Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-07 / 23. szám

atyjának Székács Gyula hávrei kereskedőnek hosszas torokbaj folytán Heathfieldberi (Angolhon, Sussex grófság) 1874. évi junius hó 3-án ^lete 34-dik s boldog házassága 3-dik évében történt gyászos halálát. A megboldogult hűlt tetemei a heathfieldi angol magas egyház sírkertjében fognak f. évi junius hó 5-én örök nyugalomra tétetni. * A Magyar Állam szerint Szatmáron a kath kaszinóra revanchul „egy kálvinista politikai kaszinó alapítását pengelik." Erre azt mondja a „Szamos" a „M. Á."nak. hogy nem pengetik, hanem elhegedülte azt a holdbeli szent Dávid még akkor, mikor az Ur emberbaráti és hazaszeretetet oltott a kálvinisták szivébe is. * Albertfalva torontálmegyei (volt németbánsági ezredi) református magyar falu május 31-kéről Pancsováról keltezett távirat szerint viz alatt áll. A debelliácsai anyaekklésiából telepített ezen községben a nyomor nagy, a kár kiszámithatlan, s mindennek a katonai hatóság által hanyagul vezetett dunaszabályozási munkálat az oka. A megyei hatóság életjelt sem ád magáról. * Iskolai jelentés. A pesti ág. hitv. evang. főgymnasiumban a m á so di k fél é vi szigorlatok junius 11 —20-ig tartatnak meg, délelőtt 8—12 és délután 3—6 óráig. Junius 23-dikán délelőtt 9 órakor énekkel, és szavalattal egybekapcsolt zárünnepély tartatik. A magántanulók junius 24-dikén és 25-ödikén vizsgáltatnak meg délelőtt 8—12-ig és pedig 24-dikén az 5-dik, 6-dik, és 7-dik, — 25-dikén pedig a 4 alsó osztály növendékei. Az Írásbeli érettségi vizsgálatok junius 11- 17-ig tartatnak meg, aszóbeliek pedig junius 26-dikán és 27-dikén. Budapest 1874. junius 5. Az igazgatóság. * A felvidéki tót gymnasiumók ügyében örvendetes mozgalom indult meg. Barton apát a turóci alispánnal a zniói iskolát vizsgálta meg. A tiszai e. k. superintendense, Czékus István rozsnyói lelkész, a gömöri alispánnal, amint felszólította a kormány, Nagy-Eocén vizsgálatot tartott. A gymnasium pánszláv patronátusa Thurzó pánszláv ügyvédet hivta segítségül Besztercebányáról, ki jogi kifogásokkal akarta megakadályozni a vizsgálatot. De ez azért kellő szigorral tartatott meg. Maga N a g y-R ő c e városhatóságapanaszos kérvényt nyuj'tott át, melyben a gymnasium bezárását kéri. A tanulók kihallgatásából az tünt ki, hogy a gymnasium határozottan pánszláv szellemű. Az erélyes superintendens elkobozta a tanulók „Szlovenszki Okolia" (tót vajdaság) föliratú zászlaját, s néhány revolvert is foglalt le, melyekkel a főgymnasium ifjú hősei föl voltak fegyverkezve. A superintendens úr évi jelentése, valamint az alispán uré bizonyára elég alapot fog szolgáltatni, hogy a kormány a három tót gymnasiumról az uj tanév kezdete előtt intézkedjék. Csak a turóc-szentmártoni vizsgálatra ne kelljen várni, mig a dunáninneni ev. superintendens, Geduly Lajos po. zsonyi lelkész ur, ráér a kormány megbízásának engedelmeskedni. Mert a „Reform" ugy trtesül, hogy Geduly ur nem teljesité a kultuszminiszter fölszólitását, s a t. sz.mártoni ev. gymnasium máig sincs megvizsgálva. Geduly ur el van foglalva, ő nem ér rá, ő csak juliusban mehetne, akkor pedig már nincs nyitva az iskola. Geduly ur úgy látszik fázik, s mégis fél a tűztől; azt szeretné, hogy más valaki nyúljon a forró parázsba kaparni. Nem akarunk Ítéletet mondani Geduly ur vonakodása fölött s igazán azt hiszszük, a kormány jól tenné, ha más valakit bizna meg a vizsgálattal. A „Reform" ezen támadása Geduly superintendens ur ellen, kit mint országgyűlési képviselőt jó magyarnak tudtunk, és akit a pánszláv patentalisták sokáig üldöztek, — azt hiszszük tulerős, s a t. superintendens ur részéről mielőbb meg fog cáfoltatni. * A hernád-petrii (Abauj v. m) ref. egyháznak •a királyhoz benyújtott folyamodványára, 1872-ben leégett temploma és iskolája felépithetésére, 0 Felsége saját magánpénztárából 100 ftot adott. * A jótékonyság névtelenje. Az írás e szavait: „ne tudja balkezed, mit a jobb cselekszik," senki sem tölté be pontosabban, mint az elhunyt Fochs Antal, ki a „hiúság vására" közepett mindig titokban, névtelenül osztogatta ezreit jótékonyságokra. Az izraelita árvaház alapitója is ő volt, anélkül hogy a világ tudta volna. Ha közelébb meg nem hal: máig sem beszélünk ró!a. De végrendelete, melyet kedden nyitottak föl, oly ékesen szól, hogy viszhatigja messzire fog hallatszani. Megemlékezett ő rokonairól is, de bár némelyiknek tiz-tizezer forintot hagyott, ez csak csekélység ama nagy összegekhez képest, melyeket nemes czélokra hagyott. Megemlékezett a budapesti szegényekről, kik közt az izraelitáknak háromszáz forintot, a másfelekezetűeknek szintén annyit rendelt; a négy rabbinak fejenkint 1200 frtot, a kántoroknak egyenkint 800-at, izraelita árvaházi férfiaknak és gyermekeiknek, sat. jelentékeny összegeket. Az intézetekre adott hagyományainál azt rendelé, hogy azokat ne az ő nevére, hanem szüleiére jegyezzék be. Hagyott pedig a gazdasszonyegyletnek, gyermek menhelynek, tudom, akadémiának, irói segélyegyletnek, gyermekkórháznak, városi leányárvaháznak, Jozefinumnak, Rókus-kórháznak, keresk. kórháznak, honvédmenhelynek, protestáns arvaháznak egyenlő részekben tizenegyezer forintot; az izraeliták nőegyletének, kézműves-, nyugdíj- és országos tanítónők egyletének egyenlő részekben négyezret; az izraelita menháznak és leányárvaháznak három-háromezret; az izraelita országos ösztöndíj-egyletnek ötezret; Pesten uj izrraelita kórház építésére tízezret. A többi vagyonát (melyet körülbelől háromszázezer forintra becsülnek,) az izraelita hitközségre hagyta azzal a feltétellel, hogy egyhatodának kamataiból izraelita árvákat ós oly tanulókat segélyezzenek, kik technikusok, orvosok, ügyvédek és művészek akarnak lenni (kereskedőkrül nincs szó) ; öthatodából pedig a hitközség a maga nevére „izraelita siketnéma-intózetet" hozzon létre. Az izraelita „szent egyletnek" három ezer forintot hagyott a sirért és temetésért, melyet a legegyszerűbbnek rendelt, miutáu mint irá, pénzét nem „hiu pompára" szánta.