Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-18 / 3. szám

tyolvetés épen nem volt kedvező hatással a honfiúi erények élesztésére. Mivel bünteti a nemzet — kórdé magában nem egy szeplőtlen jellemű patrióta — azo kat, kik a haza ellen oly nagyot vétkeztek, kik ennek ellenségeivel szövetkezve, közremunkáltak a nemzet fojtogatásában ? Gazdag nyugdíjjal s hivatali előléptetéssel — lön a felelet. S mivel jutalmazza azokat, kik érte oly sokat áldoztak, mindent kockáztattak, s kik majd két évtizeden keresztül a haza felvirulásának, egy boldogabb jövőnek reményével táplálkoztak?Fájdalom! í^en sok esetben mellőztetés. Miért lelkesülnék, miért önzetlenkfldném, — mondja magában nem egy gyenge jellem — egy oly tárgyért vagy eszméért, melynek harcosai s ellenségei között oly fonákul osztogatt atik ki a büntetés s a jutalom. S igy történik igen gyakran, hogy ugy az ellenség mit a barát, nem azon munkálkodik, hogy mint használhatna a köznek, hanem hogy attól mi haszDot húzhatna. Rég ismert dolog továbbá, hogy a fényűzés egyik legbiztosabb szer az erkölcsök megrontására. Fényűzés dolgában pedig óriási változáson ment keresztül hazánk az utóbbi 25 év alatt. Negyvennyolc előtt gazdag előkelő családok fénjes lakomákat tartottak egyedül saját éléstárukból s pincéjükből: ma a legközönségesebb körök asztalai is jelentékeny adót fizetnek külföldnek:; néhány évtizeddel előbb az örökségben kapott ősi menték s boglárok, vagy az évek hosszabb sorára készíttetett diszöltönyök kielégítették nagyon sok patriarkhális magyar család fényűzési igényeit: ma szégyen' kétszer felvenni egy ruhát, s kíváncsian lesi a világ, hogy mindegyik évnek mindegyik szakában mi ujat hoznak Párizsnak, Lipcsének divatképei. Hajdanta egy-egy hosszabb utat nagyon meggondolva tettek egyesek és családok: ma a vasutak s gőzhajók kor szakában nagyon sok ember s család életében szó szerint valósul a biblia azon mondata: hogy e földön nincs állandó lakásunk, hogy e földön csak vándorok, jövevények vagyunk. Ma falun vagyunk, holnap városba költözünk. A telet Pesten, Bécsben, Párizsban, vagy Kairóban, a nyarat Ostendeben, Ischlben vagy más kies helyen kell tölteni. Ha az országvalamelyik sarkában valami egyleti ülés, ünnepély, kiállítás vagy efféle rendeztetik, miért ne vennénk részt benne, hisz oly könnyen s oly kevés költséggel juthatunk oda. Alig veszi észre egynémelyik, miként sodortatik a felesleges, szükségtelen kiadások örvényébe. De hiszen a kiadások szaporodásával — válaszoljuk magunknak — szaporodtak jövedelmeink is. A gyors és könnyű közlekedési eszközök segélyével szoros összeköttetésbe jöttünk az európai leggazdagabb piacokkal, ós ennek folytán a pénzforgalom és a jövedelmi források egészen mások ma, mint évtizedekkel előbb. Igaz! csakhogy e fokozódott forgalom kiválóbb mértékben az iparnak s kereskedelemnek válik előnyére, s legfeljebb még a jól rendezett s ügyesen vezetett mezei gazdaságnak; a mi nemzetünk fiai pedig mind ez ideig idegenséggel viseltetnek ugy az ipar, mint a kereskedelem iránt, hanem mivelik ősi szokás szerint az ősi, de már sokfelészétdarabolt telket. És mivel az ősi büszkeség, aristokratikus hajlam sokkal sértetlenebbül átszállott a mai nemzedékre is, mint az ősi birtok, s minthogy abból folyólag egy-egy hírneves család büszke ivadéka azt csak nem tűrheti, hogy egyik-másik jöttment polgárcsalád, vagy egy egy uj polgár, kinek apja még igen egyszerű foglalkozású emberként, volt ismeretes, a nyilvános helyeken nálánál fényesebben jelenjen meg: felettébb aránytalan versenyben állanak e hon különböző rendii polgárai a fényűzés terén. Egyik oldalon vannak a modern életmódot követő, gazdagon jövedelmező üzleteket folytató parvenuk, másikon az aránylag gyér jövedelmet nyújtó ősi birtokokra támaszkodó családok. Az aránytalan verseny erőfeszítésre késztet sokakat, s ha ez erőlködésben megszakad az erkölcsiség ere rohanva, bukik alá az illető a corruptio meredek lejtőjén. S korunknak épen ez egy másik főbaja, hogy az erkölcsiség ere ma hamarabb megpattan, mint egyébkor. Az az erős hajhatlan vallásos hit, melynek tüzében az erkölcsi rugók meg szoktak edzetni, épen a mi időnkben felettébb meg lett gyengítve. Az átmeneti korszakokkal együtt járni szokott hátrányok épen ezen évtizedekre estek vallási tekintetben. A régi orthodoxia, mely egykor a hajthatlan jellemű ősöket nevelte, mindenik egyházban tetemesen megvan ingatva; az uj öntudatos hit gyökérszálai pedig aránylag még kevés kebelben erősödtek meg. A vasutak szoros összeköttetésbe, közel szomszédságba hoztak bennünket nyugot civilisatió jávai, de mint a fának is férges, idétlen gyümölcsei érnek meg először, ugy hozzánk is egyelőre a civilisatió fájának csak férges' gyümölcseit importálták a könnyű közlekedési eszközök. Párisnak, Bécsnek vallástalan hitetlensége, erkölcsi könnyelműsége, ledérsége, pazar 5 *