Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-14 / 24. szám

látással, egyetértéssel s jóakarattal helyrehozni szabad akaratunktól függött. Első helyen említem föl az egyházkerületeknek a convent iránti eltérő nézeteiket s határozataikat. A convent, ugy a mint azt e.-kerületünk szervezni s feljogosítani célozta, Lem alakulhatott meg; mint hogy két testvér superintendentia, a tiszáu- ós dunántuli, a mi értelmünket nem javalja, irányzatunkat nem gyámolítja. Egyházkerületünk szükségesnek vélte ós sürget te oly konvent megalakítását, mely az összes kerületeket illető ügyekben érvényesen intózkedhessók. Tapasztaltuk, mert fordultak elő esetek és merültek fel kérdések, hogy egyes kerület, bár autonomiája határtalan legyen, a többi kerület, részvéte nélkül, nem határozhat, feleletet sem adhat. Ilyen a zsinat kérdése. 'Ezt: „legyen zs;

nat!" egyik kerület sem decretálhatja egymaga, bár autonomiája határtalan legyen. Éhez egyetemes gyűlés kell. Csak ilyen állapíthatja meg a zsinat idejét, helyét, tárgyait, a zsinati követek választási módját, stb. Igy, — történt, midőn báró Eötvös, mint egyház- és tanügyi miniszter, a hitfelekezetünk részére megszavazott államsegélyt, a ke zei közt levő adatokhoz képest arányosította s kerületenként kiosztotta: sorra felszólaltak a superintendentiák ezen, az egyház autonómiáját sértő eljárás ellen. Minister úr e felszólalásokra nyilvánitá, hogy ingyen sem akarta az egyházi auíonomiát sérelmesen érinteni: de kénytelen volt ugy cselekedni, mint cselekedett, mert a magy .r haza földén nem talált sem hatóságot, sem egyént, kihez az államsegély összegét az ev. reform, egyház számára átküldhette volna; egyszersmind felhívta az egyházkerületeket, jelentsék be, mi arányban oszsza ki a miniszter az államsegélyt? E kérdésre a superintendentiák hallgatással feleltek. Minister ur ismételte felbivását, határidőt tűzvén ki nyilatkozattételre. A felelettel most is adósok vagyunk. Ennek az lön következése, hogy az államsegély azóta is ós folyvást azon arányban osztatik ki s oly módon, a mely ellen tiltakoztunk volt: de a mit mi magunk nem valánk képesek megszüntetni; mivel a föltett kérdésre egyező választ adni nem lehet, ha a kérdés öt kerület gyűléseiben, külön időkben tárgyaltatik. Mi conventet akartunk, mely képes legyen határozni, mert tapasztaltuk, hogy közös ügyben külön-külön határozni nem célszerű, sőt épen veszélyes lehet. Pl. részemről nem kétkedem kimondani, hogy a romániai missió-ügy hanyatlásának, szintén elbukásának, egyik nevezetes tényezői voltak magok az egyházkerületek, melyek, az érdeklett ügyben, egymástól eltórőleg, sőt egymással ellenkezőleg határoztak. A missio területén levő magyar hitrokon egyházak azon időben historiaijogilag az erdélyi fő consistorium hatósága alá tartoztak; ezt megismerték a tiszántúli s dunamelléki egyházkerületek, s ily alapon s e szempontból határoztak kisebb-nagyobb eltéréssel. A tiszáninneni kerület a missionariust pártolta s gyámolította, ennek eljárásait helyeselte; sőt bizottságot küldött Komaniába az állapotok megismerése, illetőleg az erdélyi fő consistorium intézkedéseinek felülvizsgálása végett, oly térre, mely nem is az ő joghatósága alá tartozott; a dunántuli "egyházkerület pedig egymaga megszámláltatta a miísionariust azon adományokra nézve is, melyek nem az ő kebeléből küldettek a missio javára, és annak számadását elfogadta. Ebből következett, ho^y a missió földén telepedett egyházak s egyének, különböző érdekek szerint hivatkoztak a magyarhoni egyházkerületek különböző határozataira, kiki azon fegyvert forgatva, mely reá nézve előnyös volt. Igy tápláltatott az emésztő tüz; igy idéztetett elő a küzdelem utáoí laukadtság ós kimerültség, — ha. zánkban a missio ügyétől való elidegenedés, ott künn a magyarhoni egyháztól elszakadás és független szabad egyházak alakulása, melyek a magyarhoni egyháztól nem, csak a romániai államkormánytól függöttek. Mi határozatképes conventet óhajtottunk épen az egyes kerületek autonómiájának épségben tartása végett, hogy az önálló superintendentiák autonomicus határozatai más egyh. kerülőt autonomikus határozatai által ne semmisittessenek, ne rongáltassanak meg, sem kijátszattassanak, hanem a differentiák <.onventileg egyenlittessenek ki. Pl. Egyházkerületüaknek fenálló határozata az, hogy a gym. tanuló, a ki három tantárgyból gyenge* osztályzatot nyert, az osztályt ismételni tartozik. Ily tanulók már közép tanodáinkból más e.-kerület gymnásiumába menekülnek, hol a gyenge osztályzatokat nem tekintik sekundának, annál fogva ott nem ismételnek, hanem felsőbb osztályba előlépnek, kijátszva s gúnyosan kinevetve a mi autonómiánkat. — Egyházkerületünk, autonómiájánál fogva, elhatározta, hogy a papjelöltek, mig valamely egyház őket rendes lelkészül meg nem választja, ne ordináltassanak, amint azt a komjáth