Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

* Jótékony alapítvány. Horváth J. nagy-becskereki őrmester 12,000 forintot tevő vagyona felét az aradi lutheránus egyházközségnek hagyta. Horváthnak néhány hét előtt meghalt a leánya Uj-Aradon és e veszteséget annyira szivére vette, hogy bánatában agyonlőtte magát. * A balaton-füredi szeretettláz, melynek a magyarországi kolerainségesek javára Sveiczban gyűjtött összegekből alig pár hóval ezelőtt 500 frt. jutott, nemrég a Zürich és Glarus megyékben begyült összegből Keller budapesti sveiczi konzul utján minta „Z. K."-ben olvase suk, ujabb 2000 franknyi adományban részesült. * Az ó katliolikusok a fiilgyónásról. Az ókatholikus synodus, mely a mult héten Bonnban ülésezett, az úgynevezett fülgyónásra vonatkozólag egy 13 pontból álló nyilatkozatot fogadott el. A synodus állását e kérdésben, az utolsó pontban foglalja össze, mely következőleg hangzik: „Igen érthető, hogy a borzasztó visszaélésj mely a fülgyónás intézményével sokszorosan elkövettetett, széles körökben ellenszenvet, sőt annak teljes megszüntetése iránt óhajt keltett. Az ilyen teljes megszüntetés azonban, ha magában véve megengedhető volna is, nem lenne igazolható, minthogy a gyónási intézmény a valódi erkölcsiséget előmozditó kezelésre képes, és nevezetesen a különös gyónás sokakra nézve a vigasz és a megnyugtatás forrását képezi. A valódi egyházi reform által az, a mi reformálható, nem megszüntetendő, hanem a kinövésektől és visszaélésektől megtisztítandó, a keresztyén és katholikus alapra visszavezetendő és a jelenkor vallási szükségleteinek megfelelőleg kiképezendő. E szükségletek az egyesek egyéniségéhez és viszonyaihoz képest különbözők." Ezen állásponthoz képest a synodus a bűnbánat szentségét igen nagy erkölcsi jelentőségű malaszteszköznek tekinti, határozottan elveti azonban a gyónási kényszert és az évi gyónás és áldozás elmulasztására szabott egyházi büntetéseket. A gyónás szükséges vagy tanácsos voltának eldöntése lényegesen az egyesek megítélésére bízandó. A gyónás módját szintén az egyes belátása határozza meg. A külön gyónásra csak azokra nézve áll fenn vallási kötelezettség, kik annak tudatával bírnak, hogy valamely bün által az isteni malasztot elvesztették. A gyónó nem kötelezhető arra, hogy gyóntatójától tanácsot is kérjen. Általában a papok utasíttatnak, hogy mindent kerüljenek, a mi a személyes és családi viszonyokba való beavatkozás színét viselné. A nyilvános istentisztelet terén életbeléptetendü reformokkal összefüggőleg közös bűnbánó istentisztelet általános gyónással, mint a közös áldozásra való előkészület fog behozatni. * Bázel egyik nagy hirü s nagy érdemű tanára H agenbach, Fr. Kár. kit hazai protest. közönségünk is részint a nálunk is eléggé elterjedt eredeti müveiből, részint magyar nyelvre lefordított s kiadott theolog encyelopaediája után ismert, a közelebbi napokban meghalt. A boldogult iránt való mély tiszteletünknek s kegyeletünknek sietni fogunk mielőbb e most bevégződött hasznos s áldápdus étet bővebb ismertetése által kifejezést adni. * A szadai ref. egyház melyben a lelkész választást a pesti ref. egyh.-megye közelebbi közgyűlése elnapolta, minthogy a volt lelkészi dijlevél nem biztosított 1200 ftot, közelebb a lelkészi fizetést ezen összegig felemelte, s ezen dijlevélre Csillóry Lajos seg. leik. urat rendes lelkészül meg is választotta. * A mult év vége felé felhívta a n.-kőrösi és kecskeméti reform, lyceumok tanárikara a kerületbeli iskolák összes tanárikarát egy kerületi tanár-egylet és egy havi szakközlöny alapítására. A nyilatkozások véleményünk szerint eddig már beérkezhettek, — kérdezzük ennél fogva tisztelettel az indítványozóktól, miben áll már ezen alakulandó egylet s a megindítani célzott szakközlöny ügye? teszünk-e már e tekintetben is valamit, vagy pedig még most is a társulások e korszakában — megérjük a csendes és nyilvánosság elé alig jutó munkálkodás áldott kényelmességével? Mielébb választ kér a reform, gymnázium tanári kara. Szíves üdvözlettel Gyönkön jun. 4. 1874. Bocsor Lajos. ADAKOZÁSOK. Nagytiszteletü szerkesztő ur! Szerencsétlen ügyemnek oly lelkes felkarolásáért, ajánlásáért, mely a „Protest. Egyh. Isk. Lapok" 20-ik számában adakozásra, segélyezésre felhívó soraiból kitűnik — arra erdemetlen voltom megismerésével forróköszönetet mondva: az előttem ismeretlen tudósító iránti szives elismerésem, méltánylásom mellett, bátor vagyok ezen szavaira: az illető esperes ur által kibocsátott íveken alig gyűlt 25—30 forint, megjegyezni s a komárommegyei lelkészi kar igazolásául nyíltan kimondani : miszerint máj. 28-ik napjáig, — amikor tartatott a komáromvidéki egyházmegye tavaszi közgyűlése, a kibocsátott három rendbeli íveken a következő mennyiségű segély gyűlt be, s kézbesittetett nékem a nagytiszt, esperes ur segédje által: lelkésznek 51 frt 93 kr., tanítónak 32 frt 43 kr. osztr. é. Ezenkívül a hetényi lelkész tiszt. Kovács Lajos ur, részint az egyháztagok, részint a maga saját adományából kézbesített nekem a msgam részére 12 frt, a tanító részére 8 frt, az egyház részére 6 fit G1 krt, mind osztr. ó.-ben Ismét a rév-komáromi egyházban köröztetett segélygyüjtő íven gyűlt a kisujfalusi lelkész számára 16 frt 70 kr, tanitó részére 9 frt. Ugvanez alkalommal felső-gelsi lelkész nt. Veres István ur különösen az egyház részére a nevezett egyházban gyűlt 3 forintot kézbesített nékem. Mely összeg nemcsak az én reményemet messze felülhaladja, hanem a mai pénzszük időben épen nem kicsinyelhető szép áldozatra mutat, s azt bizonyítja, hogy az evangeliomi szeretet lelke él ós munkás. Mint nagytiszteletüségednek, akképen mindazoknak, kik nehéz sorsomban részt vesznek, azt legcsekélyebb adományokkal is enyhíteni, könnyíteni szíveskedtek, szíveskednek, szives köszönetet mondva, reájok isten védő áldó kegyelmét kérve; hosszura telt levélírásomért engedelmet kérve, mély tisztelettel maradok, Kisujfalun Kovács József, h. hitv. lelkész. Szerkesztői mondanivalók. A héten jött adakozásokat jövő számunk hozandja.