Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-21 / 25. szám

Nyilt levél nagytiszteletü Menyhárt debreceni hittanár úrhoz. Nagytiszteletü hittanár ur! „Az én testem a Krisztusnak dicsőséges testéhez hasonlatos lészen", — tanítja a keresztyén catechismu?. „Hiszitek-e, hogy e halandó életnek utána feltámasztja Isten a ti testeiteket a porból, és béviszeu titeket lelkestől testestől az örök boldogságba," — kérdezzük minden Urvacsorája-osztás alkalmával. „Feltámadás utáni életünk és személyiségünk meg fog felelni feltámadás előtti életünknek és személyiségünknek. Miként a virágbimbóban már benne van a gyümölcs, és nem teremhet másfajta gyümölcs, mint a miiő a virágnak megfelel: ugy a feltámadás utáni minőségünket már e testi porhüvely alatt is magunkban hordjuk és rejtegetjük," — prédikálja Filó Lajos n. körösi reform, lelkész. „Ez a szó feltámadás, egyike azon homályos szavaknak, melyek a téves fogalmak egész sorát foglalják magokban; mely a lélek uj életét akarja jelenteni, amelyre a gyarló és szegény emberi nyelvnek megfelelő szava nincsen. Ugy van; a feltámadáson egyáltalában nem azt kell értenünk, mintha ugyanezen test támadna fel, melylyel itt e földön birunk s mely a földben elrothad. Ily balgatag gondolat ellenkezik a természet törvényével, ellenkezik a józan okossággal, ellenkezik magával a szentirással. Ezt a testet, mely csupán a földhöz, ennek örömeihez, munkáihoz van alkottatva, a lélek elveti, mint elavult ruhát; az a lelki vagy szellemi test pedig, mely uj közege lesz, azon rendeltetéshez fog alkalmazva lenni, mely reá a jövő életben várakozik," prédikálja Pap Károly püspöki ref. lelkipásztor. „Elvettetik rothadandó test, feltámasztatik rothadatlan. Elvettetik gyalázatos teát, feltámasztatik dicsőséges. Elvettetik lelkes test, feltámasztatik lelki test. Vagyon lelkes test, vagyon lelki test is. Szükség, hogy a rothadandó test rothadatlan természetet, és a halandó test halhatatlanságot öltözzön magára. A megtartó ur Jézus Krisztus elváltoztatja a mi alázatos testünket, hogy hasonlatos legyen az ő dicsőült testéhez," — prédikálja Pál apostol. Legközelebb olyan asszony fölött kelletvén prédikálnom, kit ötödik férje temettetett; minden habozás nélkül Pál apostol tudományát, mely szerintem, a Pap Károly ur idézett soraiban van kifejezve, tartottam kötelességemnek hirdetni. Ugy vagyok meggyőződve, hogy e sorok értelmében a test, ugy amint most alkotva van, fel nem támad. A lélek halhatatlan, s valamint a földi életben bir bizonyos közeggel vagy testtel, mely által munkásságát gyakorolja : ngy a mennyei életben is fog bírni bizonyos közeggel vagy testtel, mely által mennyei munkásságát fogja gyakorolni; de az a közeg vagy test, mely által a lélek e földön gyakorolja munkásságát, semmiképen sem lehet közege vagy teste a léleknek a mennyei életben. Milyen alakja lesz azonban a mennyei életben a lélek közegének ?— e kérdésre Pál apostol szavaival felel Pap Károly ur, mondván: ad az Isten testet a léleknek, olyat amilyet akar, vagyis bizonyosan olyat, amilyen a lélek mennyei rendeltetésének megfelel. Ugy vagyok meggyőződve, hogy Pap Károly ur nem hiszi e tant: ezen testemben állok meg Isten Ítélőszéke előtt; ezen szemeim látják meg az urat s ezen karjaimmal fogom magamhoz ölelni szerelmeseimet. Ugy vagyok meggyőződve, hogy a Filó Lajos ur idézett sorainak értelmében : földi életünk és személyiségünk megfelelő lesz mennyei életünk- és személyiségünknek, s hogy a testi porhüvely alatt magunkban hordjuk és rejtegetjük feltámadás utáui minőségünket. Ez a tan, szerintem, egyértelmű ezzel: mennyei életem, személyiségem ós minőségem megfelelő lesz földi életem, személyiségem és minőségemnek. Ez pedig nem tehet mást, mint ezt: a lélek mennyei közege vagy teste megfelelő lesz földi közegének vagy testének. E két tan között roppant 1 iilömbséget látok. Van még egy harmadik tan is, ez t. i. : a lélek mennyei teste épen olyan lesz, mint amilyen a földi testé; vagyis a feltámadás napjáig a lélek test nélkül folytatja életét, a feltámadás után pedig a trombita szavára megelevenült testet ölti ismét magára. Most értem már oda, hogy tudassam nagytiszteletü úrral, hogy miért intéztem hozzá e nyilt levelet. Épen ma egy hete, papi összejövetel alkalmával egyik paptársam, kivel együtt tanultam az exegesist Debrecenben, aggodalmát s némileg roszalását fejezte ki amiatt, hogy én a Pap Károly ur prédikációjából, a már emiitett temetés alkalmával, elmondtam azt, amit fentebb leírtam. Akadtak támogatói is az én paptársam- és barátomnak; ők magok ugyan azt hiszik, ezt őszintén bevallották, amit Pap Károly ur prédikál, de 8 tudomány hirdetését most még veszélyesnek tartják. Szerintök a tudatlan tömeget egyedül az tartja féken, mert betüszerint hiszi a test feltámadását s igy mintegy előre érzi azon rettenetes kínokat, melyeket a más világban szenvedni fog testében, ha e világban gonoszságot cselekszik. A miveletlen népnek csak testi fájdalomról, testi büntetésről van fogalma; ha ez a test nem támad fel: a túlvilági büntetést nem lesz mivel érezni, s igy nem is fog az fájni, tehát nincs mit félnie attól; pedig a köznépet csak a testi büntetésről való félelem tartja féken. Nem vitatkoztam e tárgy felett ma egy hete sem; nem vitatkozom most sem. Legyen kinek-kinek az ő hite és meggyőződése szerint. Éq azonban azt hiszem, ugy vagyok meggyőződve, hogy a feltámadásra nézve a Pap Károly tudományát, mely tulajdonképen a Pál apostolé, nemcsak nem veszélyes hirdetni most még, hanem inkább nem hirdetni veszélyes már. Évtizedekkel, sőt századokkal elébb is e tudományt kellett volna hirdetni min-