű, de megható ünnepélynek részletei röviden a kővetkező dióhéjba szoríthatók össze. Május 10-ikón az egyszerű, de Ízléssel berendezett imaház már korán reggel májusi pompába öltözködött, s tíz óra tájban protestánsokkal és nem protestánsokkal, helybeliekkel és idegenekkel zsúfolásig megtelt, hogy diszes és ékes színhelye legyen az uj lelkész és a verseci egyház-ara esküvőjének. Három alkalmi énekvers elhangzása után Kernuch Adolf, sándorfalvi lelkész liturgizált, egy másik vers eléneklése után pedig nt. Bujkovszky Gusztáv alesperes s lajosfalvi lelkész az oltár elé lépett, s ihletett emelkedettséggel egyrészt az egyháznak papja iránti, másrészt pedig a prot. lelkipásztor kötelességeit amaz irányában eleven színekkel festette, minek végeztével, szokás szerint, egyfelől a fogadalom tétel, másfelől pedig a templomkulcs, k°hely, és a sz. írásnak jelvényes átadása következett, mit az installator alkalmi imája és áldása befejezett. Az installatiót követő egy vers áhítatos eléneklése után az uj lelkész lépett az öt ékesen váró szószékre, melyről hittel mondott székfoglaló beszédében I. Kor. 15, 10. alapján előadta, hogy ünnepélyes beiktatása e napján „az isteni kegyelem érzése kiválólag tölti be szivét" és pedig azon okból, mert az „hálájának egyedüli alapja, szellemének világító lámpája, s reményének legbiztosabb horgonya." Erre ének, ima, áldás s befejezésül ismét ének. Az isteni tisztelet végeztével az installáló alesperes és a helybeli buzgó felügyelő Szios'ztenek Henrik urak élén, ugy az anya mint a fehértemplomi leánygyülekezetnek az ünnepélyen megjelent számos tagjai a városi polgármesternél tisztelegtek, kinek nagylelkű közreműködéséből az evang. lelkósztanitó a városi pénztárból jelentékeny részben sególyeztetik, illetőleg fönntartatik. Az erre következett szívélyes közebóden hang adatott azon hő kivánatoknak, hogy vajha a verseci egyház s uj lelkésze között ma kötött szövetség tartós és áldásdus, maga az evangyeliom pedig, mely ezen idegen elemektől környezett Sionban hirdettetik, ugy a városnak, mint a környéknek világító fáklyája lenne, melynek lobogó lángja világánál sokan lelhessék föl a boldogság igazi útját, magát pedig e kis Siont az egyetértés, buzgóság és bátorság angyalai őrizzék, neveljék és védjék, erősítsék és buzdítsák. Adja az Ur ! Sándorfalván, 1874. május 14-ikén. *) Kernuch Adolf, sándorfalvi ev. lelkész. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Valaki a Prot. Egyh. és. Iskolai Lap f. é. 19. számában annak bebizonyítására, hogy mily szükséges volt a közoktatási miniszter ur rendelete a tanítónők alkalmazását illetőleg, például hozza fel K. Hartát, mint a hol fél óv óta az uj leányiskola üresen áll, mivel tanítót nem kapott és tanítónőre „hihetőleg* — nem gon*) Köszönetünk nyilvánítása mellett bocsánatot kérünk a t. közlőtől,' ha a több oldalról jött tudósítások s egyéb tárgyak miatt ennyi ideig kellett késnünk ennek közlésével. Szérk. 51