Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-06-07 / 23. szám

ISKOLAÜGY. A közoktatási miniszter a következő körrendeletet adta ki: A tankötelesek rendes iskoláztatását a nép közt uralgó egyéb megszokottságok mellett nem kis mértékben akadályozza a tavaszi és nyári munka, a midőn különösen a mezei munkás-osztály gyermekeit apróbb házi foglalatosságok miatt az iskolábajárástól visszatartja. A népoktatásügyi törvény 54. §-ában megszabja ugyan a szorgalomidőt s 4. §-ában meghatározza az iskolamulasztók szüleinek megbüntetését; mindemellett a 8 havon át egyfolytában tartó iskolábajárást eddig csak városokban lehetett teljesen keresztülvinni, — falukon a nyári iskoláztatás hiányos, szaggatott volta miatt eddig csekély eredményt lehetett elérni. Nincs okom kétkedni azon, hogy (czim) minden erejével törekszik a törvényben elrendelt folytonos iskoláztatást időről-időre érvényre emelni, azonban, minthogy a törvény 53. §-ában a tiz évesnél idősebb tanköteles gyermekeknek megengedheti az iskolai szék, hogy egész héten a földmives gyermeke mezei munkára mehessen, és csak vasárnap járjon az iskolába, sok időbe fog az még kerülni, mig a nép az iskoláztatás szükségét átérezve, gyermekeit nyáron is folytonosan feljárassa az iskolába. Addig is tehát, míg az iskolábajáratás ós a tanittatás iránti szükségérzet a népben gyökeret verne, és általánossá válnék, módokról kell gondoskodni, hogy egyfelől e szükségérzet fejlesztésére sebesebben lehessen hatni, másrészről a hézagos nyári iskoláztatásból eredő mulasztásokból folyó tudatlanság lassankint oszlattassék. Ilyen egyik módul kínálkozik a váltogató iskolábajáratás megkísértése. A váltogató iskoláztatás ugyanis abban áll, hogy a szülék gyermekeiket a nap egyik felében házi vagy mezei munkára használják, másik felében pedig iskolába küldik, vagy a hét egyik egész napján küldik iskolába s váltogatva a másik napon mezei munkára fordítják. A körülmények szerint a munkáraforditás és iskolábajáratás e váltogatása történhetik ugy is, hogy két vagy három egymásután következő napon mennek a gyermekek iskolába, s a két vagy három napra következő váltogató napokon maradnak odahaza kézi munka teljesítése végett. Az iskolábajárás és a kézimunka e váltogatásának módjait mindenkor a helyi viszonyok és körülmények szerint lehet és kell meghatározni. Tapasztalás tanította arra más országokban az embereket, hogy a nyári iskoláztatás e váltogató neme szerint a gyermekek tanulmányaikban kellő előmenetelt tesznek, másfelől a szüléknek házi vagy mezei munkáiban elegendő segítséget nyújtanak, esetleg keresményeikben alig rövidíttetnek meg, a munkaadók pedig azáltal elégíttetnek ki, hogy munkáik végeztetésére a szokottnál kétszerte több gyermeket vesznek fel, kiknek egyik fele iskolája napján tanul, másik fele pedig folytatja a munkát s megfordítva. Ezek szerint felhívom (cím), hogy a felügyeletére bízott tankerületben esetleg már folyamatban lévő állami avagy tanyai népiskolákban már e nyár folytán rendelje el e váltogató iskoláztatást a fentebb előadottak azon módja szerint, mely a helyi körülményekhez képest leginkább alkalmazható, s kövessen el mindent, hogy e kísérlettel a kitűzött célt mennél inkább elérhesse vagy legalább már kezdetben megközelíthesse. Ha ily helyeken a téli iskoláztatás folyton, azaz napról-napra foly oktober hótól március hó végéig, vagyis hat hónapon át, a nyári iskoláztatás pedig a váltogató iskolába járás szerint ápril, május, junius és julius hó végéig kiterjesztetik: a törvény 54. §-ának, melyben a nyolc havi folytonos skoláztatás van elrendelve, tökéletesen elég fog tétetni. Egyelőre e rendeletemet csak az állami ós tanyai iskolákban kívánom foganatosítani : ha a tapasztalás arra fogja (cim) vezérelni, hogy az iskolábajáratás e váltogató módszere kellő eredményre vezet, nem mulasztom el e módnak másféle népiskolákra való kiterjesztését sem. Minden esetre elvárom (cim) jelentését először arról, hogy tankerületében mi módon és mely helyeken alkalmazhatta az iskolábajáratás e módját; másodszor annak idején azt, hogy mi eredményre vezettek ebbeli kísérletei. Budapest, 1874. május 17-én. Trefort Ágoston, s. k. Tévedések. „Beh sok tévedés, beh sok félreértés," — gondolom sokszor — midőn e lapok hasábjait forgatom, olvasom. Mi lehet ennek a SOK polémiának oka? S ime a 17. szám is nem csak egyet, többe is hoz; s mindenik hiszi, hogy csak neki van igaza. Itt van az 525. lapon is „Hering János ur válaszára;" de hogy micsoda? alkalmasint maga Turcsányi ur sem tudja, mert megírta volna. Azt látom belőle, amit semmikép sem hittem, hogy csakugyan nem érti a dunántuli ker. népisk. bizottmány azon indokait, melyek folytán ez nem ajánlandónak vélte a Weber-féle „Christ. Religionsunterricht" című könyvecske magyar fordítását. Erre hát csak meg kell adnom az ismételve kért felvilágosítást, és pedig annyival inkább, mert képzelhetetlen gyanúsításokkal támadja meg a nevezett bizottmányt, s támadásait valóságos „merész (?) logikával" — sohasem hittem volna, hogy „merész logika" is van — épen az, én mondataimból vont „merész" következtetésekkel akarja támogatni. Ezt nem lehet szó nélkül hagynom. Tehát lássuk: Az indokok — T. ur idézete szerint — igy következnek : 1 „Tekintve, hogy a munka a hit- ós erkölcstant nem szerves egészben, hanem szétszórva egyes töredékekben adja elő, igy címének meg nem felel." Ezzel nega-