Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-07 / 23. szám

fii esperes ur továbbra ís tartsa meg ezen nemes ügy buzgóságot isten segítségéve) esperességünk javára ! Az évi jelentés után szőnyegre került e gyűlésnek második nagy horderejű — mondhatni — esperességünknek életkérdése. Ismeretes dolog ugyanis, miszerini a pátens ideje alatt mint mindenütt, ugy a mi esperességünkben is leginkább a nemzetiségi érdekek fel lettek izgatva, és pedig nálunk olyannyira, hogy a keblek még akkor sem lettek nyugodtabbak, midőn a pátens már le kezdett lépni a practikus élet teréről, és azon voltak, hogy az esperesség felosztassák német és tót esperességre. Ez bizonyosan megtörtént volna, ha főtisztelendő Székács József ur, kiérdemült bányakerületi superintendens, közbe nem lép arra birván egy Uj-Verbászon tartott közgyűlésen a pártoskodó feleket, miszerint szabályzatilag ugy elégítsék ki nemzetiségi óhajaikat, hogy három-három évenként felfelváltva, ha a főesperes tót lelkész, az alesperes német lelkész legyen, o viszont. Ezen szabályzat, ámbár kitűnő ész, nemes kebel és hitbuzgó lélek ajánlotta, többet ártott mini használt, minek világos tanúbizonysága az, bogy midőn a tavalyi esperességí közgyűlésen e szabályzat kívánatos megváltoztatása hozatott szóba, azonnal az esperesség nemzetiség szerinti felosztása is bevonatott a vitatkozásba, és a gyűlés kényszerítve voit jegyzőkönyve 9-ik pontja alatt mind az esperes változásáról szóló sza bályzatot, mind az esperesség nemzetiség szerinti felosztását az 1874 — tehát az ez évi közgyűlésre tárgyaltatásul kitűzni. Ezen ügy ilyetén állásánál fogva világos, hogy mindenki nagy figyelemre méltatta a kérdést, és eldöntésének aggódó szívvel nézett elébe. Midőn szőnyegre került a tárgy, az érdemdús és általánosan tisztelt torzsai lelkész ós kiérdemült főesperes, nagyt. Tessényi János, azon áldott indítvánnyal lépett fel, miszerint az emiitett, az esperes változásáról szóló szabályzat oly értelemben tágittassék, hogy ha az esperes tót lelkész, e hivatalra mindaddig, mig le nem köszön, vagy meg nem hal, vagy a közbizalmat el nem veszti, mindig újonnan megválasztható és ezen időn át az alesperesi hivatalt egy német lelkész viselje és viszont. Rövid vitatkozás után ezen iditvány azzal bővítetett, hogy ezentúl a bács-szerémi ág. hitv. esperességí gyűlések hivatalos nyelve a magyar; de ha valamely egyházat közvetlenül érdeklő tárgy fordul elő, a tárgyalás, megérthet és végett, azon nyelven történik, melyet az érdekelt egyház beszél; továbbá, hogy jegyzőkönyvek csak magyar n y e 1 v e n f o g n a k kinyomatni és a tót ós német nyelven csak köröztetve lesznek. Ezen indítvány egész terjedelmében el lett fogadva, ós mint halározat kimondva, mely örvendetes tény nagy mértékben igen tisztelt főesppre<=ünk érdeme, ki ámbár tót nemzetiségű férfiú, és népét nemesen szerető kebel, mégis belátja, hogy a nemzetiségi súrlódások az egyházi téren roppant kárt okoznak. Azonban nem hagyhatom megemlítés nélkül, miszerint kedves tótajku lelkésztársaim is, mint Mrva György, petrováczi lelkész, B eiiyács Simon, palánkai lelkész, és Babilon Lajos, bajsai lelkész urak, e kényes kérdés vitatkozásánál ' sokkal higgadtabbak és békülékenyebbek voltak ez alkalommal, és többnyire magyarul szólottak hozzá ; bizonyosan azon tiszta és igaz meggyőződéstől vezéreltetve, hogy e hazában drága egyházunk javát és jogát mindig azon nyelven szoktuk védeni és előmozdítani, mely nyelvet az ország kormányhatalma használ; az előtt deákul, most magyarul. Adja isten, hogy a. gyűlésnek ezen dindala áldá teljes legyen esperességünk felvirágzására ! A harmadik fontos és örvendetes ügye a közgyűlésnek a superintendensi látogatás. Főtisztelendő főpásztorunk, Sz eb erényi Gusztáv ur, f. é. junius 6-án megkezdi látogatását esperességünkben Cservenkán, folytatja 7-én Torzsán, 8-án Pivnicán, 14-én Lalityon, 11-én Bácsujfalun, 13-án Potro vácon, 15-én Kulpinban, 16-án Bulkeszen, 17-én Glocsánban, 19-én P a 1 á n k á n; 20-án befejezi B i n g u 1 á n ; - a többi egyházak látogatását fentartván magának ez év őszére. Szivünkből óhajtjuk, hogy főtiszt, főpásztor urunk nagy örömére szolgáljon e látogatás ! A közgyűlés többi tárgyai leginkább háziügyei levén az esperességnek s igy közérdekkel nem birván, azokat minden mulasztás nélkül mellőzhetem. ókéren, 1874. máj. 31-én. Bieibrunner Gusztáv, b. esp. főjegyző. RÉGISÉGEK. Közlemények a tállyai ref. egyház történetéből. A tállyai ref. egyház lelkészei-iek névjegyzéke 1590-től kezdve. Mielőtt a t. olvasó a fennebbi névjegyzéket venné, tájékozás végett szükséges tudatnom, hogy az egyrészt az 1700-ban, — másrészt az 1800-ban megkezdett egyházi anyakönyvek első lapjain található fel. — E jegyzéket 1590-től 1736-ig Miskolczi János lelkész állitá Össze, ily czim alatt: „Series Tam Similtanea in Collegatu, Quam Successiva Reverendorum ac Clarissimorum Dominorum, in Ecclea Rf seu Helveticae Confessioni addicta Tállyensi Yerbí Dei Ministrorum, per Johannem Miskolczi, aliorum Traditionibus, Relaonibus, nec non etiam ppria experientia edoctum tradita et in hoc Protoculum relata. A. 1736 Die 1 Julii. —" 1736-tól pedig rendesen az illető utódok által történt u, feljegyzés. „Anno 1590. Volt ezen tállyai ekkleában praedikator Szegedi Tamás, egyszersmind a V. Abauj,